Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
Elveszíted azt, aki után kutakodsz. Örökre. Elcsúszik minden a bizalomhiányon.
Légy, aki lennél, férfi!
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.
love of my life you hurt me
és akkor szépen lelépcsőztünk a kicsi kis öbölhöz. kavicsos, köves, apró kavics, élesebb kő, mindegy is, úgy fekszem rajtuk, mintha a legkényelmesebb nyugágy lenne. leteríted a törülközőmet, hol is az én papucsom, a talpad az enyém alá csúsztatod, hogy ne szúrjon az él. épp idesüt a nap, erősen, melegítve, hevítve, pedig késő délután van már. odafut a lábamhoz a tenger. mintha Te küldenéd, hogy merüljünk meg benne. nem is nyom egyetlen nagyobb kődarab sem, nem fájdítja sehol a bőröm, nem hagy nyomot sehol sem a barnuló testemen. nem fáj semmi, nem sért semmi, nem bánt semmi, kényelmes a létem, mert mellettem a lélegzeted átfújja és megfinomítja.
mingyá’ gyüvök. pedig minden ok. minden jó. majdnem. de azér hiányzik a zírás. meg a zolvasók. a zolvasóknak is. ha minden igaz. lesz minden.
már több, mint egy hónapja nem írtam blogbejegyzést. mert vége a terápiás időszaknak és NAGYON NAGYON JÓL VAGYOK! és ezzel nem illik dicsekedni. a peace-flower-freedom-happiness-love elérkezett és remélem, marad is. 4ever.
Na, szóval az úgy volt, hogy már rég nem gyűltünk össze, Gabi, Gizi, Józsi és Sanyi, a Bakker Köztársaság alapítói és tagjai és állampolgárai, akik mi vagyunk, akik kivételes helyzetben lévők, államalapítók és a többi. Díszpolgárok is, számtalan virtuális kitüntetéssel és pozícióval. Nemzeti eledelünk/italunk még kialakítás alatt, csak a címerállatunk van meg, aki a rusnya Findusz. Egyesek szerint nem rusnya, de egy igazi macska streetmix. Szombaton elruccantunk alapításunk eredetéhez, miszerint Balaton-part, Észak.
Na ez igazán nem szép az időjárástól! Belógatja a tavaszt, meg lágy szellő, meg bimbók, most meg esik, reggel, és mindenki felveszi a nagyesernyőt , a kocsiját, de amíg az autóig odaérek, hiábavaló lesz a reggeli félórás hajszárítás, drájvettertefafft ide-oda… csapzott verébként végzem.
nos. tavaszodik. az erkélyről épp néztem a hársfát, majdnem felér a hetedikig, megjelentek rajta a rügyek. valamit tudnak. a természet, ha jól figyelünk, már előre jelez újdonságokat. a madarak is meg vannak őrülve reggelente. és a szemekben tágulnak a pupillák. megakadt sóhajok hagyják el az ajkakat. én meg moziba mentem.
először is egy rövid beharangozóval kezdem: a következő poszt témája az bizonyos szürke és annak a bizonyosnak az ötven árnyalata, amelyhez én meg hozzáteszek még egyet, nem olvastam a könyvet, csak a filmet láttam, tudom, nem a legjobb konstrukció, de mégis eszembe juttatott egy csomó mindent, most mondjam, hogy az én posztom is tizennyolcas karikás lesz? csütörtökön kiderül. nem! nem kezdek most bele rettenetes időhiány miatt, így ez csak egy mini poszt. jójótudommámegin! majd, ha meg tudok élni csak a blogírásból, akkor lesz minden nap Csipke és Fazék, de addig…
Lehet, hogy már csak a reggeli buszon/villamoson zötyögve lesz időm bloggggolni? Hogy már este sem tudok fenn maradni, hogy kiírjam magamból a mindent? Vagy épp beteljesítette terápiás küldetését a közel három éves Csipke és Fazék?
Felhasználom a modern technikát, és íme, mint menő negyvenes, gyerekeim büszkesége, akik már nem égnek rommá miattam a béna nyomkodós miatt, telefonon írom a posztot, a buszon, a reggeli dugóban! Már csak azt kell kitalálni, hogy tudom menteni, és ne vesszen el a susnyásba!
