mi az, hogy már megint, már megint izzad a tenyerem? megszédülés. és bamba vigyorgás. minden szenvelgés ellenére, mert ez már nem is szenvedés. mert édes, édes ez a szenvelgés is. és akkor egyszerre ki is száll minden már megfogalmazott mondat a Rád gondolástól. idétlenül bekúszol a pillanatokba, amikor pedig figyelnem kellene. és már annyira büszke is voltam, hogy a kérdésed – oh, pontosan tudom, mire irányul – szinte azért is , csak azért is megválaszolatlanul hagyom.

néha csak nézlek. a szemedben a barnaságot, amely melegít. bársonyos. szelíd. szomorú is. de talán csak én értem. tudom, mit rejt. takar, nagyon jól és mélyen. alig sejthetően.

és mondja, mikor visz el már repülni? de hisz megígérte! hogy hová lesznek az ígéretek? talán megfejtettem. felszippantja egy óriás felhő. és a halálunk után turkálhatunk benne, hogy rátaláljunk és beváljanak, megéljük, átéljük, megvalósítjuk. és visszaadjuk azokat a beteljesült vágyakat, amiket valaki más helyett kaptunk meg. mikor visz el repülni? azt mondta, szárnyalunk a tenger, a sivatag felett, mint az a gróf és a nő. hogy bemutat a Kis Hercegnek és a megszelídült rókának. mert maga ismeri őket.

mingyá’ gyüvök. pedig minden ok. minden jó. majdnem. de azér hiányzik a zírás. meg a zolvasók. a zolvasóknak is. ha minden igaz. lesz minden.

már több, mint egy hónapja nem írtam blogbejegyzést. mert vége a terápiás időszaknak és NAGYON NAGYON JÓL VAGYOK! és ezzel nem illik dicsekedni. a peace-flower-freedom-happiness-love elérkezett és remélem, marad is. 4ever.

Na, szóval az úgy volt, hogy már rég nem gyűltünk össze, Gabi, Gizi, Józsi és Sanyi, a Bakker Köztársaság alapítói és tagjai és állampolgárai, akik mi vagyunk, akik kivételes helyzetben lévők, államalapítók és a többi. Díszpolgárok is, számtalan virtuális kitüntetéssel és pozícióval. Nemzeti eledelünk/italunk még kialakítás alatt, csak a címerállatunk van meg, aki a rusnya Findusz. Egyesek szerint nem rusnya, de egy igazi macska streetmix. Szombaton elruccantunk alapításunk eredetéhez, miszerint Balaton-part, Észak.

Na ez igazán nem szép az időjárástól! Belógatja a tavaszt, meg lágy szellő, meg bimbók, most meg esik, reggel, és mindenki felveszi a nagyesernyőt , a kocsiját, de amíg az autóig odaérek, hiábavaló lesz a reggeli félórás hajszárítás, drájvettertefafft ide-oda… csapzott verébként végzem.

nos. tavaszodik. az erkélyről épp néztem a hársfát, majdnem felér a hetedikig,  megjelentek rajta a rügyek. valamit tudnak. a természet, ha jól figyelünk, már előre jelez újdonságokat. a madarak is meg vannak őrülve reggelente. és a szemekben tágulnak a pupillák. megakadt sóhajok hagyják el az ajkakat. én meg moziba mentem.

először is egy rövid beharangozóval  kezdem: a következő poszt témája az bizonyos szürke és annak a bizonyosnak az ötven árnyalata, amelyhez én meg hozzáteszek még egyet, nem olvastam a könyvet, csak a filmet láttam, tudom, nem a legjobb konstrukció, de mégis eszembe juttatott egy csomó mindent, most mondjam, hogy az én posztom is tizennyolcas karikás lesz? csütörtökön kiderül. nem! nem kezdek most bele rettenetes időhiány miatt, így ez csak egy mini poszt. jójótudommámegin! majd, ha meg tudok élni csak a blogírásból, akkor lesz minden nap Csipke és Fazék, de addig…

Lehet, hogy már csak a reggeli buszon/villamoson zötyögve lesz időm bloggggolni? Hogy már este sem tudok fenn maradni, hogy kiírjam magamból a mindent? Vagy épp beteljesítette terápiás küldetését a közel három éves Csipke és Fazék?