Havi archívum: április 2012

tik tak tik tak tik

a biológiai óra láthatatlan

Nemrég hallottam a rádióban, hogy kitaláltak egy vízálló jegyzetfüzetet hozzáillő tollal, amit zuhanyozás közben is lehet használni. Ez kell nekem! A legjobb gondolatok akkor tolulnak a vattával tömött reggeli fejembe,  amikor az immár dugulásmentes kádamban leperegnek az első vízcseppek a hátamon némi sóhajok kíséretében. Még dolgoznak az álomképek, indulnak a felejtés útjára, vagy beköltöznek a tudatalatti régiókba, hogy egész nap finoman nyugtalanítsanak. Ma reggel azon meditáltam a félkómában, hogy milyen hülye vagyok: tavaly nyáron töltöttem be a harminckilencet, de azóta negyven évesnek mondom magam. Jó esetben hozzáteszem, hogy még pár pillanat, és megvan a negyedik iksz. Valahol készítik a célszalagot, állnak a fotósok, én meg szuper fitten átszakítom az élet fonalát.

kenyérsütés és a bio törökök

ez épp egy jól sikerült kenyér, kicsit csámpás csak

Az egész ott kezdődött, hogy a pénztárcámat elérte az a hírhedt gazdasági válság. Lealázta és kiüresítette. Nem is tudom, miért hívják még pénztárcának. Sok minden van benne, de pénz alig: bankkártya (a hónap fele után dísznek), befizetett csekkszelvények, ilyen-olyan akciós fecnik, bevásárlónyugták és a véradó igazolványom. A 2012-es világvége csak egy pillanatra paráztatott be, annyi ideig, míg láttam magam előtt, hogy izzó vulkánként kitör a János-hegy, de aztán megnyugtatott az ígéret, hogy vigyáznak rám. A válság rémképe viszont megtapasztalt mindennapi valóság lett, és lám, van benne jó is: ránevelt a pénz beosztására.

beköszönt a kamaszkor

közös a hajcsavarónk

Hurrá, éljen! Hajrá, ez az! Szuper! Meg tudod csinálni! Kis krapekok, lengessétek a mini zászlókat az út szélén, amerikai pom-pom lányok, dobjátok a szaltót! B-közép, teli torokból! Ranschburg Jenő, Gary Chapman, Vekerdy Tamás könyveit meg hova is pakoltam a legutóbbi költözésnél? Szükségem van  minden biztatásra, hogy anyai hivatásom megélem, jól használom, nem adom fel a kamaszkor első mély és néha nagyon elkeserítő pillanataiban!

A kuruclesi boszorkány

a hegy mögül lezúdul a Szél

Úgy ragyogott kora délután, ahogy elő van írva a nagykönyvben. Teregettem az erkélyen a hófehér suhanású lepedőket. Égette a Nap a vállam, fájt a derekam, azon bosszankodtam, hogy fogalmam sincs, miért hívják ezt a vidéket Kuruclesnek. Idetévedt egyszer a Tenkes kapitánya, vagy mi a jó francért? A húsvéti sonkafőző fazekat be kellene már vinnem. Nyilván nem ez volt a bajom, ki-be járkáltam a mosógép és a szárító közt, nem vettem észre, hogy a hátam mögül, a hegy tetejéről lebucskázik egy óriási széllökés, s mikor a lepedőket már a csipkék követték, az erkélyajtó bevágódott. Nem tudtam kinyitni, sehogy sem. Ott álltam kint egy vékony szoknyában és egy ujjatlan fölsőben, se telefon, se kulcs, se remény, hogy ez könnyen megoldódik. Hátrafordultam, hogy lekiáltok a magasból, hátha jár erre valaki, van telefonja, és fölhívja a nem tudom kit, vagy átintegetek a szemközti házba, de addigra sötét, fekete felhő nyomult be a házak és a hegyek közé. A szél már fölkavarta a szemetet, és dörgött és villámlott, és ahogy előírásszerűen ragyogott az imént, úgy ömlött a zápor abban a pillanatban. A ruhák a szárítón viszont rezzenéstelenül lógtak, közéjük bújtam, de valami tompán megütött a halántékomon… azt hiszem, elájultam.

férfiak dicsérete

A témához illő állapotot találtam: alig négy óra alvás, reggeltől rohanás, még a Budai Gyermekkórházat is megjártuk egy röpke vérvételre, rendkívül érdekes adminisztrációs munka jutott ma, és dél felé a gyomrom kitűnő memóriájával emlékeztetett az előző esti több körös házi sörökre, melyek randiztak egy helyes kis hamburgerrel. Így, este nyolc felé felbukkannak az édes gyermekkor képei, igen, már megint, a Maci köpött és mi az ágyban landoltunk. Kiegészül mindez kellemesen elnyomott agytekervényekkel. Gyógysör.

Előzetes – miszerint: JÖN!

Ez most csak egy röpke bejegyzés, mert este baráti sörözés lesz egy új, házi sörökkel foglalkozó vendéglátóipari egységben, onnan elő tudósítást – egyelőre – nem vállalok.

Kedves Mindenki!

Alig indult a csipke és fazék, máris kapott reflektorfényt, sőt egyenesen fejgépet, TV Maci mellett Tentike is elindult a világhírnév felé, a szerző bevallja, erre nem számított, nem mert gondolni sem rá.

Köszönöm az eddigi biztatásokat is!

Szt. Kristóf & Co.

szentkristof

Szent Kristófnak van egy jó kis legendája, pedig ő egy olyan alak, akinek nem is tudjuk biztosan a létezését. Az utazók védőszentje lett hajdanában danában, a XX. századtól már kibővült védelmi területe, a járművel közlekedők segítését is bevállalta. Ererdetileg úgy tartja a rege, hogy egy irdatlan erős ember volt, aki igen dínom-dánom életet élt, majd felmerült benne a hiány, és elment megkeresni a világ legnagyobb urát, hogy azt szolgálja. Járt a királynál, járt az ördögnél, de végül letáborozott egy folyóparton, ahol kifaragott egy jó nagy botot magának, és annak segítségével vitte át az utazókat a folyó túlsó oldalára. Egyszer aztán egy apró gyeremeket kapott a vállára, de a gyermek oly nehéznek bizonyult, hogy bizony az óriás a víz alá bucskázott, mert mintha a világ minden nehézsége az ő vállát nyomta volna. Rájött aztán, ki volt a “kicsi”, mert Ophorus-ból Kristóf lett a váratlan keresztségben.

… kis cigaretta te hidd nekem el …

eszelős egy nap. rohanás. nem is hiszem, hogy vége lesz. csak egy kicsit kiszakadok most a munkanapból. csak egy kicsit kikapcsolom a táblázatokat, tervezeteket. csak pár perc a szavaknak. csak pár perc a hajdani napi egy szünetnek, ami egy szál cigarettáé volt.

motorral az ország szívébe

Pár napja gondolkodtam ezen a bakancslistán. Az lenne a legszebb, ha az életem végén ez üres lenne. Amit szerettem volna látni, érezni, megtenni és megszeretni, az meglett. Kemény lenne szembesülni, mondjuk, 92 évesen azzal, hogy tulajdonképp én pont motorral szerettem volna eljutni Petőfi szülőházához, de nem mentem, vagy de szép lett volna parafadugóval kirakni a konyhám falára a la mia cucina feliratot, de visszautasítok egy zacskónyit. Ezt nem hagyhattam, igazán!

Tv Maci, Foky Ottó és Tentike

Vannak jelenségek, melyeket képtelen vagyok megérteni. Pontosabban a végén már nem is vagyok hajlandó. Próbáltam találni egy olyan történetet, amiben egy kedves, régi, mindenki által szívbe zárt akármit, modernizálnak, felújítanak, aktualizálnak, és azt is újra mindenki a lelkébe fogadja, megszereti. Csak azért, hogy a leváltott Tv Macihoz biztató példaként tudjam hozni, csak azért, hogy rájöjjek, miért kellett a Tv Macit reformálni?

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB