Havi archívum: május 2012

egy hétvége, amikor az őrangyalom meglebegteti szárnyait a szélben a motoron erdőn, mezőn, hegyen, tengeren át ( 1. rész )

DSC02888

Aúú, ne, már megint korán kelünk? Csak még egy kicsit, hadd, na jó, keljünk, kávé, zutty, ébresztő zuhany, most minek szárítod olyan kunkorira a hajad? Mikor három napig bukósisak lesz a fejeden? És különben is, nem azt terveztük, hogy ez a hétvége egy kellemes itthon ülős pünkösdi három nap lesz? Ehelyett megyünk a világ végére! És motorral! Jól van, lássunk világot, mert neked pipálgatni kell azt a bakancslistád, én meg győzzem erővel a rád vigyázást! Fogkefe, személyi, bankkártya, zsebkendő, fejfájás-csillapító, hátadra a kenőcs, jól van, bakancs megkötve, hát ez nagyon cuki ez a bőrdzseki, fehér pöttyös béléssel, jó döntés volt megvenni, piros körömlakkal, nőcis. Nem hiszem, hogy a szájfényre szükség lesz, tedd be inkább az esőruhát. Héé! Esőruha! Hahó! Esőruha! Fehérvárnál esőfelhők vannak!

várakozás (retro 6.)

szél fúj

rét nyár

te én

egy pár

lenne benne lenne hó

lenne benne lenne hó

 

nap süt

éj száll

két szem

egy pár

lenne benne lenne hó

lenne benne lenne hó

 

zöld lomb

kék táj

szív ész

rád vár

lenne benne lenne hó

lenne benne lenne hó

jojka, jojku, jajka, yoik

a szívükben az ének

A héten voltam egy szép mesekönyvnek a bemutatóján, és ott hallottam először a jojkáról. Azonnal megfogott az “ez kell nekem” érzés. A jojka a lappok egyik ősi műfaja népzenében, népköltészetben. Azon kívül, hogy Mikulás, és rénszarvas szárított húsa, meg talán nyelvrokonság, nem sokat tudtam róluk, az sem ugrott be, hogy őket számi névvel is illetik. A jojka pedig egy olyan dal, amelyet egymásról, egymásnak írnak, hogy amikor egyedül bandukolnak a rénszarvasokkal a tundrán(?), akkor hogy közelebb tudják magukhoz szeretteiket, eléneklik a róluk írt jojkát. Ez lenyűgözött, magával ragadott. 

a búcsú harminc napja (retro 5.)

nyari_eso

A citrusfa levelestől ágastul, kis angyalom, hogy váljunk el egymástúl – ezt tanította nekünk másnap reggel a mama az iskolába menet, ezt énekelgettük, mert csak harminc napunk maradt a költözésig.

Gergőke megvéd (retro 4.)

Virágéknál ég a világ, sütik már a rántott békát, zimmezumm – ezt kezdtük el  tanulni az ének órán, amikor belépett az igazgató bácsi a terembe, és csak leült hátul, de én tudom ám, hogy miért jött, a mama elárulta, mert ő is itt tanít az iskolában, a felsőben magyart, és rajzot, és az igazgató bácsi azért ül be minden második osztályba, amikor ezt a receficéset tanulják a gyerekek, mert ez a kedvenc dala, és nagyon szereti hallgatni, mikor a másodikosok teli torokból csak zengik, és idáig nagyon jó volt az iskolában lenni, a reggel is mindig olyan jó kedvű, mert a mamával együtt sétálunk be, és a Gergőke is  velünk tart, mert ugyanabban az utcában lakik, mint mi, és az anyukája megkérte a mamát, hogy őt is hozza be, én ennek annyira örülök, mert mindent meg tudunk így beszélni, közben a mama rengeteget mesél az ő gyerekkori iskolájáról, így mire beérünk a suliba olyan, mintha kiolvastunk volna egy regényt, tele van a fejünk a sok szereplővel és történettel, de ma minden elromlott.

sárga tenger

ballon

Néha nekiállok, és súlyos homokzsákokat kötözök az álmaimra. Az álmokkal nem lehet fizetni a közértben, az álmok nem cserélik le végre a téli gumikat, nem hintőporozzák be a bárányhimlő-kiütéseket, nem utalják a közös költséget. Már a lottószámokban sem reménykednek. Csak elterelik a figyelmet a racionalitásról. A súlyok visszahúztak a fellegekből. Derékfájást kipárnázva, befészkelődve a puha paplanokba elővettem a pénztárcám, az otthoni ügyek mappát, az átutalnivalókat, kifizetnivalókat, a könyvelős naptárt, Sárgacsekk-tenger lett az ágyam, és hajrá! Vitorlabontás, kötélcsomók, viharkabát.

Mrs. Bond

és előveszem a coltomat

Gyakran közlekedem autóval keskeny utcákon, hegyen-völgyön, kerülőutakon, csak a dugóban ne kelljen vánszorogni, álldogálni. Fogalmam sincs, ezzel időt spórolok-e meg, netán kilométert, abban sem vagyok biztos, hogy ez vérnyomáscsökkentő vagy idegrendszer-kímélő technika-e. Egy ideje divatba jött, hogy mindenki udvariaskodik, szerintem, kicsit álszenten, hogy mondjuk egy kereszteződésben, vagy egy bonyolultabb forgalmi helyzetben az egyik sofőr nagy integetéssel, és szájról olvashatóan: gyere, gyere, gyere felszólítással maga elé engedi autóstársát, ami önmagában helyes, csak az a baj, hogy néha ez az adott közlekedési helyzetben tök ellentétes a megszokott renddel, az agyban már előre feltérképezett helyzettel, vagy egy KRESZ-szabállyal. Pédául, amikor egy főúton haladó sofőr elkezd legyezgetni egy balról, mellékutcából kihajtani szándékozónak, aki amúgy felmérte az elsőbbségadás kötelező táblát, mindkét irányba figyel, de nem kifejezetten azt kémleli, beengedi-e valaki, mert nem araszolás van épp a főúton,  de az ott haladó annyira kedves, hogy beengedi, nem baj, hogy szemközt jön egy komplett tour de bicikliverseny szirénázó mentőautóval és egy útmenti sövénynyíró géppel, ő csak integet, de nem villog vagy lassít, csak hadonászik, és ő ugyan látja autótársát, aki ha nem autóban ülne, bizonyára egy ping-pong meccset figyelne precíz labdakövetéssel, annyira néz jobbra-balra, de a kihajtani szándékozó viszont egyáltalán nem látja az udvarias sofőrt, mert rátűz a nap a szélvédőjére és csak a felhők tükröződnek benne. Végül mindenki megunja a helyzetet, dudálás, a főutas méltatlankodva tovább hajt, a mellékutas inkább busszal megy. Félreértések vígjátéka.

retro 3. – eperlekvár és cseresznyefa-virágzás

Rózsafa virít az ablakom előtt, néked küldöm minden levelét – ettől volt hangos az egész ház délután, mert a mama, a Lenke nagymama és Icu néni bodzaszörpöt és eperlekvárt készítettek a konyhában, és ezt vagy hatszor egymás után elénekelték, ráadásul az Icu néni valahonnan messzi faluból származik, és úgy énekeli, hogy rauzsafa, és mi a papával egész délelőtt gyűjtöttük a bodzavirágot a határban, míg mamáék leszedték az epret a kert végében, az idén olyan sok lett belőle, hogy szóltak az Icu néninek is, hogy jöjjön, mert ő már régóta vágyik egy nagy befőzésre, amióta a Géza bácsit kinevezték főosztályvezetőnek a gumigyárban, fölköltöztek Pestre, egy panelbe, és az Icu néni csak szomorkodik, hogy nincsen rendes konyhája, és egyáltalán nincsen spájza, ahová a szép masnis üvegeket besorakoztatná, de a mama megígérte neki, hogy a mi kamránkban lehet egy egész polca, mert a mi spájzunk akkora nagy, hogy a Mió cica is eltéved benne az egérhajkurászásban.

kis magyar csipke és fazék etimológia

Miért csipke? Miért fazék? Rövid története van, amikor előkerült a gondolat, hogy kellene írni egy blogot, csak úgy, játékból, feszültséglevezetésnek, agytornának, nem csupán a saját élettörténéseimről, de a mindennapok hangulatairól, akkor elsőre a csipke ugrott be, és egy kedves ismerős hozzátette a fazekat, mert néha napján leszentfazekaz. Csipke és fazék, először tök hülyén hangzott, de kizárt aztán minden lehetséges alternatívát. Maradt, s csak később elmélkedtem rajta, hogy igenis találó, rengeteg jelentést hordoz.

retro 2. – anyák napján

Orgona ága, barackja, virágja, öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalában, illatosan, ezt akkor kellett mindenkinek nagyon hangosan énekelni, amikor elkezdődött a nagy ünnepély a gyárban, amit a Marika néni rendezett a szülőknek, vagyis pontosabban csak az anyukáknak, akik ott dolgoznak, de a papa elintézte, hogy a mama is jöjjön, és különben is engem szemelt ki a Marika néni még az április 4-i iskolai ünnepségen, azt mondta, olyan szépen hangosan szavaltam azt a hosszú verset, hogy a tornaterem legtávolabbi sarkában is felébredt a Jani bácsi, aki gondnok, és neki kellett volna rendesen megszerelni a mikrofont, de az éppen nálam csapta ki az egész iskola hálózatát, és az engem nem zavart, hogy közben az igazgató bácsi próbálta megszerelni, én csak mondtam, kiáltottam a felszabadítás és hála érzetét, de most is csak hangosítás nélkül szerepelek az Anyu című verssel, amitől előre nagyon féltem, mert a mama már akkor elkezd pityeregni, mikor a kék libbenős szoknyám csak kettőt libben a nyitó körtáncban, és láttam is, hogy a versem után, miután a papa vászonzsebkendőjét is elkérte, az előtte ülőnek megkocogtatja a vállát, és mutatja, hogy neki kell egy újabb zsebkendő, de közben meg annyira mosolyog is.

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB