További szárnylebegtetés az őrangyalomtól a sós tengeri levegőben (2. rész)

DSC03053

Na, indulás, föl a bukó, dzseki behúz, jöjjenek a kanyarok és az új tájak, viszlát trieszti kikötő, jó ötlet volt a kendő, egyrészt a tegnap reggeli hajszárításnak már rég nyoma sincs, másrészt védi a füled, jól van, vigyázol magadra! Mennyi lovas tábla van kirakva errefelé! Nem, a lipicai ló nem Magyarországon él, mindjárt meglátod, és most egy kis időutazás: ezek a szép fehér kerítések, nagy lombú zöld fák, amik most fölétek hajolnak, hát nem két évszázadnyi visszaugrás? A romantika idejébe, a lovaskocsik, csipkés napernyők, hímzett keszkenők és titkos bókok, kalligrafikus levelek korába? Most nézz balra! Ott vannak a bokrok között a fehér paripák! Fényképezőgép! Na, on-off, gyorsan! Lemaradunk! Épp sikerült elkapni őket. Azt látod, hogy néha “magától” is bekapcsolódik a gép, ahogy ki-be kapkodod?  Nem mondom, egy alternatív filmfesztiválon indulhatnál a Zsebem depresszív hangulata egy órán keresztül című road movie-val, melyet épp az imént rögzítettél! Tekereg az út, akár a kifőtt tészta a tányéron, mint a számítógép zsinórja az asztal alatt, mint egy egyvonalas grafika rajzolata, és ti ezeken mind szépen végig is utaztok, kanyarodtok, élvezetes, nagyon is, kikapcsol, és ez rád fér, de mennyire! Ajj, kényszermegálló egy óriás darázs támadása miatt, egy kicsit segíthetsz az ápolásban, még jó, hogy utolsó pillanatban bepakoltunk a szert, remélhetőleg, segít! Nem sokára még egyszer le kell pattanni a nyeregből, a horvát határhoz érünk, a személyitekre már csak egy gyors pillantás esik, azt érzékelted, hogy a Tiéd jövőre lejár? Majd igyekszem időben eszedbe juttatni. Mennyi izgalom volt évekkel ezelőtt egy határátkelésnél, mindenki már előtte több kilométerrel haptákba vágta magát, csendesebben beszélt, és igyekezett kedves arccal a szigorú határőrre pislogni. Horvátország, tetszik ugye? Először jársz itt. Gyönyörű, és végre közelebbről is feltűnik a tenger! Komolyan mondom, nem kéne panaszkodnod, a nehéz sorsod miatt, meg jaj-jaj, de sok a sárga csekk, de nehéz a hó vége, blablablabla, mikor tessék ennyi ajándékot kapsz! Hegyek, meg erdő-mezők, utazás, élmény, kaland, és itt a tenger! Kék, ezerféle kék, szépséges városok, és itt egy töltés, amelyen bele is hajtotok a habok közé! Megállás egy csoportképre, sós még a víz, de tényleg! Le is ellenőrzöd? Ne! Kövek! Óvatosan! Na, sós? Épp ott úszott el előtte egy halacska, ahol beledugod a kezed, gondolom, bátorság felére csökkent volna, ha látod is! Hah! Benne járunk a délutánban, menjünk! Hogy a déli csücsökbe szeretnétek leérni? Hát? Ember tervez… Most kapaszkodj egy kicsit, előre libbenek a kollégákhoz, mert gondok adódtak. Csapágy, golyók, nyikorgás, vagy mi, mindenhez én sem érthetek, megállás, így nem lehet tovább menni, le is parkolunk egy étterem előtt, itt kell valahol szállást találni, oda fel, pillants csak, ott egy tábla: apartman 150 m. Séta, és egy kedves hölgy épp a délutáni házimunkából lépdel lefelé a lépcsőn a szép rendezett házban, jó lesz, ugye? Akkor ide beköltözünk egy időre. Most segítek előkapargászni valamit abból a 22 db. német órából, amit egyszer rövid ideig tartó elszántsággal vettél, igen, kérsz diópálinkát, (buta kérdés, de hát a néni nem ismer), édeset, és nahát, milyen érdekes, hogy ő főzte annak a diófának a terméséből, amely alatt épp álltok, és kaptok kávét, és segít szerelőt is keríteni, aki szintén itt él nem messze, de most épp házon kívül van, de danke schön, nagyon! A mosolyod többet ér minden német szónál! Azért jó is ez a kis váratlan pihenő, nagyon hosszú lesz holnap és a jelentkező hátfájásnak is csak jót tesz a pihenés. Addig a rózsafás hátsó, napos teraszon, egy kedvesen fölszolgált sör mellett a csajos kis jegyzetfüzetkédben megszületik egy újabb történet a Csipke és fazék blogra, mert hogy téged soha nem hagynak békén a fejedben kerengő történetfordulatok és kifejezéshalmok, és epizódok és könnyfakasztó szavak. Vidám vacsora, és amíg alszol, a meghibásodott motor egy igaz, kipróbált barátság áldozatos segítségével reggelre megjavul, de ebből mit sem látsz, mert hajnalban érkezik az alkatrész, Magyarországról. Az álmaidban hiper sebességgel feldolgozódik minden a mai napból, tenger, darázs, diópálinka, a scampi rákocskák a vacsora tányérodból életre kelnek, és mindennek éppolyan elképesztő türkizkék színe van, mint annak a  folyónak, ahol a vadvízi evezés szerelmesei örültek teremtett világunk kincseinek. Aludj mélyen, majd én tovább álmodom.

One Response to További szárnylebegtetés az őrangyalomtól a sós tengeri levegőben (2. rész)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


négy + = 7

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB