Havi archívum: július 2012

40. poszt: 40 életvezetési jó tanács 40 képpel 40 éves szülinapra és után (1. rész)

torta

Már a múlt héten készültem beszámolni arról a bizonyos negyvenedik saját szülinapról, és ráadásul képes beszámolóval, mert a gyerekekkel vagy száz képet kattintottunk aznap, hozzá is álltam szépen, hogy egy óra alatt feltöltöm, de ismét győzött a technika, az informatika, a webszerkesztés a generációs számítógépes-tudásbeli hiányosságaimon, és idáig nem sikerült, de most! Talán megfejtettem a virtuális rébuszt. Jelentem, túl vagyok a negyvenedik szülinapon, és ígérem, ez lesz az utolsó írás róla, (de az két részes lesz),  lécci-lécci támogassatok még, hogy minden előzetes paráztatás után, igenis vidáman lépjek az előttem álló, állítólag, legszebb évtizedem elé. Mivel most már hivatalosan is bölcs vagyok, mint eszméletlenül élet-tapasztalt érett személyiség átadom életvezetési javaslataimat épp negyven kivonatban, de két részletben. Szóval ez csak az első rész. Eddig bírtam a képméretezést, feltöltést, szövegezést…hiába, na. Öregszem.

jó egy kicsit megőrülni

katángvirág

Mivel az egész szombatomat bulizással töltöttem vagy száz kilométerre az otthonomtól, Tabdi rulez!, és csak vasárnap délben fordult a kulcs a zárban a hazaérkezéskor Findusz rusnya macska örömnyávogásával, elmaradt a szombati takarítás. Vasárnap pihenőnap, így pihenésképp enyhe másnaposság legyűrkőzéseképp nekiálltam kipucolni, rendbe tenni, leporolni, élére állítani az én kedves szeretett lakásomat. Annyira belelendültem, hogy olyan igazi kanapéelhúzogatós, szőnyegfeltekerős, létráramászós nagytakarítás lett, és amikor a nappali gigaméretű ablakait megpucoltam, úgy látszott, mintha másik helyre költöztem volna. A lakás két gyerekszobája még érintetlen maradt időhiány miatt, pedig befenyítettem Sanyit és Józsit (gyerekeim álneve), hogy mire hazaérnek a nyaralásból, rá sem ismernek a szobájukra, úgy szelektálom az elöl hagyott játékokat, kisautókat és nyakláncokat, majd holnap este nekiesem annak is. Megpihenve a fölsöpört-fölmosott erkélyen, ahol még maradt egy kimondhatatlan rendetlenség kupac, le sem merem írni, micsoda, mert soha többet nem olvasnátok egy sort sem a Csipke és fazékból, szóval lekucorodva a kisszékre visszaidéztem a hazaút egy eszméletlen, bakancslistára észrevétlenül föliratkozó óráját, és elindultam a cseppet őrült álmodozás felé maradék harmincas éveim maradék pár órájában… és meg ne halljam, hogy persze, hülye kapuzárási, redőnylehúzós rettenet!

Vidámpark Budapest módra – Ujjé? A ligetben?!

hullámvasút

Olvasom a Hétlövet megindító írásait a dunaújvárosi Vidám Parkról, nézem a régi varázslatos képeket, és a mai szomorúakat, töröm a fejem, hogy mintha én is jártam volna arrafelé, talán egy koncerten? – valami halvány emlék felrémlik, amikor is a szülinapos tizenkét évesem elém áll, és azt kéri a nagy napon, hogy menjünk el a Vidámparkba. – De hát az már rég bezárt! – mondom teljes meggyőződéssel, mert akárhányszor a Városligetben jártunk, mindig úgy tűnt, a végnapjait éli. És kiderült, hogy nem,  nem zárt be. Él. (De nem virul.) Hát akkor?! Indulás! És föl is kapom a fényképezőgépet, mert azonnal tudtam, ebből írás lesz saját fotókkal, pár sorral részt vehetek a heti Vidám Parkos lelkesedésben.

Válaszlevél: a fröccs dicséretére (ri-poszt)

120716_froccs1

(Tudtam, hogy a sörös bejegyzésemmel kihúzom a dugót a borisszáknál, pláne a fröccs-fun táborban, hát  íme a felelet, amely hasonlóképp megvidámít, felfrissít és poharakba töltet! Olvassátok nagy kedvvel! Szódát élesíteni, üveget nyitni tessék! Csipke és fazék)

Amikor az Orsi jó előre megírta, hogy sörügyi elmélkedés következik – Prágával, Hraballal, sörmámoros emlékekkel – a Csipke és fazék hasábjain, azonnal egy nagyobb lélegzetű válaszon agyaltam. Aztán megígértem. Aztán nekiláttam: Lali bácsi, fröccstörténelem, avasi ízek, és kacskaringós út a száraz, fehér hosszúlépésig.

Ökör vagy, Öcaline, korholom magam, ahelyett, hogy elmennél BT-vel fröccsözni, itt görnyedsz bután a gépnél és keresed a szavakat az Orsi remek sörügyi összegzésére  – de az ígéret az ígéret, mit tegyünk.

“Ahol jó sört mérnek, ottan szép az élet!”

sör3-1024x794

Amikor felkértek egy szüreti bálon,  hogy mondjak egy vicces köszöntőt, és abban is  a sörről beszéltem, akkor már régóta tudtam, hogy menthetetlen sörrajongó vagyok.  Ha elképzelem a Mennyországot, ott is mindig van sör. Tudom, hogy a sörkultúra a reneszánszát éli, belevetjük magunkat a technológia tanulmányozásába, új házi sörök felfedezésébe, persze Prága, az örök népszerűségével, és trendi a sörgasztronómia, isteniek a sörös kajareceptek. Mindig jönnek divathullámok, amiért ezrek lelkesednek, de hát miért is ne? Megéljük örömmel a korszakaink szépségeit! Én a sör-szerelmet viszont nem ma találtam ki, vissza kell menni az időben – már megint – pontosan huszonkét évvel, 1990 augusztusába. Jó kis idők voltak!

a barátság nagy kérdései

eletrevalok_3

Vajon létezik nő és férfi között barátság? Vagy lehetetlen? Megválaszolta ezt már ép ésszel valaki? Egyáltalán, mi a barátság? Kit tekintünk barátunknak? Fel tudsz hívni valakit akár az éjszaka közepén, ha bajban vagy? Van, valaki, aki nem nyomja ki ilyenkor a telefont? Valahol azt olvastam, hogy a barátok olyanok, mint a csillagok. Ha nem látszódnak, akkor is tudod, hogy vannak! A legtöbb giccses kiscicás-kisbabás-tengerpartos képet barátság címszó alatt találod, és abban is egész biztos vagyok, hogy a netes világ magas százalékban leterhelt a baromi bölcs barátságról szóló idézetekkel. És mégis ez foglalkoztat.

4.X – közeledik

IMG_4967

visszavonhatatlanul, megfordíthatatlanul, elkerülhetetlenül közeleg, ideér, betoppan az a bűvös és félelmetes és kimondhatatlan évszám, éppen 20 nap múlva ébredek az én fordulatokban gazdag életemnek a szépséges delelőjén. és mielőtt elkattintanátok az oldalról ncaaaj, ne má! felszisszenéssel, hogy ez egy negyvenes nő – hű! kimondtam! – nyafinyafija lesz, ne tegyétek, mert nem, nem és nem engedek a közízlésnek, a közhiedelemnek és közérdeknek, nem visel meg! sőt.  örülök. minden. percének.

balatoni retro 2.

hajó

Felhő sincs az égen,  s elbódít a csend, erre vártunk télen – ez most a sláger nálunk, amit a mamával szoktunk ágyazás közben énekelni, csak kettesben, mert a papáék, a Géza bácsival, hajnalban kiülnek horgászni a stégre, még nem fogtak semmit sem, mert olyankor biztos alszanak a halak, és nem is tudom, mit is csinálnának vele, mert itt az üdülőben mindenki be van fizetve a menzára, reggeli, ebéd, vacsora, a papa már nagyon megbánta, hogy nekem is teljes adagot rendelt, mert a  negyedét is alig bírom megenni és mindent neki kell elfogyasztania, mert nem szeretnék visszaküldeni a sok maradékot, és nekem meg legjobban a délutáni zsíros kenyér ízlik hideg citromos teával, amit délután négy óra körül tesznek ki az ebédlő elé, és úgy szalad oda minden gyerek, mintha legalább is egy hétig éheztették volna őket.

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB