4.X – közeledik

IMG_4967

visszavonhatatlanul, megfordíthatatlanul, elkerülhetetlenül közeleg, ideér, betoppan az a bűvös és félelmetes és kimondhatatlan évszám, éppen 20 nap múlva ébredek az én fordulatokban gazdag életemnek a szépséges delelőjén. és mielőtt elkattintanátok az oldalról ncaaaj, ne má! felszisszenéssel, hogy ez egy negyvenes nő – hű! kimondtam! – nyafinyafija lesz, ne tegyétek, mert nem, nem és nem engedek a közízlésnek, a közhiedelemnek és közérdeknek, nem visel meg! sőt.  örülök. minden. percének.

messze még a csúcs

de tényleg! tök szuper! értem ám a világot, nem minden részletét persze, de a nagyját. látom ám a folyamatokat, okokat és azok következményeit. mosolygok ám a fiatalabbakon, és becsülöm a ráncokat. (de a reggeli tükröt néha kihajítanám a mérleggel együtt a jó büdös francba ki, a hajnali utcára a hetedikről!) érett vagyok, megfontolt, tapasztalt, felelősségteljes ééés…izé, bölcs. (nem is tudom, hogy gondoltam a legutóbbi bulin a korsó-egyensúlyozást. egy elég nagy pub közepén. az orromon. nyilván egy kis lazítás, cö.) vigyázok ám az egészségemre, mert tudom, hogy a mértékletesség minden fogyasztásnak az alapja, igen. meglátszik a centimétereken, ha csak ránézek egy kocka csokira, igen, ezért számolom ám a kalóriákat, reggelire csak egy kis gyümölcs, délben szolíd csirkemell salival, nincs cukros üdcsi hozzá! (most nyilván nem arról beszélek, hogy tegnap este megnéztem Jean Reno séfes filmjét, és azonnal neki kellett állnom egy pici vacsinak, a hűtő tárva nyitva, sütkéreztem fényében, baconkockák, sajtdarabkák, paradicsomszószok, felpattant egy eltett cukkinis lecsó fedele, plusz fokhagymát kellett pucolni hozzá, egy kanál ajvár, hm, citromkarikás limonádéba bazsalikomleveleket szórtam, miért? idáig egy deka szénhidrát sem volt benne, ez dőlt meg a két- kiflis- vajas- friss- meggylekváros desszerttel, de ez is csak egy parányi esendőség, khm)

bizonyíték, hogy még vacsi közben is a törit tanuljuk (lásd: papír)

és hát a gyerekeim, gondosan hegyezem a ceruzákat, tanulunk másnapra, figyelek természetesen az olvasás-, és tv élményeikre, egészséges személyiségfejlődésükre, türelmesen, mosolyogva szoktatom őket a házimunkára, a tisztaságra, fegyelemre és irgumburgum, ha… de ezek a büdös kölkök, miért azt szeretik a legjobban, ha délig ki sem kelünk az ágyból, mert ott reggelizünk 10.15-kor, bámuljuk Gordon Ramsayt és a Szívek szállodáját, délután már le sem vesszük a pizsit, mert minek, abban játszunk Gazdálkodj okosan-t, amiben mindig lebuktatnak, ha mást olvasok föl a szerencsekártyáról, vagy ha CSI Miami helyszínelőket forgatunk a nappaliban, ami akkorra épp úgy néz ki, mint egy raktárhelyszín egy kisebb terrortámadás befejező attakjában. ? .

na meg az anyagi helyzetem,  igen, ki van fizetve majdnem centire minden, vezetem a családi kassza könyvelését, ami nagyon egyszerű, a hónap első napjaiban magas százalékban lecsökken a bevétel oldal, és onnan csak a kiadás oszlop növekedik,  de van fedél a fejünk fölött, gurul az autó,  van munkám, rajongok a hó végi egyszerű kajákért (mondjuk ma könnyezve raktam vissza egy parmezán sajt-darabkát, tizenegyezer/kg). és hát igen. nincsenek kapcsolati problémáim, se pánikbetegségem, nem kell pszichiáter elé vinnem a fixációimat, fóbiáimat, félelmeimet és egyéb f betűs jelenségeimet. kiegyensúlyozott psziché jellemez. (hogy miért kaptam hisztirohamot sírógörccsel amiatt a lehetetlen, szemét kis ruha miatt, amelynek cipzárját tavaly még oly könnyedén fölhúztam, ezt nem értem).

és persze már megint a végére hagytam az egyik legfontosabbat ebben az idő előtti és igen hosszúra nyúlt életem felére értem számadásban, I ügynök, akinek a másik fedőneve Véletlen, jóban vagyunk, tök sokat segített, én meg olyan hálátlan vagyok, mert tudom, hogy még így is szeret, hogy csak ritkán szólok hozzá, pedig erre vár egész nap, hogy odatoljak egy köszit. és itt már nincs zárójel, mert egyértelmű minden, nincs látszat és valóság.

hát, ez én, copffal, piccolo világossal

de komolyan! nem vagyok csalódott, talán van, amit máshogyan csinálnék, talán épp így volt minden a legjobb, és ahogy Micimackó barátom mondja, most kezdődik el veled egy új, sikeres szakasz, hát szerintem is, viszlát sodródás, helló tudatosság. és köszönöm anyámnak, a gyerekeimnek, a macskámnak, Istennek, a mentoromnak, a kiadómnak, a menedzseremnek, a játékmackómnak, a barátaimnak, a testvéreimnek, a fogorvosomnak és a gyógyszerészemnek az Oscar életmű-díjat! éljek soká, mert én egy igazi fickó, és aznap tuti sört reggelizem, mert a szabim első napja lesz, és eszem wasabis mogyorót, bejárom a város, mint egy eltévedt turista, meg sok mindent megengedek magamnak, amiről letiltott a ZÉLET!

 

2 Responses to 4.X – közeledik

  1. Stefi szerint:

    Jupppíííííí! :-)

  2. csipke és fazék szerint:

    juhúúú bizony! idén fesztjellegű ünnepléssel!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− 1 = kettő

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB