“Ahol jó sört mérnek, ottan szép az élet!”

sör3-1024x794

Amikor felkértek egy szüreti bálon,  hogy mondjak egy vicces köszöntőt, és abban is  a sörről beszéltem, akkor már régóta tudtam, hogy menthetetlen sörrajongó vagyok.  Ha elképzelem a Mennyországot, ott is mindig van sör. Tudom, hogy a sörkultúra a reneszánszát éli, belevetjük magunkat a technológia tanulmányozásába, új házi sörök felfedezésébe, persze Prága, az örök népszerűségével, és trendi a sörgasztronómia, isteniek a sörös kajareceptek. Mindig jönnek divathullámok, amiért ezrek lelkesednek, de hát miért is ne? Megéljük örömmel a korszakaink szépségeit! Én a sör-szerelmet viszont nem ma találtam ki, vissza kell menni az időben – már megint – pontosan huszonkét évvel, 1990 augusztusába. Jó kis idők voltak!

Kitört a nyár, túl voltunk a sikeres érettségin, még a matekon is,  a felvételi eredmények sem viseltek meg túlságosan (nem vettek fel magyar-angolra a hozott pontok miatt, hülye fizika és kémia!), lehetett utazni, ránk tört a mérhetetlen szabadság, és a tizennyolcadik születésnapomra azt kértem a családtól,  hadd mehessek ki Prágába a barátaimmal augusztusban. Alig léptem át a nagykorúság küszöbét, egy hajnalon ott találtam magam a prágai központi pályaudvaron, negyvenhét kilósan egy hasonló súlyú hátizsákkal. Előtte már voltak kortyolgatások, a Sörgyári capriccio ronggyá olvasva, de mégis alapvetően úgy mentem, hogy csak megízlelem a híres söröket. Az első vendéglátóipari egységben, talán épp a restiben, konstatáltam, hogy a kóla többe kerül, mint a sör, végképp eldőlt minden, és az első hűsítő, torkomat csiklandozó korty után örökre eljegyeztük egymást. Én és a sör. Nem lettem azóta sem szakértő, nem végzek kutatásokat, nem bérelek kis manzárdszobát Prága piros háztetői egyikében, és azért jöhetnek a német, belga, angol sörök, meg az egyebek, de alapvetően számomra az első helyen mindig a cseh sörök lesznek. Nyilván, mert “ő” volt az első, mert kötődik hozzá a közép-európai feeling, és én alapvetően erre a kultúrára vagyok kalibrálva, ez az én adekvát közegem. Na.

sörös kenyér – következő küldetés a sörmártás lesz

Az életemnek fontos állomásain ott voltak a sörök, és mindig vidám perceket idéznek. A számtalan kedvező élettani hatásból, miszerint B vitamin, nyugtató és altató hatás, kiemelem a tejképző effektust, így mikor megszülettek a gyerekeim, szigorúan mértékkel, de barna sört rendeltem és kortyoltam, hogy a gyermek elegendő anyatejhez jusson. Lúgos kémhatás, antidoxánsok, vesetisztítás, ásványi anyagok, immunerősítés – nem kellene receptre fölírni egy-egy korsóval? (Föl se találtam ezzel a spanyolviaszt, mert Lengyelországban és Csehországban a vesebetegeknek jár a tb-támogatott sörrecept!)  Nemzetközi orvosi szimpóziumot is tartottak már a sör biológiai működésserkentéséről, és persze igazuk van, mindezen kedvező élettani ügyek a mérsékletes fogyasztás esetén érezhetőek. Hát igen, a mérsékletes fogyasztás, itt is az arany középút, de amikor egy temperamentumos, sörös, baráti, világmegváltó, emelkedett beszélgetésnél egész egyszerűen lehetetlenség megállni egy korsó óvatosan elkortyolt sörnél? Az elmúlt évtizedben megnőtt az ilyen-olyan érzékeny betegek száma, és komolyan mindent elviselnék, de egy lisztérzékenységet? Úgy tudom, akkor nem lehetne sört inni, ne, csak ezt ne! Kínlódnék nagyon!

a példaképem, reggelire sör és egy szelet frissen lesütött husi, persze, hogy kipróbáltam!

A sör esztétikuma is lenyűgöz, azok a hasas korsók vagy az íves poharak, az üvegcímkék, az aranyló szaladgáló buborékok, a tetején a habkoronával; az első pillanat a látvány élvezetéé. A fullasztó melegben párásodó pohárfal, mindig kell az ujjammal rárajzolni valamit, mielőtt egy csöppet a hab tetejét megérintem.  Úgy szeretnék egy sörhabbajuszos képet! Csak úgy táncolnának a szájam szélén a habpöttyök! És a következő snitt: a kézfejemmel törlöm. Ha meg kérdő tekintetek merednének rám, csak ennyit mondanék: “Jó volt, de lehetett volna hidegebb is!” És álmaim Francinja meg szégyenkezne, hogy ilyen szemérmetlenül iszom a sört.

És hogy ugráljak az idősíkokban, akkor 90-ben találkoztunk Hraballal az Arany Tigrisben, barátaim hoztak is dedikálandó könyvet, annyira meg voltam hatva, alig mertem közelebb lépni hozzá, és emlékszem az ősz hajára, és mintha egy sörburokban üldögélt volna, amelybe nagy keggyel bepillantást engedett. Legtöbb könyvét besörözve olvastam, így álomszerű maradt minden történetfolyam, az Őfelsége pincére voltam című hozta meg azt az igazi felfakasztó, hangosan zokogtató katarzist először az életemben. Bármily hihetetlen, de évekig önbizalomhiánnyal küzdöttem kórosan a húszas éveim elején, és pontosan emlékszem, hogy a tanítóképző főiskolán egy elvont irodalomtanár feladatnak adta egy posztmodern magyar mű elemzését, és én Esterházy Hrabal könyvét választottam, amikor rám került a sor, kipirult arccal soroltam a hrabali jelzőket, és olyan dicséretet kaptam, hogy titokban lejegyeztem a pad alatt, el ne felejtsem, hát a sörhöz kötődik az első magabiztosság-növelő felnőttkori momentumom.

Azt a 90-es prágai utat még követte jó néhány, de nem számtalan, így mindig ünnep lesz, ha ott leszek.  A legemlékezetesebb, amelyet két napja emlegettem, egyszerűen úgy sikerült, ahogy a nagykönyvben van bejegyezve. Szó sem volt mértékletességről, és nekünk fel kellett mászni a színes műanyag tehenekre, amelyek éppen akkor ellepték Prágát képzőművészetileg, és épp a 2004-es olimpia után vagyunk a nyári meleget őrző szeptemberi napokon, hát ki kellett kiáltanunk magunkból estefelé a csontvázas Orlojnál, hogy mágyárszki vodnyipóló muzsi, és egy adott pillanatban később képeslapot is címeztünk olimpikonjaiknak. Hajnali kettőkor a Vencel téren egy diszkoszvető plakátjára bukkantunk, és a csajok már nem engedték, hogy visszamenjek a legutóbbi kocsma pincérjének azt mondani, hogy be the force with you, és berángattak a taxiba, amikor egy liverpool-i repülőjegyet intéztem.

Mostanra az utolsó kortyokhoz ért a pilzenim, csendes leplet vont azokra a memóriasejtekre, amelyekben zizegnek a sörélmények, nem akarnak előre nyomulni,  csak tovább formálni a jellememet a tudatalattimban. És igazából már napok óta készültem, mit napok óta, hónapok óta, hogy szavakba öntsem a sör-csodálatomat, tegnap este is tapasztalatszerzés, és ismétlés a tudás anyja okokból gyenge hét pohárral kellett ujjgyakorlatokat végeznem, most is csak a blog hitelessége kedvéért szisszent a még hazaérkezés előtt beszerzett doboz pilzeni, és tudom, hogy van még mit tanulnom a mesterektől, vannak még ismeretlen fajták a cseh sörök közt is, és elmélyedhetnék jobban a sörtörténelemben, de nem teszem, nekem épp így remek, így marad ez egy szerelmes, hosszú jegyesség, a rajongással, nem, nincs kiábrándulás, huszonkét év elteltével sem, így marad ez nekem egy véget nem érő Hrabal-könyv.

20 Responses to “Ahol jó sört mérnek, ottan szép az élet!”

  1. Kedves Csipke és Fazék!
    Vannak dolgok, amik nem változnak. Jelentem, Prágában még mindig drágább a kóla, mint a sör… :-) (De én nem ezért nem iszok – mármint kólát.) Legyen még sok macskaköves, sörhabos, knédlis, ódon sikátoros, enyhén szalonspicces, Vencel-kolbászos, hrabalos, meghitt, önfeledt, bizsergető Prága-ünneped… Na zdraví! :-)

  2. csipke és fazék szerint:

    Kedves Prágai Sörözők!

    Azóta sem iszom kólát, ez nem változott! Mit sem szeretnék jobban, mint a macskaköveken ugrándozni szalonspiccesen! Kolbász csak a másnapos gyomorba, persze a gyógysörrel!

    Lesz még Prága Poszt úgy érzem!

  3. Nálam a kolbász amolyan éjjeli kimenekítő, kontra-katzenjammer, amikor már minden kocsma bezárt, és haza kellene valahogy találni a szállásra… Másnapos gyomorba délelőtt egy jó prágai (fok)hagymaleves jöhet, sajttal szórt pirítóssal, és egy tíz, esetleg tizenegy fokos, óvatos indulósörrel… :-) Utána már megy minden, mint a karikacsapás, ugyanúgy, mint előző nap… :-)

  4. csipke és fazék szerint:

    ez a tanács de jól jött volna anno! mindennel próbálkoztunk, de csak harmadnapra állt vissza némi ph a gyomrunkban! legközelebb on line tanácsadást kérünk!

  5. kj szerint:

    Hát ez annyira megütötte az agyamat, hogy egy nagy lökéssel hátra gurulok a kerekes forgószékemmel a hűtőig és betöltök gigámba egy habzó kenyeret.
    Gratu az írásért! Nem semmi!
    Dc
    kj

  6. szpoj szerint:

    sert nekem!

  7. komloo szerint:

    egy erdekes blog, sorokrol:)
    facebook.com/soreleszto

  8. pif szerint:

    Szívemből és gyomromból szólsz!
    90-ben a főiskolásokkal az éjszakai vonattal utaztunk Prágába, érkezéskor a főpályaudvaron a restiben sörös reggeli, kitáruló világ…
    Aztán 2 év múlva Kölnben a dómnál az első Kölsch, a Biermuseumban az első Chimay majd ugyanezen a túrán stoppal Maastrichtba és a Maas partján a macskakövön üldögélve egy darab Brie rozscipóval és hozzá egy kis üveg Duvel…
    Van miből merítkezni…

    • csipke és fazék szerint:

      este 10-kor indult a vonat, reggel hatra ért Prágába, egy óra múlva már a Pinkasban lehetett inni az első korsó sört! Kéne egy emléktúra, vonattal, egész nap bolyongás a városban, este meg haza, utána pár napig töltekeznénk az élményből!

      • szpoj szerint:

        ja – bár szerintem ma már elég kemény lenne két éjszakát egymás után vonaton tölteni :)

      • pif szerint:

        Amicus Expressz, a csomagtartóban aludtunk hálózsákban…

      • kertmester szerint:

        Drága csipke!
        Pont egy sörözés alkalmával fizettem be Neked a nagy utazás előlegét. Igaz akkor nem így hívtuk. Át is léptük a szalonspicc határát, ha nem is úgy mint a másik kettő nagyon részeg! Utólag elárulom ennyit sosem fizettünk piáért (konkrétan minőségi sörért).
        De mióta kitaláltátok a habzókenyeres fazonnal a kirándulást repdesek az örömtől.
        Régóta nincs olyan amire örömmel várhatok, és most megadatik:

        Csipkés Prága húsos fazékkal.

  9. […] egy nagy sörös bejegyzés, egy csipkés sörhimnusz, hogy igenis egy nő is rajonghat a sörért, katt ide és visszaolvasható, és akkor erre jött egy válasz fröccs-poszt, amelyet a fent említett […]

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


három + 8 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB