Válaszlevél: a fröccs dicséretére (ri-poszt)

120716_froccs1

(Tudtam, hogy a sörös bejegyzésemmel kihúzom a dugót a borisszáknál, pláne a fröccs-fun táborban, hát  íme a felelet, amely hasonlóképp megvidámít, felfrissít és poharakba töltet! Olvassátok nagy kedvvel! Szódát élesíteni, üveget nyitni tessék! Csipke és fazék)

Amikor az Orsi jó előre megírta, hogy sörügyi elmélkedés következik – Prágával, Hraballal, sörmámoros emlékekkel – a Csipke és fazék hasábjain, azonnal egy nagyobb lélegzetű válaszon agyaltam. Aztán megígértem. Aztán nekiláttam: Lali bácsi, fröccstörténelem, avasi ízek, és kacskaringós út a száraz, fehér hosszúlépésig.

Ökör vagy, Öcaline, korholom magam, ahelyett, hogy elmennél BT-vel fröccsözni, itt görnyedsz bután a gépnél és keresed a szavakat az Orsi remek sörügyi összegzésére  – de az ígéret az ígéret, mit tegyünk.

pincehideg - nyárforróság ellen

Ősi jussok

A kezdeti nekibuzdulás nyomán egy vitairat körvonalai sejlettek föl, aztán felpuhult a projekt, dehogy teszek én igazságot sörműkedvelők és borisszák között, hogyan is, meg pláne minek is, bőven elég lesz a saját álláspont ki- és fölfejtése. Elsőül egy vallomás, miszerint végigjártam magam is a sörös nagy utakat, pici belga söröző Boda kapitánnyal, prágai sörtúra emlékezetes oda- és szigorúan emlékmentes visszaúttal, közte korrekt, sallangmentes és őszinte berúgással; állok az egyik sétálóutca közepén, leng a város csöndesen, és ez így: jó. Tizennyolc múltam, végigvihogtam már párszor a Menzel-opuszt és harsogva, könyörtelen röhögéssel kínoztam meg utastársaimat a “Sörgyári…” olvasása közben a vonaton, Hrabal-rajongó voltam, mint mindenki, rendesen, de közben már akkor is, icipicit, a sörisszák szemében: áruló.

Hrabalt olvasva ugyanis éppen Miskolcra mentem, rokonokhoz, a rokonok közt kitüntetett pozícióban a Lali bácsi, a miskolci ágon a nagypapám mellett vagy tán fölött is egy grádicccsal: a Fónagy-család feje. Nagypapa tisztes iparos, festő-mázoló, sörhabos, olykor pálinkás emlékeket idéz, a Lali bácsi viszont: a boros gazda. Szőlő Mádon, pince az Avason, és lehetek ha tíz éves, amikor egy családi összejövetelen kimondja a verdiktet; ihat egy korty aszút a gyerek. Azt már korábban tudtam, hogy Lali bácsi amúgy sem gatyázik. Évekkel korábbról is tiszta emlék: vad, rövid parancsokkal küldi a pincébe Böske nénit, a vele egy háztartásban élő húgot, megérkezünk, és rá két percre már mádi furmint izzad opálos gyöngyöket a metszett pohárból – ekkor még részemről ivásról szó sem lehet, csak a gyerek irigységének tiszta, kendőzetlen és kegyetlen emléke marad; gyönyörű pillanat. Apám belekortyol, előbb a furmintba tisztán, aztán jöhet hárslevelű – meg is dől gyorsan a szememben a hamis tétel, hogy jó bort nem rontunk fröccsé. (Ennek a képletnek a fordítottja is igaz: rossz borból se lesz jó fröccs soha, bárki és bármilyen lendülettel is próbál meggyőzni róla.)

Még sehol Hamvas Béla, még sehol a görög mitológiák és a rómaiak borkultusza, még sehol az ellenpóluson Hrabal, de a bor és a borivás – benne: a fröccs műfajának ősi és elvitathatatlan tisztelete – már megvan.

egy-kettő-három-négy...csere...

Mennyiségi mutatók

Megiszom a jó sört (néha, egyre ritkábban amúgy), de bor-, mi több, fröccsrajongó vagyok, nincs mit tenni. Rövid kitérő: Szeged, fősuli, a vizsgaidőszak utolsó állomása rendre a Brnoi Étterem és Söröző, knédli és sör, sok sör, de a délutánok és esték, mármint a szürke délutánok és a hétköznapi esték a fröccs jegyében telnek. Szigorú elkötelezettség, képesek vagyunk a barátokkal négy kört inni négyen, egy-egy kör egy négyzetméter kisfröccs. Bohémélet, hadd ne ragozzam.

Apámnak volt egy pirosfröccs-korszaka, nem tartott túl sokáig, egy-két, talán három szezon, annak a tiszteletére én is bepróbáltam a műfajt, de nem, nem, nem megy, a sznobéria gyorsan túlléptet a családi tradíciókon, maradok a fehér vagy (nagyon ritkán, nagyon jó okkal!!!) rozé fröccsnél, viszont épp itt az ideje, hogy – sokak okulására – rendet vágjunk a fröccsnevek dzsungelében, megjegyezve mielőbb, hogy lehet, sőt kell is kísérletezni a borokkal, a tradíció e téren is tévedhetetlennek bizonyul: az igazi, jó fröccs száraz borból készül, és csakis (!!!) szódával az igazi. (Jó, nem leszek hipokrita, megiszom én ásványvízzel is, de annak vajmi kevés köze van, lehet a fröccshöz: bor és víz.)

Kezdjük a legegyszerűbbel: a kisfröccsben egy deci bor elegyül egy deci szódával, akadnak tömbházak, ahol a játékos-tréfás fütty elnevezéssel illetik, illetve van még egy megnevezés, a rövidlépés, ami helytálló, de csak párja, klasszikus kedvencem, a hosszúlépés okán. A nagyfröccs esetében két deci borhoz spriccelnek egy deci szódát – ez egyben a klasszikus fröccs is, az igazi neve is erre utal: spriccer, vagy egyes magyarítások nyomán: spriccelt. A két műfaj találkozása maga a már említett hosszúlépés, egy deci borhoz két deci szóda dukál, van egy szép elnevezése szintén, korrekt utalás a nagyfröccs aránypárjára: fordított.

Ide teszek egy bekezdést, az elmúlt hetek kánikulájának emlékére: míg nyáridőben a sör – szerintem – nem megoldás se a szomjoltásra, se a frissülésre (mert legurul, naná, jól is tud esni, nem mondom, de percek múltán szomjas leszel tőle, és három-négy kori után elbódulsz inkább), a hosszúlépés néhány fontos peremfeltétel teljesülése esetén e téren egyszerűen verhetetlen. Ha tehát üvegpohárba, jó borból, karcos-erős szódával, hidegen kapod, nincs párja. Berúgni nem tudsz – az arányok miatt –, ugyanakkor viszonylag gyorsan eléred a mámornak azt a fokát, amivel még olyan unalmas és tömegpusztító programok is játszva túlélhetők, mint egy futball Eb. Baráti társaságban, társas összejövetelekhez: fokozhatatlanul tökéletes ital.

Gyerünk tovább: a következő lépcsőfokon öt deciliteres tételek állnak feszes vigyázzban. A polgári létmód ranglétrája mentén jutunk el a házmesterig – három deci bor, kettő egység szóda, komoly, tartalmas, megkockáztatom, szép ital –, ennek is van fordítottja, a viceházmester (két deci bor, három szóda). Az öt decis egységek királya a háziúr – 4-1 a bor javára –, és persze ennek is van ellentettje, a lakófröccs (itt a szóda játszik 4-1-et). Érdekesség: ez utóbbi tétel egyes körökben a sportfröccs, mi több, a zéró tolerancia előtti időkben helyenként a kamionos- vagy ifásfröccs nevet is kiérdemelte, okkal.

milyen egyszerű kombináció! és mégis...

És ezzel még mindig nincs vége a jóságnak. Léteznek ugyanis, szinte hihetetlen, de mégis, literes változatok. A klasszikus fele-fele arányt tudja a mafla (néhol maflás, sőt, lámpás kifejezéssel is illetik), valamivel keményebb mutatványt tud a polgármester, ahol hat deci borhoz dukál négy deci szóda. Ennek is van fordítása, a négy bor, hat szóda arány klasszikus neve: alpolgármester. Érdekes, hogy innentől sokáig csak szélsőséges eseteket/neveket ismert a szaktudomány, aztán beúszott a képbe a Puskás-fröccs (6-3, így máris érthető), míg az említett hét-három arányú tételt avasi névvel illetik. (Viszont: hiheeetetlen, de igaz, egyszerűen nincs neve az egyébként rettentő szimpatikus három bor, hét szóda aránynak!!!) De lássuk a szélsőségeket – a legpuhább változattal kezdjük: elsőre simán a borszörp név ugrana be, de nem, az egy deci borhoz kilenc deci szódát kérő ital a beszédes távolugrás névre hallgat (itt visszaköszön a sportfröccs, vegyük észre!), míg a műfaj abszolút uralkodója – és egyben a fröccsök között a death metal műfaj képviselője – egy szerelmes magyar írótól kölcsönözte nevét, sőt, állítólag maga az ötletgazda is ő, Krúdy Gyula volt. A Krúdy-fröccsben kilenc deci borban fickándozik egy egység szóda – ha igaz, maga a névadó vallotta: mindössze azzal a deklarált céllal kell hozzá, hogy megviccelje a bort. (Ja, Krúdy a hosszúlépésnek is adott saját nevet: gyógyítóvíz.)

Aki mindezek után azt hiszi, hogy itt a vége, súlyosan téved: a fröccskultúra legjelentősebb mennyisége nem egy liter, igaz, nem is kettő, hanem pontosan másfél. A kör egyébként bezárult, a csatos (vagy, még szebb: csattos!) az arányokat tekintve a klasszikus nagyfröccsöt idézi ugyanis: egy liter borhoz fél liter szódát kér.

az álom-mámor közeledtével

Mámortábor

Utószó helyett: hosszúlépést nyáridőben egyből kettőt kell kérni. Az első lemegy húzóra, hallod szinte a sistergést, karcol, már-már éget. Az ízélményt a második pohár kínálja. Mámorító, és ez, a mámorítás – mint olyan – nem áll messze a fröccskultúra tradícióitól.

“Puhatalpú lányok/ lépnek be a tóba/ Az egyiknél bor van,/ a másiknál szóda…” – énekli Beck Zoli (30Y) a Puhatalpú lányok című opuszban, nem véletlen, Pécsett is lehet borról és szódáról regélni, sőt; ha az egyik végpont az Avas meg Mád, akkor a másik – Szekszárd érintésével – Pécs meg a villányi lejtők és hajlatok, Pécsett még az őslakosok elnevezése is egyenes és tűpontos utalás a szőlészetre, tüke, így hívják maguk magukat, a (szőlő)tőke népnyelvi elnevezését kölcsönözve. (A sportfröccsök és apukám emlékére jön a zárójel: “a pécsi tüke itt ragadt”, nyilatkozta egy pécsi tüke anno, amikor megkérdeztem, hogy keveredett Jankó Árpád igazgató úr és sporttárs/vezérszurkoló éppen Dunaújvárosba. Tüke, ízlelgettem a szót, tetszett nagyon – a jelentés bokraival és indáival, hogy megint a bakhátak felé térítsem a mondandó szekérrúdját. Bezárva.)

Hogyan is folytatódik a puhatalpú lányok dala? Ja igen: “Apacs ingben állt a/ parton és azt várta,/ Hogy a szívbe zuhanjon/ az ég szivárványa.” Fröccsélmény, naná, némi mámor; nem sok, nem kevés: pont, amennyi kell.

 Öcaline

10 Responses to Válaszlevél: a fröccs dicséretére (ri-poszt)

  1. Boda András szerint:

    És van még a Zentai laza: öt bor, nulla szóda. Üdv.

  2. Anita szerint:

    Csak egy icipici kiegészítést tennék. Fröccskülönlegesség, de nem kihagyható a felsorolásból: kisfröccs megbolondítva némi (természetesen jéghideg) kovászos uborkalével nyári hőségben életmentő!

  3. Öcaline szerint:

    Andris! Anita!
    Szigorúan bor-szóda kombók keretében maradtam, így a “zentai laza” evidensen kimaradt a szórásból, a másik formáció normál verzióját az Újházi-fröccs néven tartjuk számon, de semmi vizes engedmény: 1-1 a bor és az uborkalé aránya. Végül azért nem került a válogatásba, mert akkor már jönnek a vbk-huszárok, és nincs, nincs, nincs vége sose.
    Üdv
    Öcaline

    • csipke és fazék szerint:

      csak bánjunk csínján a … – huszárok kifejezéssel!:)

      majd egy sörözés-fröccsözésen bebizonyítom, hogy a huszárok, na de főleg a huszár-lányok helyt állnak, és csak nagy titokban árulják el a tini próbálkozásokat a vbk-val időszámításunk előttről!

    • Anita szerint:

      Kedves Öcaline! Az újházit természetesen ismerem, a szódás variáció saját “fejlesztés” , a történelemkönyvekben (még) nem szerepel. Egészségünkre!

  4. Öcaline szerint:

    :) ó jaj, ez ki-, illetve becsúszott, szorika. nem akarok terelni, ezért nem is mesélek hasonlót, maradjunk a piázásnál!
    Öca

    • csipke és fazék szerint:

      könnyű Katát táncba vinni: maradjunk!
      Te sörözöl, én fröccsözök! Ö, nem is, fordítva! Mindegy, írunk róla:)

  5. pif szerint:

    De miért kell antagonisztikus ellentét a két tábor lakói közé? Én szívesen átjárok a fröccsösök közé, főleg, ha olyan helyen nyaralok, ahol nincs rendes sör. Mert pancsolt borból a szóda se csinál jó fröccsöt!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ 8 = tizenhét

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB