Havi archívum: szeptember 2012

női monológok az éjjeliszekrényből

párnák

Néha egészen újszerű felvetések, ötletek, tervek tolulnak a fejembe, főleg a reggeli zuhany vagy a főzés közben. Ezt-azt meg kellene csinálni, ezen így lehetne változtatni, ebben meg emígy lehetne fejlődni. Talán mindenkinek vannak olyan építő jellegű gondolatai, amelyeket aztán meg is valósít, végig is viszi, és egész életére hatással lesz. Honnan jönnek ezek az elképzelések? Ösztönből, megérzésből, sugallatból, belső kreativitásból? Mi hajt bennünket a változtatásra? Vagy van, aki már kényelmesen éli életét, és minden jó úgy, ahogy van? Elérhető az az állapot, amikor véglegesedik a megelégedettség? Vagy csak én vagyok ilyen nyughatatlan? És mitől függ az, hogy mennyire kitartó valaki? Alapvetően egyre jobb vagyok a kitartásban, régebben kifejezetten ötletemberke voltam, tele volt a szekrény a sok világjobbító elmélettel, és ott szépen meg is sárgultak a várakozásban. Manapság csak óvatosabban nyilvánítom ki az újszerű koncepcióimat.  Itt nőiesítem is a további elmélkedést,  eltöprengek azon különböző esettanulmányokban, hogy nagyjából hasonló életszakaszokban min törhetik a fejüket a nők,  a kérdést pedig nyitva hagyom: kitörnek -e ezek az elgondolások az éjjeliszekrény fiókjából?

 

gasztronómiai elmélkedések egy laikustól

kenyér

Ma este, bevallom, hazaérve a szülői értekezletről és az egész napos hajtásból, ettem egy zacskós levest. Nem is tudom, mikor volt erre példa legutoljára, abban sem vagyok biztos, hogy a dolog még a szavatossági idején belül volt. Sok tésztával. Az enyhíti talán tettemet, hogy gyomromat kiengeszteltem egy Pilsner Urquell-lel. Én, aki hősként, amit csak lehet, saját kezűleg elkészítek, minden ételünket, nézem az összetevőket, egyre inkább elmélyedek a házi gasztroélvezetekben, erre vetemedtem ma este. Én, aki örökségül kaptam a nagymamáim házi fánkjait, zseniális székelykáposztáit és bableveseit, öt perc alatt készre vágtam egy vacsit. Este nyolckor. Én, aki augusztus végén jó pár ajándékba kapott Magyar Konyha újság tüzetes áttanulmányozása után lelkesedtem az ezerarcú, reneszánszát élő gasztrokultúra iránt, benyomtam egy egész adag műanyagot. Mivel egész évben próbálok vigyázni az étkezésre a pénztárcám szempontjából is, nos hát igen, azt gondolom, ennyi belefért. Jó trutyi is volt.

Szeptemberi hétvégéim – rendhagyó színmű három felvonásban -

as-you-like-it-300x256

Előhang: Meg ne futamodj, ó, néző/olvasó/hallgató e furcsa szokatlan műfajtól! Mert életünk, gondolataink sokasága egymást közt biza párbeszédekben cserélődik.  Van oly napod, amikor meg sem szólalsz, ha magányban töltöd magányos óráid magányos perceit, de ah, mily baráti társaság és össztalálkozó nélkülözné a beszélgetést, a vitát, a csevegést és társalkodást? Kellett nekem színházi felvételt néznem imént, de mégiscsak szakmámba vágó a műnem, ezért, halld hát három hétvégém három párbeszédét, s nézd el nekem nyájas néző/olvasó/hallgató a mai stílusgyakorlatot. (És még bele sem mentem abba a drámaelméleti vitába, hogy a drámaszöveg önmagában már helyt áll, vagy akkor teljesedik ki, ha színházi előadás lesz belőle! Na, majd egyszer előadom vagy megrendezem.) Függöny

idő van, de megbízhatatlan a tempója

sunrise city

A napok mostanában óriási kontrasztok közt telnek: az egyik órában megy a pörgés ezerrel, meg sem állunk, lehagyjuk a percmutatót, majd a következőben megszáll az unalomig elérő nyugalom. Reggel hat és nyolc között megfordul velem egy egész világ, be is fejezhetném ott a napom aktivitását, csak vissza kellene bújni a még meleg puha ágyba, és aludni délig, de persze nem tehetem. Hiába van beállítva az ébresztés fél hatra, már jóval előtte landol a hátamon/fejemen/oldalamon a házi kedvenc, és egyértelműen értésemre adja: adjál kaját! Hétfőn még sikerül is hatra élő embert formáznom magamból, és rátérhetek a szendvicsgyártásra, ám pénteken ez a futamidő jelentősen romlik.

született nőcik

buli

Négyünket a négy égtájról fújt össze a sors szele. Ha valamit a fejünkbe veszünk, akkor az meglesz. Ha például a közös családi nyaraláson az egyik éjjeli extra röhögős borozgatáson az egyikünk idő előtt kidől, és elalszik két gyerek közt a szomszéd szobában, akkor akár hárman is kitaláljuk, hogy mi bizony koszorús lányok szeretnénk lenni az éppen elszunnyadó barátnénk esküvőjén, és eme elhatározásunk bejelentését negyvenedik közelgő szülinapjára tervezzük, mintegy meglepetésként, s ebben a történethez kellő összes többi szereplő is benne van (egész pontosan egy leendő férj), akkor máris a legfontosabb téma taglalásába kezdhetünk: milyen legyen a ruha és a csokor. Bezony! Dehogy képtelenség! Tényleg össze fog jönni!

egy kis elkenődés

back-to-school-crayons

Tudom, hogy mindenféle jókedvű és vidám posztokat ígértem, de ma mégis elhalasztom. Mert csak bele szeretnék merülni egy Lázár Ervin mesébe, és együtt üldögélni valamelyik hősével, hogy átéljem, hogy rám talált a bú és a bánat, a szomorúság. És jött, és közeledett, és nem is vettem észre, hogy az ajtó előtt ólálkodott, és reggel még meghúzódott, nem adott egy csepp jelet sem, hogy délutánra már teljes valójában rám támadjon. És emészt. Direkt.

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB