Havi archívum: október 2012

és hózik

téli fák

Épp egy óriási elmélkedést készültem írni arról, milyen jó is behúzódni a meleg szobába az újjáéledő radiátorok közelségébe, rendbe tenni a lakást, aztán élvezni az őszi nagytakarítás utáni tiszta illatot, gyönyörködni az utolsó D vitaminos napsugarakban egy csipkebogyó teával a kezünkben, elmélázni az alászálló levelek lanyha cikázó repülésén, a kinti színvilágon, amely egy-két héten belül szürkébe fordul, a reggeli ködcsomókon, amelyek rátelepednek a hegytetőkre, a vackolódó erdei állatokon, amik halkan motoznak a friss avarban, épp felpattintottam volna egy eltett házi lecsót, hogy visszacsempésszem még a nyár kalandos ízét, majd az ebéd utáni megpihenésben újra kézbe vettem volna a a tavalyi kötést (sál a Lányomnak) vagy egy rejtvényt vagy egy történelmi krimit vagy a karácsonyi-lapfestőkészletemet … amikor is mint Felix Baumgartner a sztratoszférából, alázuhantam a színtelenségbe.

amikor a férfiak szülni akarnak

Belly of pregnant woman with pink bow

Tényleg nem kárörvendésből csapkodtam a térdem a röhögéstől a tévé előtt a minap! De annyira kellett nevetnem, a könnyem is kicsordult a hahotázástól, talán tizenkét évnyi lerakódás szakadhatott fel. A Fókuszban (ez volt az első, amit direkt néztem, az előzetes alapján időzítettem az órámat, hogy ki ne hagyjam) Katus Attila kipróbálta, milyen a szülési fájdalom! Előtte egy héttel ugyanezen dolgozott Sebestyén Balázs a Class Fm-en. Ő előttük meg egy ausztrál orvos, dr. Rochford  szaladt neki a kihívásnak! Még valaki, Kedves Férfiemberek?

Julie/Julia/Juliska project

Biri nénivel

Reggel ott csücsültem az orvosi rendelőben frissen megtalált körzeti orvosomnál, és azon morfondíroztam, melyik mártást próbáljam ki este a vacsihoz, például hollandi-mártást még soha életemben készítettem. Pár perc múlva halomba dőlt az összes aznapi gasztrotervem! Minden rendben a vérképemmel és az egyéb laboreredményeimmel, csak egy kivétel akadt. Nos, (bár ezt a kötőszót utálom, most csak ezt tudom itt használni, hogy felkészítsem magam a mondat hátralévő részére) vissza kell vennem az esti sütés-főzésből, és a dínom-dánomból! Kerülni kell a zsírokat, a vajat, a tojást, a tejszínt, és tanulmányozni kell valami omega x nem tudom mit. Jó, azért ezt még átgondoljuk. A negyven az negyven, fűzőt cserélek a futócipőmben! Este hazaérve a munkából és a remek kis lakógyűlésből, átszűrtem a kefirgombákat,  kortyoltam a házi kefirből, és tudtam, hogy képtelen leszek szakítani a vajjal, hát akkor ma csak elméleti képzés lesz. Ki is az, aki meglendítette az emberiség vajfogyasztását? Julia Child, a nemrég még népszerűbbé vált amerikai szakács. Egy-két hete olvastam a könyvét, és láttam már a filmet, de újranézni támadt kedvem, és hogy ez alkalommal legyen egy kis nyelvgyakorlás is, be a dvd-t, levettem a szinkronhangot, amúgy Meryl Streep-ért meg rajongok!

mint blogger

készül a csipke

Ez az ötvenkilencedik bejegyzés. Április tizedike óta. Hét hónapja írom a Csipke és fazekat, átlag két írás kerül ki hetente. A legnépszerűbb a sörös bejegyzés volt, azt sokan megosztották, és tizenkilenc kommentet kapott. A legnagyobb kritika a helyesírásomat érte, de alapvetően sok a pozitív visszajelzés. Hű, ez így száraz! Ha kivonnám az elmúlt hét hónapomból a blogot?! Mennyivel kevesebb lenne az életem?! Hm? Csipke és Fazék! Mondhatjuk, hogy blogger lettem? A lelkem hetente kiteszem közszemlére? Hm? És már jó ideje levedlettem azt az önző szemléletet: csak a magam kedvére…

vajköpülés, vérvétel, falfestés

Kisöreg

Nem férek a bőrömbe. Ma este egy laza kis túrógombócot kértek a gyerekek vacsorára, ez meg is lett volna pár perc alatt, de én nekiálltam vajat köpülni. Lett is finom házi krémes vajkockám. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy zacskó bolti tejszínt tettem a robotgépbe, és különösebb erőfeszítés nélkül elkészült a házi finomság. Hogy kikerüljük a “bolti” beszerzést, legközelebb igazi házi tejet kellene szerezni és lenne házi tejszín. Vagy vegyek egy tehénkét és költöztessem az erkélyre? Szegénynek annyi helye sem lenne ott, hogy kényelmesen megforduljon. Cserébe viszont egész nap bámulhatná a János-hegyet, és játszhatna Findusszal.

a nő és az autószerelés

műszerfal

Annyira szerettem volna szép saját fényképeket feltölteni ide a legutóbbi bejegyzésekbe, de egyszerűen nem találtam a fényképezőgépet. Már írtam is róla, hogy vannak a lakásban olyan fekete lyukak, ahová egyes tárgyak beköltöznek a fél pár zoknik mellé. Ott volt több napig az fránya fotóapparát, de tegnap ráleltem, és konstatáltam, hogy lemerült az aksija. Apropó akkumulátor: az egyik képemen az autóm (Pezsi) akkujának egyik forrongó cellája lett volna, amit igencsak fancsali képpel bámulok. És milyen jó is,  hogy  a fantáziátokra bízom a jelenetet, mert így hozzá tudjátok képzelni azt az iszonyat büdös kénszagot, amit a cella pluszban még magából árasztott.  Akkor ezt most kifejtem bővebben…

itt van az ősz, itt van… juhúúúú!

bogyók

Kihasználom, hogy még lelkendezős hangulatban vagyok az előző hétvége után, a lelkem olyan most, mint egy héliumos lufi, ha nem kötöznék rá egy szalagot és nem erősíteném a csuklómra, bizonyosan a felhők közt viháncolna a vattacukorpamacsok között. Ezt nem tudom kevésbé cukormázosan kifejezni, s talán még így is kevésbé fogtam meg az igazságot. Eszméletlen gyönyörű most a természet, végre normális a hőmérséklet, nem úgy néz ki, mint ami aludni térne, meg levetné szép ruháját, meg lehulló levelek lágy nesze.

kiszakadni a világból

felfelé2

Annyira vártam már ezt a négynapos elvonulást! A szezonális nekem járó föltöltődésemet! A kiszakadást a mindennapos hajtásból, sürgés-forgásból! És végre! Aztán meg előtte pár órával egy kis torokkaparás, aztán krákogás, aztán orrdugulás és a többi. Az egész négy rám váró napot köhögések közt és valami hihetetlen hangszínezettel töltöttem. De nem adtam meg magam, mert hiszen ez a pár nap elmélyülés motivált leginkább az utóbbi hetekben. Kiszakadni a világból, igen!

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB