Julie/Julia/Juliska project

Biri nénivel

Reggel ott csücsültem az orvosi rendelőben frissen megtalált körzeti orvosomnál, és azon morfondíroztam, melyik mártást próbáljam ki este a vacsihoz, például hollandi-mártást még soha életemben készítettem. Pár perc múlva halomba dőlt az összes aznapi gasztrotervem! Minden rendben a vérképemmel és az egyéb laboreredményeimmel, csak egy kivétel akadt. Nos, (bár ezt a kötőszót utálom, most csak ezt tudom itt használni, hogy felkészítsem magam a mondat hátralévő részére) vissza kell vennem az esti sütés-főzésből, és a dínom-dánomból! Kerülni kell a zsírokat, a vajat, a tojást, a tejszínt, és tanulmányozni kell valami omega x nem tudom mit. Jó, azért ezt még átgondoljuk. A negyven az negyven, fűzőt cserélek a futócipőmben! Este hazaérve a munkából és a remek kis lakógyűlésből, átszűrtem a kefirgombákat,  kortyoltam a házi kefirből, és tudtam, hogy képtelen leszek szakítani a vajjal, hát akkor ma csak elméleti képzés lesz. Ki is az, aki meglendítette az emberiség vajfogyasztását? Julia Child, a nemrég még népszerűbbé vált amerikai szakács. Egy-két hete olvastam a könyvét, és láttam már a filmet, de újranézni támadt kedvem, és hogy ez alkalommal legyen egy kis nyelvgyakorlás is, be a dvd-t, levettem a szinkronhangot, amúgy Meryl Streep-ért meg rajongok!

a nagy szakácskönyv

Julia Child-ról nem sokat hallottam korábban, láttam az életéből készült film előzetesét, de inkább Meryl Streep miatt akartam megnézni, akinek alakításai mindig lenyűgöznek. Nagyon szeretem már a filmek előtt végigszemlézni a film kapcsán készített interjúkat és werkfilmeket, most is ezzel kezdtem, ezeken keresztül is átütött a Színésznő egyénisége, szerénysége. Aki igazán nagy művész, az tud igazán szerény lenni. Sokszor szeretem összehasonlítani a könyvet és a belőle készült filmet, általában a könyv győzedelmeskedik. Valahogy ebben a Julia Child témakörben vegyes kép alakult ki bennem: a könyv nagyon szórakoztató volt, és egyben remek korrajz is az ötvenes-hatvanas évek francia városairól, embereiről, a filmből Meryl Streep emelkedett ki igazán,  a mai szál hozzáadása is érdekes volt, de a dramaturgia a végén hagyott egy fehér foltot, aztán megnézegettem még régi felvételeket, mert ugye “based on two true stories”, vagyis két igaz történet alapján készült a film, és a  You Tube-nak köszönhetően már rákereshetsz a valós alapokra, na az végképp összerázta a képet bennem.

könyvborító

De kezdjük a könyvvel: Életem Franciaországban címmel fogta egybe történeteit a galloknál Julia Child, akinek a sorok közül is feltűnik átütő személyisége, humora. Az különösen nagyon tetszett, hogy nem akarta felnagyítani a szituációkat, hanem őszintén leírta, hogyan élte meg azt az időszakot, és ugyanúgy őszintén átadta öniróniáját. Hihetetlen élete volt, és abban hihetetlen mázlija. Negyven évesen (a film szerint szűzen,) ment férjhez Paulhoz, aki diplomataként dolgozott, és legalább  fél fejjel alacsonyabb volt az igen magasra nőtt Juliánál. Negyven éves kora után kezdett el gondolkodni, mi is legyen a hivatása! Életvidám habitusával rá is talált a főzésre, úgy, hogy addig nem igazán készített sok mindent a konyhában. Utána még ötven évig tudott a hobbijának, szakmájának élni! Manapság már szinte elvárás, hogy ebben az életkorban meglegyen a karriered, ki kezd ilyenkor már újabb életcélok elérésébe? És ami még csodálatos, hogy a férje mindenben támogatta, bátorította és imádta! (Ez később még inkább felértékelődött nálam, amikor régi felvételeket találtam Juliáról). Olyan kapocs volt közöttük, olyan tisztelet egymás iránt, megbecsülés, szerelem, hogy ilyet igazán ritkán látni. Szerencse kérdése ez, vagy élettapasztalat? Fogalmam sincs! Meryl Streep azt a kifejezést használja az interjúban a kapcsolatukra, hogy “marriage of equals”, vagyis az egyenlőek házassága.

A filmben aztán hozzákapcsolódott a mai vonulat: egy Julie Powel nevű lány, pontosabban már férjes asszony, aki nagy Julia Child rajongó elhatározza, hogy megváltoztatja szürke hivatalnoki életét, és blogot kezd írni arról, hogy egy év alatt végigfőzi az összes receptet a Mastering the Art of  French Cooking című szakácskönyvből, ami természetesen a nagy Julia munkája. A blog címe Julie/Julia project. Azt nagyon bírtam, ahogy a blogírás epizódjait végigviszik, jók ezek a történetek, pár bejegyzéssel ezelőtt épp a női elhatározásokról gondolkodtam.

Viszont a XXI. századi jelenetekben ennyi

Amy Adams mint Julie Powell, a fazékban három homár szaunázik

plasztikázott orrot! Nekem mind egyformának tűnt, mintha az összes színésznő egy klinikára feküdt volna be a forgatás előtt. Azt ugye ne is fejtegessem, hogy Meryl Streep hatvanévesen még így is, előnytelen barnára festett hajjal, “meghízva”, mindenféle műbeavatkozás nélkül mennyivel bájosabb! A színészi munkája meg leírhatatlan, egyszerűen mindent el tud játszani, még ezt a langaléta esetlen, furcsa hanghordozású és furcsán gesztikuláló női figurát is! Szeretnivaló, lenyűgöző, hibátlan. És nagyon szépen előjött a szerelmi szál is. Egész élvezetesnek indult a film, de a végén maradt bennem egy feloldatlan hiány. Azt tudom, hogy az életben a két Júlia nem találkozott soha sem egymással, talán Julia Child valahogy a film készítésének évében halt meg, de tudott a blogról, és nem egészen tiszta a jelenet a filmben, mintha leszólta volna rajongóját. Julie már csak a Nagy Előd emlékére rendezett kiállításra megy el, és szomorú lesz ugyan, de rendületlenül befejezi a projektet: 365 nap alatt 524 recept. Annyira hiányzott nekem a nagy találkozás, ha csak egy álomjelenetben, vagy Julie képzeletében, egy bejátszásban, vagy bármiben. Néha pedig egy film megszépíti az életet!

Ezzel a kis hiányérzettel keresgettem korabeli eredeti felvételeket a két szerzőről. Hát?! Nézzétek meg! Idelinkeltem egy

az első főzőműsor titkai

felvételt, amelyen Julia Child elkészíti a leghíresebb főztjét, a boeuf bourguignon-t. Az érthető, miért is lett ennyire népszerű, hogyan vitt reformot az amerikai konyha-”művészetbe”, ő készítette az első főzőműsort, de valljuk be, mai füllel nehéz hallgatni. Kicsit olyan mintha egy gigantikus orrpolippal küzdene. Bóóón ápetííí! Na ezt a hangsúlyt még Meryl is alig találta el! De tényleg magával ragadó és mosolyogni kell sokat!Meryl Streep azt mondta róla egyébként, hogy szenvedélye volt az élet. Julie Powell-ről is találhatunk bejátszásokat, de úgy láttam a kommentekből, ő már közel sem volt annyira népszerű.

És a végére, hogy mégiscsak legyen azonosulás, miért is foglalkoztatott ennyit ez a történet összeszövődés,  összegyűjtöttem, hogy mi is lehet hármunkban a közös: a szenvedélyes élet, az írás, a konyhaablak, és a macska.

Nem kezdek Juliska projectbe, ahogy ezt a címben felsejlettem. (Van ilyen szó?) Viszont nagyon szívesen olvasnék egy bátor magyar lányról, aki a magyar konyha szépségeit méltóan bemutatná egy hasonló sorozatban. Egy vidéken élő Juliskáról, aki átadja a tudását, amit még nagyanyáitól örökölt. Aki olyan egyszerű trükköket árulna el, miért szép kerek a farsangi fánk, mitől aranylik a húsleves, és miért dobban nagyobbat a szívünk a vörösboros marhapörkölttől, mint a böf burginyontól! Aki magasról ejtene a koleszterin-figyelmeztetésekre, és a sztárkonyha sterilen előkészített eszközeire. A Julie és Julia filmben a legnagyobb kihívás a homárok forró vízbe deportálása és egy kacsa kicsontozása! Hm, nem mondom, hogy élőben néznék egy disznóölést, vagy egy tyúknyaktekerést, de a kopasztás már érdekes. Lehet, hogy már valaki bele is vágott egy ilyen project-be, csak én nem tudok róla? Mindenesetre az én elhatározásom megvan, alkalomadtán írok is róla a Csipke és Fazékban: hétköznap egészséges ételek, de hétvégén folytatódik a hagyománytisztelet a konyhámban, szeretnék még sok mindent kipróbálni, megkóstolni, megízlelni, csettinteni, befőzni, kifőzni, megfőzni, felfőzni, megsütni, meggyúrni, megdagasztani, felforralni, berántani, kirántani, megpárolni, felfuttatni, flambírozni, karamellizálni, savanyítani, megsózni, fűszerezni, összezúzni, belisztezni, meghinteni, összeaprítani, lefagyasztani, rákenni és megenni!

Hajrá Juliskák!

Csak hogy ne maradjon ez a gasztrobejegyzés az egyik legfontosabb nélkül, a végére biggyesztenék egy egyszerű szót: sör!

 

 

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB