Akkor most leteszem a tollat, bezárom a gépem, és nekivágok a Karácsonynak! Sütés és főzés, szalagok és mézeskalács, forralt bor és takarítás, szikrák és dallamok, indulok! Minden menüsor összeállt, ajándéklista félig kipipálva! De mégsem! Nem akarom, hogy csak erről szóljon! Kell még valami a lelkembe! Kell, hogy valami megérkezzen! Csak egy pici fény a szívembe bele!

ez a hetvenkettedik bejegyzés és a hetvenkettő a kedvenc számom. mert abban az évben születtem, 5-7-2, ezek a számok szoktak kísérni, ezek vannak a születési dátumomban és a lakcímemben, meg még a telefonszámomban is. amúgy nem hiszek a számmisztikában túlzottan.

Aztán meg jön a földre huppanás a nagy repkedés után! Nem történt ez most sem másképp, szépen visszakövetelték a helyüket a hétköznapok és a nyűgök. De sebaj, ami engem illet, komolyan hozzájárultam Magyarország egy főre eső elfogyasztott sörmennyiségének a mértékéhez és annak javításához, megrövidítettem a világot vagy egy hordónyival, és persze aztán meg kesergek, hogy bizonyos körkerületek nem csökkenek, hanem igencsak nadrággomb-ellenes folyamatokba kezdenek. Valami sördiétában gondolkodom, mondjuk este hat után csak sör.

Az álmokkal olyan szép az élet! És ha akad olyan, amelyik váratlanul meg is valósul, az igen! Volt olyan időszakom, amikor nem hogy álmaim nem voltak, de azt sem tudtam megfogalmazni, mit szeretnék, mert azt gondoltam, nekem nem is jár semmi. A fene nagy önmagamra találásban és felnőtté válásban mindennapi gyakorlat lett az álom-képzés, amikor igenis megfogalmaztam a konkrét vágyakat, még akkor is, ha tudtam, az elérésük messze van, vagy nem  válhatnak valóra soha. Most már teszek érte, hogy a beteljesületlenség a háttérbe szoruljon, bátortalanul, de utána megyek az álmaimnak, lásd egy tavalyi álmodozásból idén áprilisban elindult a blog. Az pedig különösen nagy ajándék, ha egy ábránd kérés nélkül az ölembe pottyan. Igen, ajándék a maga váratlanságában! Így történt, hogy egy kedves barátunk felhívott, hogy megszervezne egy kis családi sörfőzdébe egy látogatást. Miután huszonkét éve rajongok a sörkultúráért, csak igazán laikus szinten, csak tiszta élvezetből, a legnagyobb és legfontosabb emlékfelidézésekkel összefűzve,  a legnagyobb és legfontosabb beszélgetéseim foszlányaival, miután egészen különleges viszonyulásom van a sörhöz, gondolhatjátok, mit jelentett több ezer liter sör közt állnom átszellemült mosollyal egy röpke órára. Mintha titokban léptem volna le a világból, mintha megcsaltam volna  a jól szabályozott kis életemet egy pásztorórán.