Havi archívum: január 2013

a zuhanyfüggöny eleddig ismeretlen funkciója

szalveta-kek-zold-viragok

Nem tudom, mi áll a gondolat-keletkezések neurobiológiai hátterében. Honnan jönnek, hogyan fogalmazódnak szavakká, melyik az, amelyik elszomorít, vagy épp az, amelyiktől fülig ér a szánk. Az én fejemben gondolat-dugó van, torlódás, és különösen a reggeli zuhany közben mintha felpattintanánk egy fölrázott pezsgősüveget, kitörnek a hajnali sejtelmes fényviszonyok közepébe! Hova lesznek? Ötletek, elképzelések, tervek. Ott toporognak még a történetfoszlányok, szereplők, megfogalmazásra váró ráébredések, és felsóhajtó mondatba öntendő érzelmek. Nem kell mindent érteni. A fényképezőgépet sem értem.

a varázslókat lekardozzák, ugye?

fagyi

Azt hittem, csak a fiatal szingliket piszkálják ilyen kérdésekkel: mikor megyünk már az esküvődre? Nem-nem dehogy, szépen megkapják az egyedülálló anyukák is. Mikor-mikor? Ha meghívunk, bakker! Marha vicces. De ez már csak a vasárnap kora délutánom része volt. Pénteken jó sokáig bent voltam, gyorsan vásároltam egy-két szükségeset az esti filmhez, bekanyarodtam a házunk elé, kapunyitó? Hol? Lakáskulcson. Lakáskulcs hol? Táska? Nem. Zseb? Nem. Autóülés? Nem. Jól van, Anya, rükverc, vissza. Hát, szuper péntek esti program! Lakáskulcs-postaládakulcs-kapunyitó hol? Iroda második fiók. Miért? Ugyanolyan rejtélyes okból, mint két hónapja az a rendetlen pénztárca, de akkor legalább a két gyermekkel mentem vissza estére az irodába. Ez meg  most egy gyermekmentes hétvége lesz. Juhéééé, vagyis ó,jajj, de nehéz lesz szusszanni és magamra szánni egy kis időt!

megmérettetik a Csipke! és a fazék is

katicás kendő

Na, hát úgy alakult, hogy beneveztem egy blogversenyre. Nem is egy (határozatlan névelős) blogversenyre, hanem az ÉV blogversenyére, A (határozott névelős) blogversenyére, az nlcafe.hu és a cafeblog.hu írta ki, és CSAK NŐ bloggerek jelentkezhetnek, női blogokkal és témákkal. Igen, ez elmondható a Csipkéről, hogy női, nőcis, csajos, nőneműs, és nő a szerzője. Így kedves férfi bloggerek, most várjátok meg a HVG Goldenblog-ját! De térjünk vissza a “bloggerina” versenyhez!

a ravioli és a letisztulás

fák

Télen, ha leesik a nagy hó, és belep mindent, de mindent, akkor leegyszerűsödik a világ: csak a fehér és csak a fekete. Akármilyen színe van a házaknak, a kötött bojtos sapkának,  a kerítésnek, az autónak, a buszmegállóban a táblának, minden fehér lesz, csak az utak feketéllenek, néhol a fák törzsei és a kutyák orra. Ha hunyorítok a szememmel, akkor még a kontúrok is eltűnnek. Micsoda hét volt, itt a hegyoldalban aztán tényleg extra szép a táj, szombat délelőtt még a nap is rásütött, és csillogott a hó és …fél szemmel bámultam csak a konyhaablakból, mert egy mini adag raviolival szórakoztam egész nap, de kézzel gyúrt tészta volt, és amíg rájöttem a töltési technikára, készült belőle gombóc, meg neokubista alakzatú izé, csak épp arra a gyönyörű mediterrán konyhás fotóra nem hasonlított, viszont házi paradicsomszósszal végül egészen kiváló lett, szóval tartjuk az előirányzott jókedvre derítő heti egy olasz kaját.

égszínkék inghez napos oldal jár

tánc

Úgysem tudok most másról írni, mert ezzel van tele a fejem, most estem haza a moziból, munka utáni lazítás és kikapcsolódás, megnéztük a Napos oldal című új filmet. Eszméletlenül tetszett! Eszem ágában nincs most filmkritikát írni, nem is tudok, csak beszámolót, meg ahogy hatott rám. A kocsim szervizben, így az éjszakai buszon zötykölődtem hazafelé a film után, az egyik szemöldököm behúzva, a szájam egyik sarka vigyorgott, az egyik szemem, nem, mindkettő gyanúsan csillogott, vagy fénylett, konkrétan a bőgés határán na, elég érdekes lehetett a képem.

három csaj széjjelnéz a Nagy-Kevélyen

kilátás

A három csaj hét közben kitalálta, hogy szombat reggel lerázza magáról a munka terhét/plusz kilókat/szmogot, és kirándul a friss levegőre, a hegyekbe, a természetbe bele, friss piros orcáért, formás vádlikért és …ööö… egyéb formázásra váró részekért, egy szép tapasztalat-gazdag élményért. A hét közben a három csaj csetel egy kicsit, készülődget, de semmi komoly, nagyjából belövik az irányt: Pilis.  A három csajból kettő elszánt, semmilyen vészjósló, sejtelmes és rejtvényes, akár-minden-lehet időjárás-jelentés nem rettentheti el, a harmadik szombat reggelivel készül és egy kis nógatásra vár. A forralt bor mindenképpen közös nevező.

évkezdés – töréssel és mosolyokkal

törött

Tudom, hogy ez már közhely: egy mosoly milyen sokat ér a nehéz helyzetekben. Mégis! Egy jó szó mennyit segít! Pláne, főképp, amikor tele reményekkel indul az év, és az első napok mégsem alakulnak fényesen. Apróságok elromlanak, és a bosszankodásból agyalás lesz, és nemalvás a hajnalokon, hogy már megint ezerfelé kell gurulni. Rettenetes kínok közt a reggeli felkelés, időben beérni az iskolába, észben tartani minden elintézendőt, igazán a toppon lenni – belül meg méltatlankodni, hogy ez nem ér! Nem erről volt szó! És akkor jönnek hétköznapi angyalok, akik semmi különöset nem tesznek, csak mosolyognak, visszamosolyognak, és türelmesek, és elnézőek. Ismeretlenül is jó szándékúak és megnyugtatnak.

hajnali józanság

Conceptual images about time

Bombatámadás, egy égő házból menekülünk, fekete-fehér képsorok, egy csecsemőt tartok a karomban, kormos az arcom, odaérek egy domboldalhoz, le kell vetnem magam, mert jönnek a harckocsik, közelednek, nincs más választásom, pedig nagyon meredek, nem is csak domb, de egy egész szakadék, nekifutok, és lehemperedek, csak gurulunk, nem is érintjük a talajt, hogy lehet? Nem fáj semmi, csak megszűnnek a zajok, és a levegő süvít a fülemben, és olyan jó érzés,  megmentettem valakit – már megint háborúsat álmodom. Nem zizeg a telefon, nem kell még felkelni,  lehet még aludni, visszaaludni a repkedős álomba, mééééééég… na, miért vagyok még ébren?

az egyetlennek lenni – 2013 legeslegelső posztja

lágypezsgőivás

Egész évben valaki mindig lett legelső, nyertes, bajnok, megszületett az év énekese, az év sportolója, az év üzletembere, az év bloggere, újra megválasztották a szépségkirálynőt, kiosztották a Golden Globe-ot, valaki leugrott a legmagasabbról, és valaki elsőként átkajakozta az óceánt! Azt a mindenit! A kutya mindenit! Én is akarok első lenni valamiben! Így hát az év utolsó napján is írom a Csipke és fazekat, hogy az éjféli kongatás és dudaszó közepette, szépen kirepüljön az első poszt az éterbe, a helyére, a virtualitásba, és ez legyen a legelső 2013-as magyar blogbejegyzés! Pezsgőbuborékos, citromkarikás malacos, lencsefőzelékes boldog évkezdést minden Drága Olvasómnak!

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB