Havi archívum: március 2013

a mélységben járok

yoda

Amikor Luke Skywalker elmegy a nem tudom milyen nevű bolygóra Yoda mesterhez jedi tanulmányokat folytatni,  akkor az öreg zölfülű beküldi a srácot egy barlangba, hogy lesz ott egy kemény próba a kiképzés folyamán, és megkérdezi tőle: nem félsz? Mire a fiú: nem. Erre Yoda: majd fogsz! Mert akkor Luke nem sejtette, hogy a legfélelmetesebbel fog találkozni, saját magával, a legbelsőbb énjével. És tényleg félt. Már ha jól emlékszem a jelenetre, nem vagyok kifejezetten Star Wars szakértő, de ez egészen sokszor eszembe jutott a hétvégén.

fuss, Forrest!

Forrest-Gump-movies-188065_1014_419

Egészen furcsa a helyzet a futással: szeretem, megszerettem. Hogy napközben már arra gondolok, munka után irány a terep, ez egészen és egyszerűen elképzelhetetlen. Volt idáig! Azt már ecseteltem, milyen rémséges élményeim voltak a gimis tesiórákon, lapozzatok csak vissza a Csipke és Fazék c. könyvben, mert nem idézem fel még egyszer, már túl vagyok a terápián. Manapság már sportértéke is van a aa aaa igen, az én futásomnak. Ha akarok, gyorsan futok, ha akarok, lassan, ha akarok, nézelődöm, ha nem akarom, a szemembe húzom a babarózsaszín baseball sapkám! És semmi nem érdekel olyankor!

egy ünnep margójára

hó1

Talán még sosem írtam ebben a blogban nagyon közéleti témáról, hiszen vállaltan ez egy nőcis-érzelgős-lelkendezős felület, pedig mindig van véleményem. Általában markáns és szenvedélyes, amit hajlandó vagyok meg is változtatni egy szintén szenvedélyes ellenérv hatására. Már négy napja elmúlt március 15-e, de még mindig mocorog bennem a téma és az élmény. Nem kell elnavigálni az oldalról, nem fogok pro és kontra elmélkedni, nem fogok jól megfogalmazott metaforákkal hangzatos szózatokat zengedezni, csak arról jelzek egy-két gondolatot, amiről nekem szólt ez a nap idén.

“Jó jel az összetört szív! Azt jelenti, megpróbáltad…”

kávék

Vannak olyan órák,  amiket egyszerűen ki kell húzni a nagykönyvből, el kell felejteni, ki kell tépni, összegyűrni, széttépni, ledarálni, elégetni, meg nem történtté tenni, vagy bele sem kezdeni! Elmenekülni belőlük! Ki a friss levegőre! Túlélni és vissza sem gondolni rájuk többet. A mai napból kivennék uszkve öt-hat órát, nem kell, annyira feszült volt, szeretetlen, méltatlankodó. Úgy éreztem, kapitulálnom kell, az íróasztalom alatt kerestem egy gombot. De aztán halk üzeneteket küldtem az éterbe, az űrbe, a levegőbe, ilyen szöveggel:

Mendelssohn nem csak nászinduló

TAVASZI_ZSONGAS_-_Mendelssohn_gordonka-zongora_kamaramvei

Rendkívül  irigylem a déli népek háziasszonyait, mert simán teregethetnek a szabadban mindig, huszonhétszer huzigáltam ki-be a szárítót az erkélyről, megszárad, nem szárad, fúj a szél, hova teregessem a következő adagot, kint hagytam végül és csoda friss illatuk lett a ruháknak! A huszonharmadik átrendezés óta fáj a fogam, nyilall, ahogy kell, és elrepítette minden lelkendezős ihletemet, és maradt a földhöztapadt. Mégis nekirugaszkodom, mert írni szeretnék az első közös komolyzenei koncertünkről. Nem, nem mi adtuk, mi csak részt vettük rajta, együtt a gyerekekkel, nagyon szép élmény lett!

egofényezés (én – hű! – legyőztem önmagam!)

futás

Annyit gondolkodtam, hogy mi legyen a címe a mai posztnak, mert egy csomó minden történt, vagyis tulajdonképp semmi extra nem történt külső szemmel nézve, de belülről mégis, igen, és onnan kell indulnom, hogy amikor péntek este volt, én olyan fáradtan estem haza, hogy sírni kellett a kimerültségtől, és péntekre én már annyit írtam a blogon kívül is, hogy azt éreztem,  nincs a fejemben épkézláb mondatszerkezet, vagy minőségjelző, vagy szófordulat, és nem, én többet egy sort sem fogok írni soha többé, mert kész, kiíródott lélek-szellem-ész-szív, minden fontos belőlem.

úgy tudsz Te

havanna

úgy tudsz Te feljönni a mozgólépcsőn, hogy először balra nézel, majd fölfelé, és akkor meglátsz a tetején, ahogy a korláton könyökölök, és rám vigyorogsz, én meg visszavigyorgok, fölérsz, és köszönés helyett csak kérdezel valami vicceset.

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB