éljen a város! futkároztam benne!

forrás: futanet.hu

Igaz, hogy itt fekszem befáslizott lábbal, de mégis! Úgy és annyira örülök! Szerintem életemben először sikerült egy január elsejei fogadalmat beváltanom! Igennnnn, újra igennnnn! Megcsináltam! Ez szuper és királyságos és minden! Lefutottam a Vivicittát, a tíz kilométeres távot, most vasárnap, mert kellett és igennnn! És milyen jó az is, hogy írom a blogot kitartóan, mert íme itt a bizonyíték, pár pillanat alatt visszakerestem, hogy ezt írtam én január elsején:

“Tinédzser koromban háromszor is lefutottam a Vivicitta nevű futóversenyt, mindenféle edzés nélkül, tizenkét kilométer volt! Azt hiszem, még most is megrendezik, hát akkor? Miért is ne lehetne ez egy cél? Hű, ha én ezt megcsinálom áprilisban, akkor meglepem magam a kötelező kis fekete ruhával, a legdögösebbel, hátul sliccelve!”

még rajt előtt

még rajt előtt

Akkor vegyük is át az egészet az elhatározástól a fekete sliccelt ruháig! Ja, és a fásliig. Tényleg elkezdtem edzeni – kicsit túlzóan hangzik ez tőlem, na mindegy – született is egy-két poszt a futásról, hogy mennyire rákaptam. Lelki töltet és stresszlevezetés, meg önfényezés. Tényleg jól ment! A szervezetem nagyon hamar nagyon hálásan reagált a mozgásra, látszódott is imitt amott egy-egy izmon, hogy mozgatva van. Milyen hosszú ideig zsarnokoskodott itt a tél, sokszor a zord körülmények miatt kellett kihagyni a futást, de ha tehettem a gyerekek mellett, nekivágtam. Aztán kiderült, hogy idén tizenkét kilométer helyett csak tízet kell futni, pontosabban több távot indítanak, de azért ez a klasszikus hossz. Már előtte megvolt ez a tízes, és tudtam volna többet is… de ez kellett nekem. Hogy végre egyszer kitartsak egy elhatározás mellett, hogy végig vigyem. Nem szoktam amúgy feladni félidőben folyamatokat, de mégis kitartás híján sok minden abbamaradt egyszer csak.

Aznap délelőtt még ment a gyereklogisztika, és csak a Fiam jött velem, és a Drága Kolléganők, akiknek nagyon hálás vagyok, hogy ott kiabáltak nekem és lefotóztak, mert amúgy ha rajtam múlik, csupán a memóriasejtjeimben lenne kép az egészről. Persze a parkolás megint gáz volt, és már azt láttam magam előtt, hogy lekésem a fél egyes rajtot, mert nem tudok sehol sem megállni, és most minden rendőr fogja be a szemét, aki Csipke és fazekat olvas: behajtani tilos, zebrán megfordulás … csak vicceltem! Lekésem, és kénytelen leszek szégyenszemre megírni a blogon: elszúrtam a parkolással négy hónap felkészülést!

De egyszer csak ott álltam a tömegben a rajtnál, szólt a zene, eszméletlen hangulat, visszaszámlálás és indulás! Nagyon jó érzés volt bennem végig, nem volt holtpontom, nézelődtem, belehallgattam beszélgetésekbe, felkészült voltam, bekrémeztem a vádlimat például és ittam sok folyadékot, meg ilyenek, és aggyal is futottam. Egyetlen zavaró volt számomra, a meleg. Ilyen időben, dél körül tűző napon nem szoktam futni. A kezemben a fél literes vizet nem megittam, hanem folyamatosan adagoltam a fejemre és a hátamra, néha egy jól irányzott köpéssel ijesztgettem a városi galambokat.

Először csak lassan, majd kerülgetnem is kellett, a szűkebb részeken volt egy kis torlódás, Árpád-hídi emelkedő, dehogy álltam meg, végig a rakparton, a Parlamentnél a fordítónál a segítők bekiabálták, hogy onnan már csak két és fél kilométer, ott aztán visszaváltottam, és komoly előzésekbe kezdtem. Vissza a szigetre, és tiszta egy dinka vagyok, de a kilencedik kilométeres jelzésnél potyogott a könnyem. Én ezt megcsináltam. Könnyen. Mikor hiszem el már magamnak, hogy nekem igenis megy ez az élet?! És jól megy! És el tudok érni célokat! És nincs negyvenévesség, meg szerencsétlenkedés, és sikertelenség! Sőt! A héten megvolt a 100. poszt, és meglett a Vivicittá! Én tudok kitartó lenni!

a várva várt célfotóm a belibbenéssel, elég boldog voltam!

a várva várt célfotóm a belibbenéssel, elég boldog voltam!

A cél előtt kb. 200 méterrel éreztem, hogy nem tetszik a jobb bokámnak a beton, de semmi sem akadályozott meg, hogy fülig érő szájjal átugorjak a célvonalon! Én voltam és a célvonal, megállított pillanatként akarom mindig magam elé idézni. Visszasántikáltunk az autóig, és itthon felpolcoltam a lábam, másnap már az egyik magassarkúmban mentem dolgozni. De most még gyógykenőcs és fásli, és a héten már tervezek egy futást, mert kell!

Most megpihenek, és jön jutalom nekem. Mert ez nekem most jár, vállaltan nagyképűen és beképzelten, jár nekem, igen! De kellenek új célok, mert azzal a célon átlibbenéssel én belelibbentem egy újfajta életbe, a kitartás és jó értelemben vett büszkeség szakaszába! (Nyilván rögtön bénázok egyet hamarosan, de milyen büszkén bénázok!)

És a végére egy kis csemege, beütöttem az eredménykeresőbe a nevemet és ezt találtam, valószínű kidobta a legelső eredményemet is még 1986-ból!, de akkor tizenkét kilométert futottam és 14 éves voltam!

2013.04.21 – 28. Telekom Vivicittá Városvédő Futás
Hely.
Pos.
Név/Csapatnév
Name
sz.év.
birth
Ország
Country
Csapat
Team
Város
City
nem
sex
r.sz.
Start#
kat.h.
cat.pos.
10 km 1.kör 2.kör bruttó idő
gross time
eredmény
result
813 Huszár Orsolya 1972 HUN Budapest N 6235 01:10:08 01:07:42
1986.05.01. – 1. Vivicitta Városvédő Futás
Hely.
Pos.
Név/Csapatnév
Name
sz.év.
birth
Ország
Country
Csapat
Team
Város
City
nem
sex
r.sz.
Start#
kat.h.
cat.pos.
10 km 1.kör 2.kör bruttó idő
gross time
eredmény
result
290 Huszár Orsolya 1972 N 042A 01:18:39

Na! Hát így!

One Response to éljen a város! futkároztam benne!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


5 × = húsz(on)

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB