Havi archívum: június 2013

csak próbálom rávenni magam a vasalásra

3majom

Na, szóval én nem tudom,  hogy mikor leszek már végre rendes! Anyukám azt mondta tinédzser koromban, hogy soha nem jön hozzám vendégségbe, annyira rendetlen vagyok, a húgom része persze mindig tökrendes volt a közös szobánkban, szép sorban álltak a könyvei és a cuccai… Sokat fejlődtem azért! De tényleg, már csak egy-két apróság maradt, egy-két jelentős apróság!

hársfa-hibbantság

sárgahársfa

Nem akarok több cseresznyét látni! Reggel hívott egy kedves ismerősöm, hogy most kell menni, mert holnap már leérik az a gyönyörű, és tudja, hogy én szoktam befőzni, és menjek mindenképp! Miután épp elhatároztam, hogy pont elég negyedannyi lekvárt készíteni, mint tavaly, mert már mindenki kapott karácsonyra a lekvárjaimból, és még mindig van a tavaly előttiekből is, addigra máris a konyhámban volt egy-két-nyolc kiló kábé. Mit mondjak? Öt üveg hűl lefelé fordítva, gyűlik a szörplé, fagyasztóban a téli pitékbe való … és hársfaillat mindenhol!

a forróság ellen

pihe

Nem is tudom, hogy kezdhetnék bele egy új posztba, amikor az előzőnek olyan nagy sikere lett!? Igazán, meghatott, még ma is kapott lájkokat az oldal, köszönöm, és de tényleg mit tudnék még ilyen érzékletesen megfogalmazni, és hogy übereljem a méhzümmögést, meg a lecsukott szemű kortyolgatást? Péntek estével félhivatalosan megnyílt nálam a nyári sörözős szezon, (nem mintha a téli időszak nagyon háttérbe szorulna), esténként kilátogatunk a cseh sörökhöz, és meg is hozták az ihletet,  éjjel megálmodtam a sörkádas fürdést.

“amire büszke voltam, és amiért nem tudtam szégyenkezni”

mariska

És amikor ott álltam vasárnap délben a káptlalantóti piacon, kezemben egy pohár hideg házisörrel, csak lehunytam a szemem, és nagyot kortyoltam az édesen keserű nedűből, épp rám tűzött a forró nap, és akkor egy kicsit csend lett, mert megálltak a méhek a mézgyűjtésben, elcsendesedett a népzene, kinyitottam a szemem, és láttam, hogy a férfiak homlokán gyöngyözik az izzadtság, állnak a sorban, és várnak ők is a sörükre, de csak egy pillanatra mertek rám nézni, mert egy fehér rövid nadrágos csaj, uszkve 59.5 kilóval nem ihatja ilyen szemérmetlenül a sört, hogy utána képes a mutatóujját végighúzni a száján, és akkor csak arra gondoltam, amit Mariska mondott a Sörgyáriban, hogy jó volt, de lehetett volna hidegebb is… és ment tovább a nyüzsgés és a vasárnapi piacozás.

néha marhára elegem van magamból

foggy weather

Mennyi az esélye annak, hogy épp nem gondolok rá, és beülök a kocsiba, és egy kereskedelmi adón annak teljesen eltérő profiljától épp az a kevésbé ismert dal és előadó szól, amire nem akarok gondolni, és az egész nap csupa olyan váratlan részletből áll, amire nem akarok gondolni, amire nem akarok nézni, amiről nem akarok hallani, amiről nem akarok tudni? Hogy a világ összes olyan típusú és színű kocsija jön velem szembe három kilométer alatt, amivel nem akarok szembe menni? Mi ez, hogy minden összekoncentrálódik egy helyre? Éppen körém?

de hisz én ezért jöttem!

szivecske-300x225

Ez a hétvége tényleg a rekordoké volt, a Duna vízszintjével vetekedett nálunk a felkiáltó mondatok aránya, már megint nem sokat ültünk a hátsónkon otthon, “mert úgyis akkor szép, ha zajlik is az élet!”  – régi-új mottónknak megfeleltettük ezt a két napot, én meg hozzáraktam azért a hétfőt szokásos érzelem-száguldozásokkal. Az egyik legszebb a következő visszafojtott felkiáltó mondat volt: j…j.mmmmd…mmmckiiiiiiiiiiii! A megfejtést mindjárt kifejtem. Lentebb.

“Földön topicskoló fehérnép!”

fehérvirág

Az egész hétvégén rekordmennyiségeket aludtam, az éjszakai tíz órás alapra rápakoltam még a délutáni kettőt, mert annyira ki voltam én merülve az egész  hét után. És az igazán nem szép a természetősanyától, hogy most cidri van megint,  lehűlt az egész lakás, a rusnya macska füle is hideg, tegnap megsajnáltam és betakargattam a fotelben a rózsaszín itthoni kardigánommal, mert annak már úgyis mindegy, ki van nyúlva rendesen. A hétfő reggel meg egyenesen bevonulhat a legkatasztrofálisabb hétfő reggelek nagykönyvébe, mert nem hogy rossz kedvem nem volt, de semmilyen se, és semmi nem tudta mosolyra húzni a számat, és minden különösebb ok nélkül, hát van-e ennél szörnyűségesebb: beborító neutralitás egészen, mindenhol?

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB