néha marhára elegem van magamból

foggy weather

Mennyi az esélye annak, hogy épp nem gondolok rá, és beülök a kocsiba, és egy kereskedelmi adón annak teljesen eltérő profiljától épp az a kevésbé ismert dal és előadó szól, amire nem akarok gondolni, és az egész nap csupa olyan váratlan részletből áll, amire nem akarok gondolni, amire nem akarok nézni, amiről nem akarok hallani, amiről nem akarok tudni? Hogy a világ összes olyan típusú és színű kocsija jön velem szembe három kilométer alatt, amivel nem akarok szembe menni? Mi ez, hogy minden összekoncentrálódik egy helyre? Éppen körém?

Néha azért nekiállok méltatlankodni, veszekedni, keseregni, szerintem néha ezt szabad. Jobb, mint ha bent maradna. Csak hogy utána jobb legyen. Most, hogy üres a lakás, Findusz rusnya dög nem számít, mert csak a kaja érdekli, az én lelkiállapotomra tesz magasról, szóval most aztán bámulhatom az ablakból a hegyek fölötti kék perceket, olyan szupi kis monológokat gyártok magamban, amiből egy sort sem lenne érdemes kihúzni, ha színpadra kerülne, drámaian, minden második szót hangsúlyozva, felkiáltásokkal, jó hosszú tagmondatos kérdésekkel. Aztán eltelik pár nap, pár hét és legyártom  ugyanannak a monológnak a paródiáját, akkor már teljesen jól vagyok, ha beindul az önirónia. Ncjaj, jajj, oh, jajj, miért is kell ily kietlenségben élnem? Hát hol van a mosolygás, hajlobogtatás, hajnalcseppes szempilla-rezegtetés?

Most majdnem tízig világos van, és tíztől tizenegyig a fűzöldet keresem, de nem látom meg, és inkább elkezdem várni az álmot, hogy belepje az agyamat, valahol már megkapta azt a jelzőt, hogy jótékony, igen az álom jótékony, főleg ha kitart reggelig, és főleg ha az az ismerős zongoradallam is szól végig. És jótékony, mert feledteti, hogy egy csomószor igazam van. Utálom, hogy igazam van, tele a padlás az igazaimmal, úgy kellett feltuszkolnom a minap egyet a feljárón, egyszer jöjjön valaki, fogja meg a fejemet és mondja azt, hogy nem, nincs igazad, tévedtél, nem a rossz forgatókönyv jött be, nézd, ez a szép lesz most már mindig, és felülírja a döntéseimet.

És szép csöndben minden nap belehalok a… na jó, elég volt! Néha marhára elegem lesz magamból, ez a következő fázis, dühös vagyok, és dacos, és erőből akkor nekivágok, kivont karddal a nevemhez illően. Előre emberek! Neki az egész világnak! Mindenkit lekardozok!

papucsNyár van, sör, lángos, Balaton, hétvége, sunshine, béke, nyugalom, szeretet, láblóbázás, bámészkodás, víz… egyszerűség, harmónia – ja? Kicsit javítottam a poszt hangvételén. De ez lesz! Azért is!

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


4 − = kettő

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB