“amire büszke voltam, és amiért nem tudtam szégyenkezni”

mariska

És amikor ott álltam vasárnap délben a káptlalantóti piacon, kezemben egy pohár hideg házisörrel, csak lehunytam a szemem, és nagyot kortyoltam az édesen keserű nedűből, épp rám tűzött a forró nap, és akkor egy kicsit csend lett, mert megálltak a méhek a mézgyűjtésben, elcsendesedett a népzene, kinyitottam a szemem, és láttam, hogy a férfiak homlokán gyöngyözik az izzadtság, állnak a sorban, és várnak ők is a sörükre, de csak egy pillanatra mertek rám nézni, mert egy fehér rövid nadrágos csaj, uszkve 59.5 kilóval nem ihatja ilyen szemérmetlenül a sört, hogy utána képes a mutatóujját végighúzni a száján, és akkor csak arra gondoltam, amit Mariska mondott a Sörgyáriban, hogy jó volt, de lehetett volna hidegebb is… és ment tovább a nyüzsgés és a vasárnapi piacozás.

Beszereztem egy gyönyörű sálat, jó, ez a tizenkettedik szép sálam, de kellett, és beszereztem egy ezüst fél pár fülbevalót, a kelta barátságcsomót szimbolizálja, mert szeretem nagyon én a szimbólumokat, és azt terveztem, hogy a fülcimpámba rakom, abba a lyukba, amit még gimnazista koromban fúrtam magamnak egy gombostűvel, mert nagyon tetszett az előttem ülő lányon, hogy neki dupla fülbevalója van egy fülén, és ez volt talán az én legnagyobb lázadásom a kamaszkorban, hát oda szántam azt a szép ezüstöt, és az ezüst árusító fiatalember meg akarta fogni a  karomban szorongatott hideg üveg sörömet, míg megpróbálom, de nem adtam neki, és akkor rögtön el akart engem vinni Csehországba ezüstöt árulni, de mondtam is, hogy én nem megyek, mert még mindig egy kicsit másnapos vagyok a péntek esti sörfesztes sörözéstől, az eddig összeszámolásra váró sörmennyiségtől, és hiába aludtam én tizenegy órát előtte, még mindig zsongott a fejem, mint a méhek a mézgyűjtésben, de az a kis pohár mégiscsak rendet rakott a fejemben, mert eszembe is jutott, hogy valahol még az elején a rendkívüli kézműves sörök közt talán kétszer is ittam én cseh sört.

sörökSzóval péntekre, az az igazság, hogy kellően felbőszítettem magam azon a sztereotípián, hogy a csajok csak gyümölcsös izéket isznak, mert nem bírják a keserűt, és abból is jó, ha egyet le tudnak nyomni, és nyafognak, ha sörszagú a párjuk, és vannak még a bajor lányok fehér buggyos ujjú blúzban, zöld szoknyában, két hajfonattal, de ők is inkább csak felszolgálják a söröket, és egyéb asszociáció fűződik hozzájuk, és én ezeken mindig mérgelődtem, hogy nem csak hogy lehetnek a XXI. században igazi sörrajongó csajok, de ott van például Mariska a Sörgyáriból, aki egyenesen úgy emelte a magasba a sörös korsót, mintha imádkozna, és itt vagyok én, egy kicsit még a XX. századból, tornacipősen, farmerban, és azért kezdtem igazán egészséges életet élni, futni és figyelni a táplálkozásra, hogy ihassak sört, amennyit szeretnék, és kipróbálhassam az újakat, és ha még lehetőség is van rá, példának okáért egy sörfeszt, akkor annyit kóstolhassak meg, amennyit csak akarok, és megtanuljam őket, hogy később tudjak válogatni, és rácsodálkozni, hogy egy fekete sör a csokit is megidézheti.

gyárkéméynÉs ott van még a belevaló csajok szépérzéke, amikor igenis elalélunk a párától, az aranyló színtől és fehér habkoronától, és egy ideje nagyon bírom a barnák színét, mert van benne méz is, meg érett búzamező, és mert a pipacsvirágokat meg hozzáteszem a fejemben, ha lecsukott szemmel belekortyolok. Mert nagyon szeretem, és külön ezért is volt egy kis ünnep a péntek, amikor meg lehetett kóstolni ismeretleneket, ízlelgetni, felsóhajtani, és birizgálni a párát a korsó falán, és igencsak vidám lettem én a nem is tudom hányadik után, és ha ott van egy sarló és egy mező, akkor tuti nekiállok füvet sarlózni, vagy ha ott van egy disznó, akkor keresek egy böllért, hogy levágjuk, vagy ha ott van egy gyárkémény, akkor tuti, hogy felmászok rá, vagy ha ott van egy fodrász, tuti, hogy lerövidítem a szertelen hajam. Mindenesetre Pepinke büszke lett volna a hangoskodásunkra, mert a jókedv az nem csendes, és ha jól emlékszem, akkor valakinek mintha magyaráztam volna a malátaroppantót, de az az igazság, hogy nem emlékszem jól, és kérdezhetitek, hogy akkor minek? Miért? Mert ha legközelebb iszom valamelyik nagyon finomból, akkor beugrik minden, és egyből emlékszem a vidámságra, az illatra, és tudom a fényeket és az ízeket, úgy egészben, ahogy legelőször megkóstoltam.

Minden nagyszabású rendezvény előtt, amikor előreláthatóan megnövelem a napi B vitamin bevitelemet, és veseműködést serkentek, elismétlem magamban az egyik jelmondatomat: méltósággal kell befejezni az estét! Hát igaz, hogy hajnali fél háromra, de a saját lábamon mentem haza, és igaz, hogy képtelen voltam rendesen megágyazni, de a saját ágyamban aludtam, és igaz, hogy rendkívüli komlóízek voltak a számban, de fogat is mostam! Az én drága barátném, akivel a hangoskodást és a kacagást igen kellemes szinten bírtuk az este, eljött értem másnap reggel, és a kis autóval suhantunk a Balatonig, ahol az Anyukája várt minket, aki elővett a csomagtartójából három üveg Bohemia Regent-et, mert épp előtte sörgyárlátogatáson volt Csehországban, és a strandon a lángos mellé barna Staroprament tudtak csapolni, azt ittam szombaton, a vasárnap déli Blonder után a tűzforróságban csak elindult a szememből egy könnycsepp, úgy éreztem, az folyik a hátam közepén a csigolyák közt szlalomozva, és nem akartam én máshol lenni, és nem voltam én már bánatos az egész heti szomorkodás után.

- Jó napot uraim, szép időnk van ma, mi? – ezt fogom én is legközelebb mondani, ha nagyon megnéznek, akkor majd halkan szól a régi rádióban a keringődallam, és megszelídül Francin rosszalló tekintete, mert nem lehet soha haragudni egy nőre, aki igazán szépen és mosollyal issza a sört.

 

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB