Havi archívum: július 2013

pörög a nyár ezerrel

nyár

Jelentem, a Balaton még mindig lenyűgöző, a vize épp tökéletes, volt, tegnap, számomra, mert csak bele tudtam sétálni mindenféle visongás nélkül. Ma itt ülök már a felfrissült levegőben, kicsit randák a felhők az égen, de nem baj, kultúrprogramra indulunk Keszthelyre. Mindjárt. Ha megittam a második kávémat. Ha kisóhajtoztam magam. Ja! Nagy ügyesen becsomagoltam a saját fényképezőgépem, hogy szépen izgalmas saját képekkel töltöm meg a mai posztot, de ugyanilyen ügyesen otthon is hagytam a zsinórt, amivel feltölthetném a gépre. Kamasz gyermek már ígért egy megoldást, így a következő jelentkezésre remélhetőleg valóban lesznek saját fotók.

utazom

travel1

Mindig van valami izgalmas az utazás előtti napokban. És minden összejön egy kupacba. Legalábbis nekem, ritkán utazom mostanában messzire. Csak pár napra megyek, de annyira távolra, hogy a négyből kettő napot végig vezetek. De még így is jó, várom nagyon. Most nagy szükségem van rá, hogy messze legyek. Nagyon-nagyon messze. Mire ezeket a sorokat olvassátok, én mááááár hetedhét határon túl leszek.

ketten vagyunk – skizo

ketten

ketten vagyunk, messze mindentől, függetlenül az időtől. végre van időnk beszélgetni. vádoljuk egymást,  de lecsöndesül az is. aztán némán lebegünk testetlenül, végre csak a lelkünk beszélget.

Panka-jojka

szülinap

Tizenhárom évvel ezelőtt éppen ezen a napon változott meg végérvényesen az életem, annyira nagyon, hogy ez már halálomig kitart, de nem is bánom, mert akartam, hogy annyira változzon meg: anya lettem, az egyetlen, mert csak egy van, ma tizenhárom éve született az én Klónom, Csillagom, Lányom, Életem Gyönyörűsége! Anya! Most már nekem is írjál jojkát! – mondta tegnap, hát mikor, ha nem épp ma, a szülinapján! Két napja gondolkodom rajta!

fractura nem látható bakker

csipkeposzt 001

Épp jól elterveztem, hogy egy kevésbé partizós, ám inkább egy nagyon rendes kedves otthoni könyvelést vezető anyuka leszek a hétvégén, pihenek is, és végre rendet vágok az utálatos sárga csekkmaradványok közt, lefűzöm a fontos iratokat, és szelektálok, válogatok, kidobálok minden béna cuccot, ami semmire sem jó, és felrakok mindent a vateraszerűségre, ahova már be vagyok jelentkezve, amit még el lehetne adni, és! Most jön a lényeg! Végre rendesen, nem sumákolva futok! Reggel, amikor még hűvös van, azon a jó kis erdei pályán. Hát majdnem…

fázom, pedig

futurity.org

Ez már megint egy zizis nap lett, reggel bekrepált a mosogatógép, hiába tekergettem a gombot, ma még megpróbálkozom a sórátöltéssel, de nem kellett sok idő, hogy befusson a második elromlás: kiakadt a vécélehúzóizé a tartályban, várom a harmadikat, mert ezek így hármasával járnak. Komolyan, télen nem dideregtem ennyit, pedig már kánikulaközeli a napi hőmérséklet, én meg libabőrös vagyok, nem akarok légkondit. Ja! Hát persze! A kocsiban ment gallyra a klíma.

tojásos nokedli fejessalátával

fridzs

Vannak olyan egyszerű ételek, amikből bármikor, bármennyit képes vagyok megenni. Pontosabban gátlástalanul befalni. Nem érdekel, hogy giga mennyiségű szénhidrát/egészségtelen/epét próbáló és lehet, hogy meg sem érem a holnapot,  ha az egészet eltüntetem. Nem is jövök azzal, hogy a gyerekkor és ízei, ezt a jelenséget egyébként a L’ecsó című rajzfilm tökéletesen hozta, amikor az ételkritikus megízleli a ratatouille-t, és visszapereg az élete filmje.

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB