Jelentem, a Balaton még mindig lenyűgöző, a vize épp tökéletes, volt, tegnap, számomra, mert csak bele tudtam sétálni mindenféle visongás nélkül. Ma itt ülök már a felfrissült levegőben, kicsit randák a felhők az égen, de nem baj, kultúrprogramra indulunk Keszthelyre. Mindjárt. Ha megittam a második kávémat. Ha kisóhajtoztam magam. Ja! Nagy ügyesen becsomagoltam a saját fényképezőgépem, hogy szépen izgalmas saját képekkel töltöm meg a mai posztot, de ugyanilyen ügyesen otthon is hagytam a zsinórt, amivel feltölthetném a gépre. Kamasz gyermek már ígért egy megoldást, így a következő jelentkezésre remélhetőleg valóban lesznek saját fotók.

Mindig van valami izgalmas az utazás előtti napokban. És minden összejön egy kupacba. Legalábbis nekem, ritkán utazom mostanában messzire. Csak pár napra megyek, de annyira távolra, hogy a négyből kettő napot végig vezetek. De még így is jó, várom nagyon. Most nagy szükségem van rá, hogy messze legyek. Nagyon-nagyon messze. Mire ezeket a sorokat olvassátok, én mááááár hetedhét határon túl leszek.

ketten vagyunk, messze mindentől, függetlenül az időtől. végre van időnk beszélgetni. vádoljuk egymást,  de lecsöndesül az is. aztán némán lebegünk testetlenül, végre csak a lelkünk beszélget.

Épp jól elterveztem, hogy egy kevésbé partizós, ám inkább egy nagyon rendes kedves otthoni könyvelést vezető anyuka leszek a hétvégén, pihenek is, és végre rendet vágok az utálatos sárga csekkmaradványok közt, lefűzöm a fontos iratokat, és szelektálok, válogatok, kidobálok minden béna cuccot, ami semmire sem jó, és felrakok mindent a vateraszerűségre, ahova már be vagyok jelentkezve, amit még el lehetne adni, és! Most jön a lényeg! Végre rendesen, nem sumákolva futok! Reggel, amikor még hűvös van, azon a jó kis erdei pályán. Hát majdnem…

Ez már megint egy zizis nap lett, reggel bekrepált a mosogatógép, hiába tekergettem a gombot, ma még megpróbálkozom a sórátöltéssel, de nem kellett sok idő, hogy befusson a második elromlás: kiakadt a vécélehúzóizé a tartályban, várom a harmadikat, mert ezek így hármasával járnak. Komolyan, télen nem dideregtem ennyit, pedig már kánikulaközeli a napi hőmérséklet, én meg libabőrös vagyok, nem akarok légkondit. Ja! Hát persze! A kocsiban ment gallyra a klíma.