Havi archívum: augusztus 2013

volt egyszer egy lány

házibuli

Rám zúdult a kilencvenes évek eleje, meg egy kicsit a nyolcvanas vége – így most visszaemlékezem. Szó sincs róla, hogy öregednék, dehogy! Csak tegnap előkerült egy cd, ami egy kazettáról lett átmásolva, olyan régi szalagosról, és azon egy régi zenekar dalai. Történetesen én énekeltem benne. Visszajöttek a hangulatok, a képek, az érzelmek – a gyermek a fülemre nyomta a fejhallgatót, ne zavarjam már! Előre szólok, hogy minden objektivitást mellőzök, teljesen szubjektív lesz ez a múltidézés, ugyanis néha egyáltalán nem emlékszem helyzetekre, emberekre, történésekre, míg mások a pontos dátumot órával, perccel felidézik. Néha azt sem tudom, most milyen évet írunk.

Jacek, a lengyel óriás

krakkó főtér

Éppen ülök Krakkó főterén délelőtt a söröm mellett, olvasgatok, nézelődöm már vagy egy fél órája, túlcsordulásig töltöm a D vitamin készleteket, ahogy a nap felé fordítom az ábrázatom, amin egy egészen megelégedett vigyor húzódik, amikor valaki eltakarja a kilátást és a napot, és ezt rögtön észre is veszi, ezért arrébb lép, aztán vissza, a napszemüvegem hol kivilágosodik, hol besötétül, a fényjátékban csak azt látom, hogy egy nagyon magas alak billeg előttem farmerban és egy feliratos pólóban. Jobb, ha feltápászkodom a kényelmes kinti fotelemből, amiben kényelmesen süppedek, mondom, vagy egy fél órája.

béna idézetek

popcorn

Azt sem tudom, hol kezdjem, tele van már megint egy csomó lelkesedéssel a fejem, túlságosan tele van,  jó, tudom, pár havonta új életet kezdek, mert alakulóban van, hogy megtaláljam az életem tuti részét. Igen, nem lehet másképp. A gyerekeket leszedáltam két óriási adag popcorn-nal, hogy szőjem az álmokat a blogon,  és az az igazság, hogy elegem van az álmodozásból, mert mindenki jön ezzel az álommegvalósítással, és igazuk is van.

a mádi eposz

KIEMELT!!

És akkor nagy nehezen leszakadtunk a Anyukám Mondta étteremről, tovább indultunk a zempléni tájakon, ide-oda biccentve a kacskaringós utakon. A nap is változtatott az égbolton a helyzetén, és más irányból sütött a lankákra, csak hogy bebizonyítsa: tudja még fokozni a gyönyörűségeket. A csomagtartómban lapult Müller Mátyás söre, nem túl hosszú életet jósoltam neki, és ez a nap csak egyetlen visszatérő, rejtett gondolatával hasonlított az összes többire, de az meg amúgy is mindig zsigerben van. Elméláztam épp, amikor bekanyarodtunk Mádra, ahol újabb élményekkel gazdagodott a lelkemben a felejthetetlen rész.

sörmisszionárius a tokaji borvidéken

erdőbénye 011

Ezután a szánalmas hétfő után, amikor uszkve három hét szabadság után mentem vissza dolgozni fogcsikorgatva, csak egyetlen nyugtató, pihentető estét tudok elképzelni – egy (kettő) sör mellett – : visszaemlékezni az elmúlt hét gyönyörűségeire, élményeire, hangulataira, álmodozásaira, vagy épp a vissza-visszatérő bánataimra, de csak vigyorognom kell egészen hangosan vihogva attól, hogy a tokaji lélegzetelállító tájban is meglátom a ‘serforrás’ feliratot, és beszerző helyre bukkanok házisör ügyben. És megtérítek hozzá borhoz-sörhöz kiválóan értő barátokat is, és valami egészen kéjes félvigyorral, félrebiccentett fejjel nézem, ahogy felfedezik azt a semmihez sem fogható édesen keserű ízt, amihez az első korty utáni pillanat menthetetlenül betársul.

a Balaton és a Zemplén között

láb

Ma reggel még a Balaton partján ébredtünk, délre már itthon voltunk, az autómban még mindig nem jó a légkondi, ezért a kínok kínjának kínlódása volt hazáig, bár remekül fogyaszt így az autó, és rendkívüli környezetvédő magatartás ez tőlünk, azért mégis: hőguta, agyvízfelforrás, leizzadás. Még két hosszú út vár ránk, a Zemplénig oda és vissza, mert alig hogy kirámoltam a bőröndöt, már pakolom is vissza, holnap reggel a hegyek felé fordítom a kormányt, megyünk az erdő közepére hűsölni, kicsit túlteng a D vitamin már bennünk. Még egy hét szabadság!

a derűs hellén életvitel

Még javában zajlik a szabim első hete, azon belül is a várva várt szuper balatoni hét, a Balaton túlsó végében, mármint hogy otthonról nézve, és jellemzően döglök a strandon, a déli országokban már nem lógnék ki a sorból, annyira lelassultam, és a színem is közelít egy jóféle porter söréhez. De azért ma reggel sikerült extra torokkaparással ébredni, lángoló mandulákkal, szétdohányzott hanggal, pedig nem ittam nagyon hideg sört, nem ettem jégkását, egyetlen szál cigarettát sem szereztem be a tizennyolckarikás titkosított helyiségből, semmit nem tettem érte… egyszerűen csak kitört a szabi, és ráérek beteg lenni.

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB