Havi archívum: szeptember 2013

az álmosság világbajnoka

álmosság

Ne kérdezzétek, Drága Csillagvirág Olvasók,  hogy miért, hogyan, mikor, merre, mennyire… de hajnali fél háromkor dőltem az ágyamba, és alig aludtam utána három órát, pedig alapvetően nem vagyok se pacsirta, aki korán fekszik, korán kel, vagy bagoly, aki későn fekszik, későn kel, hanem egy mormota, aki alszik rengeteget, amikor csak tud, bármikor, bármennyit, hát ezért voltam én ma olyan, de olyan álmos, hogy kész csoda volt: láttam valamit a mai világból félárbocra engedett szemhéjakkal.

holdnővér smink nélkül

csobánc3

Most már kezdek magamnak gyanús lenni: ha kitennének januárban Novoszibirszkben, ott is találnék lelkendezni valót! Ni, egy fagyott zuzmó, két órára kisütött a nap, de az olyan varázslatos két óra volt, hogy a fülcimpám vége egész felmelegedett a … igen, eggyé tudok válni bármilyen tájjal, helyzetekkel, és vigyorgok. Azt képzelem néha, hogy az angyalok nézik az életem filmjét, hát hadd legyen az egy olyan Amélie csodálatos élete-féle, vagy persze a sörgyáris. Vicces, meg szép is egyszerre. Ezen a hétvégén jó pár kilométeren keresztül, és kasul is  ámuldoztam a Balaton-felvidéken.

az én hajnali virágos road movie-m

hippi

Reggelente közel egy órát ülök az autóban, és max. harminccal araszolok a sulitól a munkahelyemig.  A nyári szünetben negyed óra alatt is be tudok érni, ilyenkor meg kész dögrovás. Látom magam előtt a hosszú kocsisort, ami kitakarja az utat, nem is lehet tudni, hogy az utak végén van-e elérhető célállomás, ha éjszaka a köd is ráül mindenre, egyetlen szürke árnyalattal pöffeszkedik, akkor meg végképp úttalan a világ. Ilyenkor szoktam én az autómból virágos, színes hippitanyát varázsolni, hogy az alatt az egy óra alatt kipihenjem a reggelek kapkodását.

álommegvalósítás, vagyis az élethez kell némi kurázsi (mama)

papírhalmaz

Apukám azt mondta gyerekkoromban, hogy ha nem tanulok rendesen, akkor fejőnő lesz belőlem. Hát, nem mondom, hogy baromi rendesen tanultam volna ettől, mindenesetre nem ülök most kis széken bocik lába között. Szerencsém volt? Vagy mégis volt bennem csekély tudatosság? A legjobb megvilágosodó gondolatok vagy a reggeli zuhany/kávé/hajszárítás közben jönnek, vagy teljesen váratlanul rám törnek napközben, néha egészen atompontossággal tudom, mit szeretnék ebben a Zéletben. Még. És nem vagyok hozzá öreg. Csak régebb óta fiatal.

én megpróbáltam egy rendes krakkói úti beszámolót írni, de ez lett

szűretlen staropramen

Már több napja, hogy hazajöttünk Krakkóból, és minden nap elkezdem magamban megfogalmazni az úti beszámolót, de nem megy normálisan. Már azért írok egy jó ideje, talán lett némi tapasztalatom, és mégis egész egyszerűen nem találok Krakkóra éppen jó és találó szavakat, amelyek visszaadnák félig is, hogyan  éreztük ott magunkat, és milyen most visszagondolni rá, ami eszembe jut, azt kevésnek érzem.  Vagy lehet, hogy a legegyszerűbbek lennének a legmegfelelőbbek? Mindegy, a város – és ez az első, ami beugrik – egyszerre földi és szakrális.

indulás előtt a paplan alól

jamie

Csak halkan suttogva írok a paplan alól, mert mindjárt éjfél van, és mindenki alszik, holnap reggel korán kelek, és ha valakinek még nem újságoltam volna el, holnap megyek Krakkóba! A telefont felhúztam reggel hatra, hogy még a maradék pipere cuccokat begyömöszöljem a poggyászomba.

meg Chopin…

bőrönd

Ma estére bekopogtatott az ősz, hűvös szelek és társai, de állítólag a hét másik felében jó idő lesz, és legyen is, nem bánom, ha egy kicsit északabbra is visszajön a nyár, egészen pontosan Krakkó magasságában, mert indulunk, igen, csütörtök reggel a lengyel cimbikhez, be vagyok zsongva rendesen, napközben fontos lengyel szavakat próbálok memorizálni, zsszscsjezsoszrjemzs, de a kettő szótagosnál többnél elakadok, pedig már kiejtési útmutatót is kaptam.

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB