álommegvalósítás, vagyis az élethez kell némi kurázsi (mama)

papírhalmaz

Apukám azt mondta gyerekkoromban, hogy ha nem tanulok rendesen, akkor fejőnő lesz belőlem. Hát, nem mondom, hogy baromi rendesen tanultam volna ettől, mindenesetre nem ülök most kis széken bocik lába között. Szerencsém volt? Vagy mégis volt bennem csekély tudatosság? A legjobb megvilágosodó gondolatok vagy a reggeli zuhany/kávé/hajszárítás közben jönnek, vagy teljesen váratlanul rám törnek napközben, néha egészen atompontossággal tudom, mit szeretnék ebben a Zéletben. Még. És nem vagyok hozzá öreg. Csak régebb óta fiatal.

reggeli kv

reggeli kávém még Krakkóban

Honnan tudta Albert Schweitzer, hogy Afrikába kell mennie életet menteni, vagy Teréz anya, hogy Albániát Indiára kell felcserélnie? Julia Child negyven éves kora után kezdett el főzni tanulni, és a mai napig nyomják az amerikaiak a bónápetí-t azzal a rémes hangsúllyal, tőle megkérdezte a férje, hogy mégis mit szeret csinálni, mert akkor azzal kell foglalkoznia, ő meg azt válaszolta, hogy enni, azt szeret, és teljes vehemenciával belevetette magát a szakácsművészetbe, és bejött neki. Egyszer egy régebb óta fiatal pszichológus barátnőm azt mondta, hogy egyáltalán nem gáz, ha valaki negyven fölött jön rá, mihez van kedve, és egy csomóan bele is vágnak olyasmikbe, amiről azelőtt csak álmodtak. Azokat a nagy megmondó, önmegvalósító Hogyan legyünk … kezdetű irodalmakat gyűlölöm, vagy E/2 – ben íródnak, ‘Te ezt meg tudod csinálni!’, és egy idő után elküldeném a francba az íróját, hogy mit szól bele az életembe, vagy  T/1-ben, ‘mi vagyunk az igazi…’, akkor meg az idegesít, hogy mit képzel, hogy vagyunk mi egy súlycsoport, vagy T/2-ben, ‘Ti ezt még nem értitek!’, akkor meg mit általánosítgat?!

És nyilván nem mondok újat, de … és itt csakis az E/1-et ( a kedvencem egyébként) fogom használni,  szóval magamnak kell kitalálni az életem, magamban kell hinnem és bíznom, senki sem fog helyettem megtenni lépéseket. Olyan könnyű rákenni a hibákat másra, áttolni a felelősséget, pláne, ha valami rossz történik. Elvesztettem a kulcsomat? Jaj-jaj, miért teszi ezt velem az Isten? Már bocs, de ki hagyta nyitva a táskáját? Fortuna kereke, a Sors keze, Allah akarata, a Nagy Véletlen, akárhogy hívom, tesz rám magasról! Ha valamit nem akarok igazán, az nem lesz meg, ha nem teszem oda magam, akkor nem érem el – ajj, de büszke lenne rám most egy nőcis újság lelkizős rovata!

táncolók

ni, milyen szépen táncolnak!

Igen, először mindenképp akarni kell, aztán tenni érte, és hű, folyamatosan exkuzálom magam, mert olyan hüje nagy szavaknak tűnnek, de tényleg áldozatot kell hozni, akkor nagy értéke lesz, ha elérem, amit szeretnék. Most repkedek, mert nagyon izgalmas időszak van, esszencia-időnek hívom, amikor édesen sűrű minden, történnek a dolgok, egy percben besűrűsödik ötször annyi, mint máskor sok hónapba. És tudom, ha valaki nagyon tudja, akkor én igazán tudom, milyen a padlót kaparászni, a földön taccsolni, orra bukni, hajnalban arccal a szőnyegen ébredni, csak egyetlen szót kinyögni, tudom, hogy ilyen  időkben meg aztán beszélhet bárki akaraterőről, ilyenkor döntésképtelenség van. De valahogy a nők ebben is erősek, nem, én erős vagyok, viszonylag hamar rekreálódom, és ez jó, annyit már tudok, hogy az idő gyógyít, ááá, közhely, de így van. Persze, mint idealista mondom, hogy egyedül nem megy, nekem mindig voltak segítő kezek a közelemben, és utánam nyúltak, és az is nagy tapasztalatom, hogy az Isten is amióta lenyomta a csipkebokros sztorit, máshogy van jelen.

busz

ugye, hogy kell az innováció!

Egy ideje elértem sok mindent, pláne, ha visszagondolok a pár évvel ez előtti időszakra, amikor a káosz egy harmatos kifejezés volt az érzelmi – fizikai létemre, de a minap láttam egy nyugdíjas korú nénit a Nyugatinál, szendvicsemberként szórólapot osztogatott. Biztos becsületesen dolgozott az életében, nem hiszem, hogy szíve-vágya ez a munka. Nem tudom, mi lesz velem idős koromra, csak azt tudom, nem akarok sóhajtozni, hogy ezt mennyire szerettem volna, de nem mertem meglépni, ezt mennyire jó lett volna végig vinni, de nem voltam kitartó, mi lehetett volna belőlem, de nem tettem érte semmit… lehet kicsinyként is élni, és milyen szép az is, megelégedni a kevéssel, ehhez alázat, türelem, szelídség kell, és én nem ez vagyok. Lehet várni a nagy fordulatra, nézhetem, hogy a fele annyi idősek a főnökeim lesznek, és mindenki frissebb, fiatalosabb, feszesebb, gyorsabb nálam, de nem! Már jó ideje a nagypályán edzek, régen csak üldögéltem a kispályás kispadon, és félve néztem a nagyokat. De a fene tudja, engem a középcsatár poszt vonz.

Amióta kitaláltam valamit, tettem érte, áldozatot hoztam, bla-bla,  azóta tényleg bevonzom a sok jót mellé, és amikor kitaláltam valamit félórás tépelődés után, akkor a családom, a gyerekeim, a szüleim, a tesóim, nagy vigyorogva, de mellém álltak, és amikor a kezembe került egy kábé húsz évvel ezelőtti fotó, amin egy teli sörös poharat emelek, és csókot lehelek a falára, ez a Papám szülinapi buliján készült, és nyilván azt mondta, ha nem tanulok rendesen, akkor nem is fejőnő, de léhűtő lesz belőlem, ami köztudott, hogy egy rendes, ám rendkívül unalmas foglalkozás volt régebben, amikor nem modern módszerekkel hűtötték a sörlevet a főzés után, akkor az én Apukám nem is tudta mit beszél! Mert hogy én most beadtam a jelentkezésemet a Corvinus Egyetem sörfőzős szakirányú továbbképzésére, és fel is vettek, mert mindent tudni akarok a sörről.

Azt hiszem, tíz év múlva sokkal gázabb lenne egy ilyet lépni, de most már kellően öreg vagyok hozzá, hogy azzal foglalkozzak, ami hobbi, rajongás, hegycsúcsmegmászás, óceánátrepülés, álom, öröm, élet, szerelem, barátság, felszabadultság… a blog marad, naná!, csak hozzá kell gondolni, hogy csipke és (sör)fazék.

 

 

One Response to álommegvalósítás, vagyis az élethez kell némi kurázsi (mama)

  1. Vajkó János szerint:

    Itt egy kicsit megakadtam:
    Kérjük végezze el a számítást, és bizonyítsa, hogy Ön nem robot
    [ ]− egy = 2

    :)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× 3 = húsz(on) hét

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB