Havi archívum: október 2013

jobb-bal agy! féltek-e?

brain

Le fogok jönni a virtuális szerről, és kezembe veszem újra a nyomtatott, kicsit porszagú, sárgult lapokkal teli régi könyveimet! Felkapcsolom a lámpát az ágyam fölött, puha plédet tekerek magam köré, söröm épp elfér az ágy mögötti kis polcon, odafigyelve rakom le, mert tegnap összesöröztem a lepedőt egy fekete sörrel, és a Kalevalát, a Gilgames eposzt, az Ószövetséget, Aiszkhüloszt és Konfúciuszt fogok olvasni lassan, hogy minél messzebb kerüljek a XXI. századi pörgéstől! Rákattintottam egy gyors ötperces tesztre a fácsén, és kijött, hogy én magas százalékban bal agyféltekés személyiség vagyok! É É É É É N N N N ? ? ?

“ki Oberont is megnevettettem”

koszorúVolga

Ettől az óraátállítástól egy kissé megkergülök, meg a napéjegyenlőségtől és a napfordulótól is: fölélednek az ősgének, vagy csak simán hatással van rám a természet, hiába élek nagyvárosban,  megérintenek az évszázados hagyományok, amiket tudatlanul magamban hordozok, ösztönösen felfigyelek rájuk. Főleg azokra, amik arról szólnak, hogy az embereket mindig is minden korban fájdalommal töltötte el az elválás, a hiány, ami valakihez kötötte őket feltétlenül, és arról regélnek, hogyan vitték a lelkükben azt, akit szeretnek.

városi csajok a Pilisben

pilisi fák 2

Le a mobilokkal! Fel a túrabakancsot! A hét közepén egy nap szabadság, gyönyörű idő! Szmog, dugó, rohanás, kapkodás, táblázatok, monitor, prezentációk, regisztrációk lecserélve lágy szellőre, melengető napsütésre, zörgő avarra, égszínkék égre, csajos vihogásra az ölelő természetben.

sörcsipke az életem

sörcsipke

Nagyon szeretem a szimbólumokat, a metaforákat, a hasonlatokat, a logókat, a kétsorosokat – mindent, ami sokkal többet hordoz magában, mint ami kilátszik belőle. Ilyen az igazi pantomim is. Ami mögött még számtalan titok van, de nem örökre bezárt titok, hanem megfejthető, játékos titok, mélységes titok. Szeretek szavakat választani egy-egy életszakaszra, volt már boldogság, na meg szívás, és kérdőjel, de most mindenképp az egyik legszebb, most sörcsipke van!

az elmaradt tonic-teszt

tonic

Hű, de elfáradtam ma estére, te jó ég! Full extrás hétfő volt ez, munka, prezentálás a népek előtt, átszeltem a várost kétszer, reggel fél hatos kelés nagy nyomorultan, iskola, dugó, hiszti a kocsiban, stressz, minden, ami kell, és hazafelé akartam venni egy tonicot, hogy utána járjak, miért nem szeretem a tonicot, és miért vagyok oda sör keserűségéért, de csak a sörtesztek valósultak meg estére.

édes kis semmiségek

sweetlittle

Nagyon nehezek most a napok, súlyos homokzsákok kötik a léghajómat a kemény földhöz, nem marad idő a szárnyalásra, minden megfeszül, kínos és kellemetlen. Védekezni kell vagy épp kitörni az erődből, nekimenni minden szélmalomnak. Félve bújnak az álmok a sarokban, reszketnek a színek, az illatok, a fények, a hangok, a széles nagy mosoly, az öleld körbe a világot, a betépett hippi attitűd sehol. Mert mindent elnyom a stressz. A fekete fekélyes felelőtlen feszült feneketlen stressz. És akkor villog a csetfalam egy édes kis semmiséggel, csak egy pillanatra pillantok oda, de a szám sarka megmozdul fölfelé, ott középen érzem, hogy leért a lelki pálinka a bensőmbe.

a hőtérképem pirkadattól napnyugtáig

Winter-Is-Coming-GRUNGE-Website

Szombat hajnalban őrült forróság volt a lakásban, talán túlságosan föltekertem a fűtést, de hiszen minden meteorológiai jóslat hideg rekordokat jósolt, és a becsekkoló fagyok megrémisztettek, nem is vettem komolyan először, de elkezdtem dideregni, mert pár hete még rövid ujjúban lehetett flangálni, és aztán meg föltúrtam a szekrényt egy rendesebb cipő után kutatva, pedig a legnehezebb a nyárból átállni a kényelmes papucsokról a munkába járós magassarkúkra.

relax time kilátásban!

relaxtime

Esti blogíró idő van, bekucorodok a kinyitható kanapém sarkába, vélhetőleg utoljára, mert az IKEÁ-s szakember kijött megnézni az ágyam szegecshullását, és kukára ítélte a szóban forgó berendezési tárgyamat, még garanciás, ezért kicserélhetem egy újra, csak az a baj, hogy ugyanez már nincs készleten, csak más huzattal, kinéztem egy csíkosat, de ahhoz meg hogy mennek a virágos párnák, előtör az anglomán énem?

söréjszaka

beernight

Kislánykoromban álltam a vurstliban a pultnál, néztem fölfelé a felnőttekre, mint a Lóci versek szereplője, néztem, ahogy isszák a sört a férfiak a hasas korsóból, és törölgették a bajszukat, a szájukat, és isszák a nők a pikolót, és ők is csak törölgették a szájuk sarkát, nevettek, és egyáltalán nem a tv híradós témákról beszélgettek, a férfiak kihúzták magukat minden korty után, a nők egy kicsit fintorogtak, de kacéran pillogtak vissza, szállt a körhinta, a vattacukorillat, és céllövöldék durrogtak távolabbról, és én csak nyúltam fölfelé a korsók felé, mi lehet abban a mézszínű italban, amitől ilyen szépek az emberek és ilyen jókedvűek, csak szerettem volna belemártani az ujjamat a fehér habba, pedig pontosan tudtam, hogy az nem édes, mint a sütemények tejszínhabja, hanem egészen más, hiába mondják nekem, hogy nem nekem való, mert keserű.

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB