a hippi anya

hippiszem

Egyszer megkérdezték tőlem, még régebben, hogy jó anya vagyok-e, jó anyának tartom-e magam. Én csak hebegtem, és aztán rá is vágtam, hogy persze, de megmagyarázni nem tudtam, hogy miért és mégis mitől. Sokat gondolkodtam utána, mitől jó egy anya, és valahogy mindig az volt bennem: majd kiderül, amikor tizennyolc évesek lesznek, milyen közösséghez tartoznak, rátaláltak-e arra, amivel igazán hivatásként szeretnének foglalkozni, szerelmesek-e egy rendes fiúba/lányba,  és szóba állnak-e még velem, büszkék-e rám?

Egy csomót imádkoztam, hogy jó anya legyek, csak magáért a tényért, de hogy hogyan lehet ezt elérni, azt nekem kellett megtalálnom, és azt kell mondanom jó pár év után, hogy na, igen, egy szuper hippi anya vagyok!  Ezt a leghitelesebb forrásból idéztem, egy teljes kamasz és egy kezdő kamasz szájából. Mert amikor a múltkor bementünk egy boltba, és ránk néztek, meg kellett esküdnöm, hogy nem a bébiszitter vagyok, és nem a nagy tesó, hanem ők a saját gyerekeim, és ilyen nagyok, és ilyen fiatalon, azt nagyon bírták. Égre földre újságolják, hogy beiratkoztam a sörfőzőmester képzésre, jampiznak a tízórainál a szendvicsükkel, amiből épp annyira lóg ki a saláta csipkés széle, amennyire kell, és a gyerekeim szerint is lágyszívű vagyok, és az egyik legnagyobb toplistás sikerem, a haladó kamasz magától gyönyörű rendet rakott a szobájában, de az tényleg megállta volna a helyét a katonaságnál is!

Azon kacagtunk a minap, hogy én egyáltalán nem büntetek. De hát nem is kell, annyira cukik, és tényleg nem csinálnak hülyeséget, vagy rossz szándékból valamit, mindent meg lehet beszélni velük. Azt tapasztalom, ha normálisan elmondom, hogy mit miért nem szeretnék megengedni, akkor megértik, és elfogadják. Egyelőre, tudom, ez változhat. De meg tudom velük értetni, hogy mit miért nem engedek megnézni a tévében, itt ez a sok csatorna, és rengeteg ártatlannak tűnő szenny műsor van benne, legújabban a dokureality-k, ahol csak épp egy kicsit ferdítik a valóságot, és tele van rejtett parával.

Annak sem vagyok a híve, hogy mindig mindenről letiltsam őket, inkább ésszel és kontrollal megengedek egy-két dolgot, igazából sok mindent nem is ismernek, mert nem engedem be az életükbe, de erről nem tudnak. Például nem vagyok hajlandó előfizetni rendes netre, csak mobilnet van, ami ugyan lassabb, de nem töltenek le játékokat, és bármikor fogom, és magammal viszem, hogy ne tudjanak egyedül netezni. Egyben van a nappali, a konyha, az étkező, így mindig velem vannak, látom, mit néznek a tévében, és azt is persze, hogy piszkálják egymást, együtt csináljuk a leckét és a vacsorát a konyhaasztalon, néha lisztes lesz a matek füzetük.

hippianyaAlapvetően nagyon bírom a hippiket, főleg a szerkójukat, én nem voltam az,  és nem is a free love-ra, vagy a kábszerekre gondolok, de a határtalan szabadságukra, és legfőképp a nagy mindenkit befogadó örömteli szeretetükre, ahol is el tudják fogadni a másikat olyannak, amilyen. Ezt próbálom átadni, és fő szabályként itthon alkalmazni: hagyd békén a másikat, és fogadd el, ha nincs aznap jó hangulata. Minden nap próbálok rájuk hangolódni, megpróbálom átérezni a napjukat, a gondolataikat, a helyzeteket, amelyekbe aznap belekerülhettek, és megpróbálok visszaemlékezni, milyen volt kamasznak lenni. Azóta görnyedt a hátam!

A hippi anyát tényleg jól nyomom, hétvégén, ha tehetem, nem kelek fel kilencnél előbb, akkor is félálomban megkávézom az ágyban, ezt már tudják, békén is hagynak, kacskaringós hullámokkal , amiket egész éjjel beleforgolódok a hajamba, színes pizsamákban  előadok egy számot a konyhában, let the sunshine in, és tényleg a sunshine ömlik a nappaliba ezer ablakból, nekem a kacskaringókba, a Nagyobbiknak a csillagszemébe, a Kisebbiknek a bronzvörös hajába,  és olyan tizenegy felé meg is reggelizünk. Ha lehet, egy sörrel. Óriási nagyokat álmodozunk, és ebéd után újra kávézunk, akkor kaphatnak koffeinmentes extra tejeset. Már nem alszunk egymás hegyén hátán, nem férünk el az új ágyban, ezt nagyon sajnálom, mert régen még az is megvolt, hogy pattogatott kukorica morzsái közt, lekakaózott/lesörözött pizsamában elaludtunk egy filmen, fejünkön a macska is végignyúlt. Lassan el kell engednem… de amit lehet, még nem!

4 Responses to a hippi anya

  1. Sör Kálmán szerint:

    A nappal öli az éjt,
    De az éj hoz neki halált.
    Fuss ha tudsz! Bújj el hát!
    A másik oldalra törjünk át!

    Itt a gyönyört fogtuk el,
    Ott kincset ástunk el.
    Emlékszem, hogy sírtál!
    A másik oldalra törjünk át!

    Őt kívánja, minden férfi,
    Őt kívánja, minden férfi,
    Nevet, nevet, yeah!

    A karod egy sziget,
    Egy ország a szíved.
    Bilincs kéz, hazug száj.
    A másik oldalra törjünk át!

    Napra-nap, hétre-hét,
    Percre-perc, évre-év.
    A kapu mély és nyitva áll.
    A másik oldalra törjünk át! Áttörés!

    /Doors – A másik oldalra
    ford. Hobó/

  2. csipke és fazék szerint:

    break out through to the other side, valamelyik nap csak Doors-t hallgattam, mert annnnnnyira…

  3. Sör Kálmán szerint:

    Igazából “break on through …” , nem break out,
    de a fotó által hitelesített “hippi anyának” elnézzük :-)
    Love, Peace, Freedom

    Ráadásnak pedig egy aktuális időjárás dal:
    http://www.youtube.com/watch?v=A0kypyGSKsE

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


hat × 9 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB