adventem

candle

Olyan szép időszak jön most, hiába van sokat sötét, a hajnali fények mindennél szebbek. Be lehet fordulni most, legálisan, nem látszódik a nap nagy részében semmi a világból, ezért nem marad más, mint a befele nézés, kell is az, meg kell állni néha a rohangászásban, és visszanézni, mi történt az elmúlt időszakban, összegezni, meglepődni… magamtól vagyok ilyen kis bölcs, ebből nem jártam különórára.

Ma felkerestem a doktor bácsit, mert extra stressz halom volt rajtam a közelmúltban, a vérnyomásom az egekben, nagyon kijár már nekem a pihenés. Le kell nyugodni, mert várakozás van. Várni akarok, és élvezni a várakozás minden pillanatát, nem sietni sehová, nem hegyet mászni, nem végigcsinálni nagy vagányan egy projektet, nem, csak várni, hogy engem találjon meg a … mi is? Hiszen várok rá, még nem tudom. Este lekacsolom a villanyt, a gépet, a tévét, töksötétben ülök, a csendben, a csöndességben, a némaságban, kiképzelem magam a szobából egy messzi északi erdő közepére, ahol a friss fehér hónak van hangja, a csendesség dalra fakad és nekem énekel. Nem fázom, mert egyetlen valamit viszek magammal, ami világít és melegít is. Banális, tudom, de mégis egy apró láng egy mécsesből, amit egy kora őszi éjszakán gyújtottam, azt a lángot, ami látta a békémet, a nyugalmamat, az örömömet. Ami látta, milyen a kiteljesedés és a boldogság. Lobog a tenyeremben, azt sem bánom, hogy rácsöppen egy kis viasz a kabátomra.

winter forestTehát éppen arra akarok várni, ami amúgy is az enyém, és bennem él, és csak aztán arra, hogy a lángom találkozzon egy másikkal. Láttam már azt a másikat is. Várni akarok arra, ami biztosan eljön. Ahogy megérkezik majd az első hóesés. Még egészen apró a lángom, még nem is melegít, nekem kell táplálnom, mert fázom egész nap, csak itthon van jó meleg, kint vacogok, mert kimerültem az év végére. És mindig ilyenkorra hagyjuk a legnagyobb pörgést, a céges bulin meg megpiszkáljuk a berozsdásodott szelepeket, amihez nem nyúltunk már jó ideje.

Szeretném, ha a lángom kitartana és belém költözne, egészen pontosan a lelkembe bele, a láthatatlan részbe, a megfoghatatlan, de mégis létező részbe, onnan világítson és ott várakozzon, mert onnan kiindulva van csak nyugodtság bárhol máshol. Csendesedjen le a háborgás, a rossz indulat, az elégedetlenség, a harag, a méltatlankodás, az irigység, a féltékenység, ezeket mind égesse el a láng, ezért is vagyok most gyenge, mert ezzel van elfoglalva, és sokkal több energiát visz el, mint az, amikor táplálja majd a szépséget, a jóságot. Várok rá, hogy elérjen a teljes megnyugvás magammal és a világgal, beszélek róla, hogy idetaláljon. Várok a legszebb éjszakára, amikor megtanulok kicsiny fény maradni, elcsöndesedni, nem szólni semmit, mosolyogni teljes bizonyossággal: olyan jó nekem.

Várok, várok, várakozom, várlak Isten, várok, várakozom, várlak.

 

 

 

2 Responses to adventem

  1. Sör Kálmán szerint:

    Ez nagyon szép volt.
    Egy amerikai banda dalszövege jutott eszembe róla:

    Come into my heart, sweet lord
    Come into my heart
    I am open
    I am torn apart
    I am naked
    And I am impure
    I am sexless
    I am foul
    And I am ignorant
    And I am hateful
    Forgive me lord
    Come in
    Come on in
    Praise God
    Praise the lord

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


négy × 7 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB