Havi archívum: január 2014

“ah, ne gyújts reménytelen tüzet”

dido

Végre, végre, végre eljutottam egy operaelőadásra, igazi gyönyörűség, annyira szeretem magam gátlástalanul átadni az érzelmeknek, itt aztán lehet teljesen belehalni a szerelmi bánatba, a reménytelenségbe, a megoldhatatlannak tűnő helyzetekbe, amit a valós életben amúgy egy jól fogalmazott e mail-lel elintéznék, árad a zene, a barokk csak olaj a tűzre, valahogy olyan nekem, mintha belepillanthatnék egy ismeretlen világba, amiből nem sokat értek, de csupán a vegytiszta érzelem elragad, alázuhanok, mint Alíz a Csodaországba.

a korán kelés technikái

wakingup

Én nem tudom, ki hogy van vele, de a korán kelést soha sem fogom megszokni, szenvedek, gyötrődöm, mérges vagyok, visszaalszom, kínok kínja reggel fél hat és hat között, muszáj akkor felkelnem, mert nem leszek kész indulásig, próbálkozom minden módszerrel, hiába, csak megy a “volék sirolm tudotlon” és a “keserüen kínzatul”…

futás újratöltve

running in the rain

Egyszerűen nem húzhattam tovább. Kellett. Vasárnap reggel uszkve tízórás alvás után úgy ébredtem, hogy minden izmom szigorúan rátapadt a csontvázamra, mindegyik talált magának egy csontocskát, amihez ragaszkodott, és a vérköreim lelassultak, friss oxigén sehol, agyi aktivitás zéró, és a múlt év végének maradék feszültségfoszlányai a gyomromat abajgatták. Bőséges reggeli, félórás könyörgés a Sanyinak (kettes számú gyermek 10,5), hogy jöjjön velem, Józsi (egyes számú 13,5) kamaszkori délig alvás közepette elő sem került, de én tántoríthatatlan lettem. Muszáj. Felhúzni. A futócipőt. Nincs mese!

elalvás előtt

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Biztos ismeritek azt a nagyon kellemes állapotot, amikor egy derék nap után, amiben amúgy összejött minden, amire az ember lánya vágyik, fáradtan, kicsit az elérzékenyült pityergés határán saját magától meghatódva, és egy kicsit éhesen legurítva egy sört, és a nagyon kellemes állapot tulajdonképp egy zsibbadtság lehunyt szemmel. Ilyenkor szoktam mondani, hogy nincs kérdésem a Zélethez!

ma mélység, holnap magasság

csipkehinta

Egy távoli barátnőm mesélte ma, hogy mit indítottam el benne. Hogy a nagy pörgés és vigyorgások közepette meg kell állni néha, és egészen a mélybe kell direkt lehuppanni, meg kell nézni, mi van a szíve legközepén. Olyankor fehérbe öltözik és gyertyát gyújt, hogy ne érje zaj és fény a kinti világból. Azt mesélte, különös bolyongásra indul.

city life

city life

Jelenleg az egyik legnagyobb problémámnak tartom, hogy nem tudom megoldani a szép ing fehér gallérjának és a szép szövetkabát együttes viselésének ügyét, reggel állok a tükör előtt, persze indulni kell, de mindig összegyűrődik, akkor alulról lehuzigatom, akkor felül megigazítom, akkor jön a szoknyahelyzet, és fél percen belül én mégiscsak feladom és beletörődöm, hogy a főváros utazó közönsége, beleértve a tömegközlekedő sofőröket is, mégis csak gyűrött nyakat, bénán félig kilógó gallért fog szemlélni, amerre én járok…

év eleji ujjongás

házimunka

Két háztartásigép-pucolás és zsömle-kiflitészta-dagasztás között kiszakadok a virtuális naplóvilágba, hogy lejegyezzem az utókornak: nagyon király eddig a 2014 eleje, jó, lehet engem hurrá-optimizmussal vádolni, csak mer’ nem panaszkodom? De akkor is pihetető, nyugtató, ellazuló, vidám, filmnézős, háztartási munkás, és ettől eredményes napok ezek, nagyon élvezem, úgy szeretek itthon lenni!

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB