elalvás előtt

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Biztos ismeritek azt a nagyon kellemes állapotot, amikor egy derék nap után, amiben amúgy összejött minden, amire az ember lánya vágyik, fáradtan, kicsit az elérzékenyült pityergés határán saját magától meghatódva, és egy kicsit éhesen legurítva egy sört, és a nagyon kellemes állapot tulajdonképp egy zsibbadtság lehunyt szemmel. Ilyenkor szoktam mondani, hogy nincs kérdésem a Zélethez!

Az egész olyan, mint amikor beérsz egy célba, átszakítod a célszalagot, mert Te vagy az első, és nem hiszed percekig, hogy lehetséges. Csak értetlenkedsz, hogy egy nagyon hosszú menet után, ami tele volt göcsörttel, nehézséggel, fájdalommal, egyszer csak ott van előtted az álmod. Amit ki sem mertél volna mondani. Igen, éppen ilyen, és annyi trutyi volt előtte, hogy percek, napok mennek el az értetlenkedéssel. Évekkel ezelőtt történt, hogy úgy éreztem, tékozló fiúként hazamentem, de annyira hálás voltam, hogy a nekem rendezett ünnepi vacsorán beálltam rögtön mosogatni. De most más. Én nem tudom, milyen fából lettem faragva, milyen porból lettem teremtve, egyet biztosra veszek,  az Isten épp sörözött közben, és nekem állandóan fel kell ezért mászni arra a sörgyárkéményre, (a bakancslista élére tör ez a vágy most már!), és az gyönyörű, mert egy kicsit veszélyes, csak egy kicsit, csak elrugaszkodni a földtől, ezért is lakom magasan, hogy messzire nézzek…

És mivel ez a XXI. század, hát magammal viszek a magasba egy izét, valami hanghordozót és opera fog szólni belőle, drámaian, hangosan, mert meghatódva kell állni ott, egy érzelemáradásban.

Rettenetesen fáradt vagyok és rettenetesen álmos, egyszerű, csak nem aludtam túl sokat az elmúlt napokban, hogy miért… na, de itt be is rekesztem a zsibbadtságot, véget vetek a zombiállapotnak, és alászállok az álom termeibe, mert holnap újra lépdelni fogok hajnalban az utcán, egy leszek a tömegben, meghallgatom a reggeli harangjátékot, ha jól számolom, majdnem kilenc órát tudok addig mély alvásban heverni, ugyanabban a helyzetben fogok reggel felébredni, és a párnám megint egy absztrakt műalkotást nyom az arcomra, és holnap újra szeretni fogok élni, és épp itt és épp így lenni, és holnap gyerekzsivaj tölti be a szobákat, csacsogni fogunk, kivel, mi történt, és estére megajándékozzuk magunkat a kedvenc nedűnkkel, a magam részéről betérek egy szakboltba, és egy szép sörrel fogom meglepni magam, mert az egész hét után ez nekem egyben lesz ambrózia és nektár, és ha nem is a sörgyárkéményen leszek, de bizonyára valami földi Parnasszuson. Igen. Nekem nem megy másként a Zélet.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


három × = 27

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB