Havi archívum: február 2014

röpke capriccio

pasztellrózsa

Hajnalban kiengedtem azt a rusnya hasznavehetetlen macskát az erkélyre, és csak egy pillanatra nyitottam ki, mert még ez az agyatlan malac is tudja, hogy csak nagyon rövid ideje van kisurranni az ajtón, és ebben a pillanatban mintha felhangosítottam volna egy egész komoly hanglejátszó berendezést,  vagy nem is, egy szabályozhatatlan gramofonra nyitottam rá az ajtót, ömlött be a madárcsicsergős hangkavalkád.

egy kicsi sörtöri

boza2

Drága Olvasók! Minden napom az utóbbi hetekben a sörös tanulmányaim körül forgott, jelentem levizsgáztam mindenből, pontosabban még kettőnek nem tudom az eredményét, és nagyon sok reményt fűzök hozzá, hogy bizony a számok a tesztek végén görbülni fognak, bevallom az egyiknél nemhogy rezeg a léc, de egyenesen ugrál, meglátjuk. Szóval kevés időm volt, és így ma kaptok egy kis szeletkét a sörtörténelemből, ez egy beadott mini esszé, még érdekes is, egy bóza/boza nevű italról, ami erjesztett, és a sörös múlthoz tartozik, nem egy nagy írás, de  próbálom ebben a formában levédeni, mert nem szeretném valahol máshol visszaolvasni a szavaimat más aláírással! Lesz még sörtöri, nagyon megszerettem, és hozok belőle női sztorikat, mert ugye egy percre sem gondoltátok, hogy nő nélkül múltak el a sör történetének hosszú századai? És akkor jöjjön a bóza…

körbetekerve

komlofuzer

Hát bontottam így estére egy barna sört, csak most értem ide a géphez, este tíz óra van, a szomszédban üvölt a tévé, a gyerekek alszanak remélhetőleg, én fáradtan … jó, jó, nem merülünk el dögunalom blogtémában, azt hittem, megírom végre a nagy felfedezésemet, hogy hol találkozik a sörtöri az idők folyamán a színháztörivel, már kettő ilyen jelentőségteljes momentumot találtam, de mégis leterített mindent egy édes kép, ami megint érzelgős vizekre áramoltatott…

felnőttek is felülhetnek a körhintára!

lovacska

Hát persze, hogy felülhetnek, miért is ne tehetnék? És mennyire szívesen felülnék én is arra a kis izés forgóra vagy lovacskára egy málnaszörptől ragacsos  nyári délután ehelyett a nyomasztó ködös esős sötétedő délután helyett!

Orsika a maláta-játszóházban

Fénykép-0015

Az úgy volt, hogy péntek délután osztálykirándulásra mentem az egyetemi csoporttal, felültünk szépen a buszra, mindig a hátsó üléseken van a buli része, tehát adott, hogy oda, feltankolva szendvicsekkel, csokikákkal, innivalóval, hátha megint jön a hófúvás, és ottragadunk az autópályán, de mint az echte buszos turisták, ahogy elindult a busz a fenekünk alatt, már rágcsáltunk…

karneváleleji éjszakán

carneval1

Még mindig csodásan zajlik a Zélet, és alig hihető, de nem érek rá álmodozni. A reggelek brutálisak a felkelés szempontjából, viszont remek előrehaladást értem el abban, hogy nincs idegeskedés. Kirámolom a gyerekeket a suli előtt, el kell érnem a 7:46-os sárga villamost, ha leülök, akkor élelmiszerjog/sörgyártás technológia tételeket bámulok, próbálok memorizálni, de a régi szivacsagy csikorgósan indul be. Délután hazafelé a mikrobiológia jegyzetekben elmélyedve, az életemre megesküdve megfogadtam, hogy kézfertőtlenítőt hordok magammal, laborhoz illő sterilitással kipucolom a hűtőt, és eltüntetem azt a furcsa Rorschach-tesztet a szemetes mögött a falon.

Hrabal úr, írjon maga ide egy jó címet!

hrabal mosoly

Jó pár sörös blog ma semmi másról nem írhat, csak Hrabal úrról.  Ma van a halálának a nem tudom hányadik évfordulója, milyen évet írunk? Tizenvalahanyadik. Mindegy is, ma sok éve, hogy az angyalok szárnyra keltek, és a karjukba vették, és elrepültek vele a kórház ablakából, bizonyára úgy szállt ő is,  mint a kis báránypásztor Lolan, akinek beakadt a lába a gyakorlatozó ajroplánok kötelébe, és akiről a vénasszonyok azt hitték, hogy a Kisjézus röpű ott, olyan fehér volt a hajacskája, csak nekünk már nem tiszta a szemünk, és nem is láthattuk, hogy röpű Hrabal úr a Mennybe…

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB