a hivatalnak packázásai

busy office

Nagy nap a mai! De tényleg! Este pezsgőbontás! Ma, igen ma, három év után átutaltam az utolsó részletet a lakásom illetéktörlesztéséből a nagy NAV-nak! Havi sok-sok rugóval rövidítette meg az életem, a lehetőségeim, a gyerekeim lehetőségeit… jó, jó, miért nem vettem lakást az Isten háta mögött, és hogy nem csak nekem kell ilyeneket megszívni és a többi, de akkor is! Ez az én három évem volt, az én havi ablakba kitett pénzem, nekem fájt havonta…

Pontosan emlékszem a pillanatra, amikor átvettem a 36 darab csekket. Álltam a posta parkolójában hosszú percekig, az arcom elé tartottam a vastag csekkekkel teli borítékot, csak folyt a könnyem a dühtől. Az előzményekhez hozzá tartozik, hogy amúgy is a kukába dobottnak éreztem magam abban az időben, már elég régóta ment a szívás, az egyedül megoldani mindent, és tulajdonképp egy apróság leterített, hisz az már csak hab volt a tortán. Amúgy is a feje tetejére állt minden ép ész és logika, nem volt még értelme a nehézségeknek. Minden megtalált, a késett befizetések, parkoló büntetések, súlyadó, kommunális adó, x adó, és folyamatosan fizettem erőn felül, és akkor kezdett látszani egy kis fény az alagút végén, de újra beomlott.

Meglett az új lakás, szép világos, gondoltam, hogy előbb-utóbb megérkezik az illeték, de valahogy bizakodtam, hogy egy már leadózott pénzből vett lakásra már csak nem, méltányosság vagy mi fene. Megérkezett, dobtam egy hátast, és leültem egy szép fehér papír elé, és kézzel írtam egy tök normális levelet, hogy lécci, lécci, csak a felét, csak részletben, bármi, mert most ilyen és ilyen kiadásaim vannak, új élethelyzet, megtoldottam egy havi költségvetéssel, ennyi meg ennyi kell a gyerekekre, a háztartásra és a többi.

Nem is az volt a legnagyobb döfés, hogy mindet be kellett fizetni, hanem a 36 darab csekket kísérő levél az ügyintézőtől, vagy egy jogásztól, miszerint részben helyt ad a kérelmemnek, és ha csak egy napot is merek késni a részletek befizetésével, akkor rögtön egészben kell kifizetnem az egészet, és különben is nem jól osztom be a pénzem havonta, és nem kell ennyit költeni a gyerekekre.

Nos, kedves ügyintéző, biztos vagyok benne, hogy nem olvas Csipke és Fazekat, de ma befizettem a legeslegutolsót, ha kapott jutalékot, akkor remélem, nem aranyérkenőcsre kellett költenie, amit akkor szerzett, amikor az én kioktató levelemen ült. És remélem azt is, hogy nem kerül olyan helyzetbe, mint én voltam akkor, vagy tudja mit? Költse empátia tanfolyamra!

Nyilván ezzel nincs vége a rohadt sok befizetésnek, mindig dob valami újat a gép, de ez extra volt, és jövő hónapban meg is ajándékozom magam valami aprósággal, nem is tudom, már nem is emlékszem, mire vágytam annyira. Nem emlékszem, mert azóta mindenem megvan, ami kell, sőt! A legfontosabbat is megkaptam ajándék formában, na jó egy kicsit tettem érte én is, de nagy nap a mai! Az ajándékom sört iszik a konyhámban és vigyorogva rám kacsint olyan kedvesen!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× 2 = kettő

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB