kétszer két farkas

wolf

Kicsit kezdem megérteni, hogy miért alkotnak örökbecsű és remek műveket a boldogtalan művészek! Nem azt mondom, hogy nálam minden kerek, happy, oh happy day, de alakul a Zélet, és akkor jönnek a dögunalom posztok? Dehogy! Azt nem engedhetjük mi, így királyi többesben.

De azért van egy módszerem, amit persze nem mindig sikerül alkalmazni, mert néha olyan nyűgös vagyok, mint a macicsoportos óvodás a reggeli vajas zsömle árnyékában a kis széken az undok ovistárs mellett és a foltos kötényes dadus néni fülhúzogatása közben a délelőtti színes papír hajtogatásos foglalkozás előtt. És naná, hogy nem emlékszem pontosan a sztori eredetére, amit meg akarok most osztani, mert felületes vagyok, kapkodom ki a lényeget az engem érő élményekből, és elképzelhető, hogy ez egy buddhista bölcsesség, de nem kizárt, hogy maja indián mondás, de az is lehet, hogy egy amerikai anabaptista prédikátor sportcsarnokos előadásán hangzott el, de a lényeg, hogy megragadt bennem. Szóval mindenkiben lakik két farkas. Az egyik a gonoszság, az elégedetlenség, a türelmetlenség, a rossz szándék, a gőgösség, az önimádat, a rossz farkasa, a másik a szelídség, a megelégedettség, a türelem, a jó szándék, az önzetlenség, a jó farkasa. És az a nagy kérdés, hogy melyiket eteted? Melyik a meghízott? Vagy melyik akar éhen veszni benned?

Egyet továbblépve csak: tényleg próbálom az életet felfogni úgy, hogy alapvetően az kemény, nehéz, néha igazságtalan, néha nem értem, néha keserű, néha nem haladok egy centit sem, és felfoghatatlan és inkább sírni való, de mégis próbálok ennek az ellenkezőjével viszonyulni hozzá, optimista naivként, reményekkel telve, hittel, bizalommal, küzdéssel, és amikor azt írom, hogy hét kemény év van a hátam mögött, akkor alig túlzok, és a sok remény bevonzotta a sok szépséget. Ez így van. És ha a farkasos motívumhoz térek vissza, több kaját kapott a remény farkasa.

Néha még ma is odavetek egy-két koncot a genyó farkasnak, és nem állíthatom, hogy már éhen döglesztettem, ezért tud még vonítani a lelkiismeretem felé. De a másik oldalon csak kerekedik a kis Akela, hanyatt hempergőzik a friss harmatos fűben!

És örülök minden apróságnak, és értékelem a tíz fillért is, és tudom, hogy rohadt jó dolgom van! Odavagyok az apró pillanataimért, amik a kicsi a bors, de erős elve alapján működnek, például amikor a csellókoncerten ültünk, és próbáltam átadni magam a zenének, de Jacek állandóan birizgálta az alkaromat, és akkor a kisujja menthetetlenül belegabalyodott a virágos sálam rojtjaiba, akkor tudtam, hogy így belegabalyodott az én egész életembe is, és az ő pozitív farkasa is vidám, és jól táplált, és az enyémet birizgálja.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


6 × három =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB