sörvidámság a vacsin

vacsi

Reggel még Jacek felhívott a kocsiból, hogy megy a rádióban a Cure együttesnek a Friday I’m in love című száma, mondtam, hogy ez egy hajnali ajándék neki, mert épp az este emlegettük a számos retró téma között a Cure-t, és azt nem mondtam, hogy épp visszabóbiskoltam volna egy álomba mielőtt megcsörgetett, és ezért inkább fel is keltem, hogy hamar kint legyek a friss párás levegőben, és vigyorogjak bele a szép péntek reggelbe.

Tegnap kitaláltuk, hogy bort iszunk a vacsihoz, igen bort, nem sört, ez volt az alapkoncepció, mert az egy nagyon finom bor, és hajdanában szerettem is a testes vörösborokat, de az utóbbi nemtom hány évben csak sört iszom, mert tudjátok! A sör az én éltető italom, vidámságom záloga, és minden jót a sör vonzott be az én életembe. De nyitottnak kell lenni, legyen ma bor. Úgy kezdtük, hogy amíg pirult a gomba, mert hogy kis pirítós kenyér falatkákra olívaolajos-fokhagymás-kakukkfüves pirított gombadarabkákat halmoztam, egy pár pillanatra beraktuk a hűtőbe a bort, mert felrázkódott és nagyon megmelegedett a májusi csütörtöki kánikulában a kocsiban, és meg kellett nyugtatni és le kellett hűteni, és hát ameddig  hűlt a bor, addig egy kevésbé érzékeny sört el lehetett fogyasztani derék kortyolásokkal. Már rögtön vidámak lettünk és viccesek, és a világ is habos lett és aranyló, libbent a konyhámban a függöny a hegyről lefutó szellőtől, és libbent a ruhám szegélye, mert nem is tudtam még átöltözni a a szép munkaruhából, amit a nagyon fontos találkozóra kellett viselni még a délelőtt, de most meg nem tudtam lehúzni a hátam közepéről a cipzárt, így hát mint Audrey Hepburn főzicskéztem, amíg a hazatérő Jacek megsegített, és egy kicsit olyan volt, mint Francin és Mariska a lámpa alatt forogva.

happy hoursKész lett a sajttál mellé a pirított csiperke, szép kristályban a bíbor színű bor, csettintettünk a nyelvünkkel, gyönyörűen finom volt, szőlősoros dombhajlat illattal, és megfeleztük az utolsó falatot, és egy kicsit elnehezültünk. És egyszercsak eltűntek a kontúrok a városból, és valami bús türemkedett be a nyitott ablakon. Csak egy kicsit ültünk csendben, és jött az ólmos álmosság, és összenéztünk, visszadugaszoltuk a bort, és nyitottunk egy sört, kiálltunk a májusi éjszakába az erkélyre, és megint olyan jó kedvünk lett, hogy megrezegtek a csillagok a János-hegy fölött.

Hát így! A sör mellett el nem tudom képzelni a sírva vigadást, a sör nekem a vidámság maga, én így lettem teremtve, egészen biztos vagyok benne, hogy az Isten sörözött közben. Mármint az én megteremtésem közben. De most végigpörgetem a hetet, tessék Nektek is egy kis gyógyír, miszerint Cure,  a hétvégére hangolódva kedves tévénézők és rádióhallgatók:

Hétvégén aztán tessék derék söröket fogyasztani a nagy melegben, ami engem illet vár egy szupi kis takarítás és itt a vizsgaidőszak is, majd kiülök megint éjjel az erkélyre megfáradva szombaton, és nem fogok gondolni arra, hogy de kemény lesz a jövő hét, nem érdekel, hogy a hétfő szomorkás a kedd meg szürke, mert aztán megint jön egy sörvidám péntek hajnal.

 

 

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


5 − = kettő

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB