Anyu 70

birthday70

Az egész hétvége ráment Anyu szülinapi bulijára, sőt már hónapokkal ezelőtt agyaltunk, hogy jó kis megható legyen, tökjól eltaláltunk (végre) minden ajándékot, és sokan voltunk, és olaszos volt, és nagy zsivaj, és persze degeszre tömtük magunkat sütivel. 

Jó lenne ilyen harminc év múlva nekem is, bár néha a hajnali keléskor erősen megkérdőjelezem, hogy egyáltalán túlélem- e a mai napot. És amíg fiatal az ember lánya, dehogy gondol sok évvel előre. Mi lesz, hol leszek, ki lesz mellettem? Viszonylag rövid távon le tudom képezni a jövőmet, tudom, mit akarok. És persze ahogy nyomom, (a reggeli felkeléseket leszámítva, de javulok), hogy hetente új életet kezdek, addig az lesz, hogy száz évig fogok élni, Anyu meg százkilencvenkettőig! Amiket ők túléltek?! Készíttettünk neki egy  újság-összeállítást szép kötésben azokból az újságokból, amelyek pont a születése napján jelentek meg. Persze volt benne egy gólyahír, amely tudósított az ő világra érkezéséről. Na, ki írta? Még pár divatrajz is kerülhetett bele, pedig a magyar történelem a legsötétebb napjait élte akkor, a világháború minden borzalmával épp megérkezett arra a vidékre. Nagybátyám akkor már tizenegy éves volt, és emlékszik egy csomó mindenre, most mesélte el azt a sztorit, hogy fogtak fegyvert a nagyapám halántékához egy éjjel a szovjetek, hogy menekült a nagymamám a pólyás anyukámmal az ablakon keresztül. És akkor a nagyszüleimnek az már a második világháborúja volt, több halott gyermekkel. A nagyapám állítólag az elsőben hazagyalogolt az orosz frontról. Klasszik. És kilencvenhat évig élt. Nincs emléktáblájuk, kitüntetésük, meg mire is? Csak leélték az életüket becsülettel. Ha szabad még használni ezt a kifejezést felhang nélkül.

Anyu70.2Vasárnap este jöttünk vissza a városba autóval, gyerekek hulla fáradtan hátul, mert kiugrabugrálták magukat, és persze bevillant egy kép a múlt századból, hogy amikor mi voltunk gyerekek, és jöttünk Pestre a hétvégi nagyszülős napokból, és mi ültünk hátul a piros Skodában, akkor mi is hallgattuk a rádiót, a kapcsold az ötödik sebessssséééééget!, meg a Poptarisznyát, meg a körkapcsolást a focimeccsekről, akkor mi is csak ültünk kókadtan, de vidáman, és nem kellett arra gondolni, hogy másnap reggel suli, és be kell pakolni a tanszereken kívül a szolfézsfüzetet, az edzőcuccot, a tízféle igazolást, a mobilt, a bérletet, a váltócipőt, az úszócuccot, a lakáskulcsot, a külön nyelvóra füzetet, a cserkészjelvényt, a hittanra a papírmasébetlehemest, az osztály/színház/teremdekoráció pénzt, a glutén-, cukor- és mindenmentes névnapi sütit, és még le kell tölteni a netről az ebihalak pszichés beállítottságáról szóló tanulmányt, vagy a híres magyar biofizikusok arcképcsarnokát, és persze Anyunak sem kellett megjegyeznie a huszonhetedik jelszót és azonosítót az e naplóhoz. A gyerekeimnek fogalmuk sem volt, hogy miért vigyorgok az esti retró rádióműsorra könnyesen, az 1983-ban megjelent lemezek (bakelit, nem CD) felidézésén, na, most akkor ide beillesztem az egyik számot, ami nekik halál gáz, jó, nekem is, de annnyira jóóó volt ezt beledalolni az esti egyes útba:

És akkor tegyetek hozzá még egy Kovács Katit, LGT-t, R-GO-t,  Doly Rolltól volt még az a szörnyes, az iminimi szeminimi, jó, mi?

Valahogy ezzel kerekedett ki a hétvége, és rázódott helyre az egész szeptember, ami nekem  idén az egyik leghorrorisztikusabb időszakom volt. Éljen az október! Éljen Anyuci még soká! Hát, fog is! Meg mi is, mert örököltük a szupererős géneket!

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ 7 = nyolc

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB