ha idő előtt ébredek

hajnal

akkor lehet, hogy már túlaludtam magam. hogy hajnalban felkelek, és a telefonon haladéktalan csekkkolom az üzeneteket. pedig ezért nem szoktam kimászni a jó meleg puha-pihéből. de valahogy ma nem bánom. nyilván várok szavakra. nyilván a pupillám is óriási, hogy azokat a pici hajnali fényeket befogadja, az egyenetlen körvonalakat, a percenként változó égboltot. 

még egy-két perc és lehullik az összes levél a fákról, még egy-két nap, és napi nyolcórás lesz a világosság, nyolctól négyig. sötétben indulunk reggel és sötétben érünk haza. jó trükk ilyenkor szerelmes lenni, és Valentin-napra kiábrándulni. a tavasz egy nagy sóhajtozás, a nyarat meg úgyis elviszi a kaland, aztán késő őszig megy a költői ámuldozás. ilyenkor nincs annyi néznivaló odakint, és ezért a befordulás, olyan kérdések válnak hangsúlyossá: hova tartok, ki tart velem, miért tartok itt, mit akarok, akarok-e egyáltalán bármit, komolyan akarom azt a bármit, vagy csak úgy csinálok, vagy csak kapaszkodom a bármibe, hogy én is egy skatulya része legyek, mert ahhoz tartozni oly jó?

ha ilyen kérések jutottak erre a hajnalra, akkor inkább felöltözöm! ez baromság! abban hiszek, hogy viszonylag minimális tőlem független tényező alakítja az életem, nem is akarom, hogy szerencse kérdése legyen, hogy alakulnak a dolgaim. és nem is hagyom, hogy az egész nap ilyen búskomorba forduló melankóliázó nyúlós vacak legyen!

hé! egész kivilágosodott! jó reggelt világ, ma előbb keltem, mint te, vigyorogjunk bele ebbe a novemberi ködbe! és van mire visszagondolni, amitől épp megjön a vigyorgási kedv, a szemedre mondjuk, és, hogy mekkora egy nagy kurva ez a Carmen, állapítottam meg a tagnapi előadás után, de azért milyen jó, hogy az operában nem kell mikroport, és egy olyan műfaj, ahol az érzelmek a végletekig tobzódhatnak, de azért tök vicces éneklés közben inget letépni vadul, mert nem is lehet vadul, és ettől olyan bájos lesz az egész, de a néniknek ez is túl modern, és lehet vigyorogni magamon, hogy megint úgy nézek, mint tizenhat évesen a duino-i sétányon a holdfényben.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


3 × = három

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB