melanzs

melange

ucsó munkanap az évben. aztán jöhet is minden, ami karácsony, pihenés, lazulás, kiengedés, évösszegzés, évlezárás, újéletkezdésmámegint! valahogy megint ki kéne pucolni mindent, ami rossz volt, és elraktározni mélyen mindent, ami szép volt. csak ennyire egyszerűen. megint kizárni a rosszat, és megint beengedni a szépet.

még az évben utoljára megvettem a melanzskávémat reggel a Cserpesben, leengedtem az első meleg kortyot, és besétáltam. három csiga és két lajhár beelőzött. mert olyan kényelmesen sétáltam a városi köveken, mintha csak egy nyári fehér homokos tengerparton bandukolnék a parti bárba egy koktélért és némi egzotikus déligyümölcsért. egy nagy korallszínű virágot a fülem mellé is tűztem a képzeletemben. úgy látszik ezért köszönt rám az utcaseprő, a karácsonyi bódéárus, és ezért intett ki a pincér a kis kávézóból, miközben narancslevet és ham&eggs-et szolgált fel egy unatkozó olasz nyugdíjas turistának.

holnap itt hagylak fénylő, zajos Budapest. csak pár napra, ne izgulj, visszajövök karácsony előttre. csak egy kicsit lelépek egy másik városba. csak egy pici elő karácsonyi ajándék nekem. “elmenni messzire, elmenni szépen”. ez nekem jár. mert derekasan húztam az igát egész évben. hogy ép ésszel legyek jelen teljes szívvel a családdal az ünnepek alatt, ez nekem most jár. egy kis low budget-os hátizsákos kiruccanás. előrángattam a régi német füzetemet, de rájöttem, hogy simán tudok kérni sört, és minden mást el fogok tudni intézni németül. ez nekem most jár. vagy ezt már írtam? mit bizonygatom, mit van lelkiismeret furdalásom? miért pironkodok miatta? miért gondolom, hogy nem engedhetném meg?

alig aludtam az éjjel, tök hülyeségeket álmodtam, még dolgoztam, még stresszeltem, fölébredtem, néztem a plafont, és éreztem, hogy a blogon is ez évre szinte mindent kiírtam magamból. terápia mondom, kicsit exhibicionista változatban. de nem baj, remélem, okoztam vele azért örömöt, és olyan fejbecsapós AHA-élményt. ahhhhhaaa! ez velem is pont így van!

azt szeretném, hogy olyan legyen az év vége, mint a reggeli melanzskávém: már az első korty végtelen nyugalmat küld, beviszi a relax! üzenetet a szervezetembe, nyugi van, béke, harmónia, és végig minden korty kedves, éltető, de a végén van a java. a méz. az édes, az esszencia, a végső gyönyör. ritkán tör ki belőlem panasz, mert relatív, hogy lenne mire, és igen voltak idén is rohadt nehéz percek, legyűrnivalók, és az év végére igenis jár nekem az a pár mézkorty!

meg kéne rendezni már végre azt a világraszóló retró-hippi partit! szilveszteri bulinak, ahol valaki végre megmondja, milyen az élet, miért vagyunk itt, hogyan kell élnem, és a hosszú évek miért tűnnek úgy, mint egy pillanat?

addig is Kék Duna keringőre iszom egy wiener melange-ot szombat reggel! jupí! ez jó lesz!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


7 + egy =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB