Gabriele und Gisele aus Wien und der Advent

kezdő

Péntek délután háromkor nem csak a nehéz hét után, de egy egész nehéz év után gördült ki a Keletiből a szuper gyors vonat, hogy Gabi és Gizi újabb kalandokat éljen át messze a várostól, csak amolyan kedves, könnyű, vidám, lazulós utazást, semmi extra, pedig mindig abban a reményben, hogy de, lesz valami extra, és tulajdonképp igen extra, ha van épp elég ideje az utazónak egy városba beleböngészni.

épületGondoltam, itt az ideje abbahagyni a sógorozást, a labancozást és a habsburgozást, amit azóta folytattam, amióta a Csobánc várának helyén elolvastam a mementót, hogy a Habsburgok romboltattak le jó párat a várainkból, na de, fő a nyitottság, és azt az előítéletemet is félretettem, hogy Bécs számomra nem egy izgi város, és nyilván a máriahilferes időszakból még kétkedve néznek a magyarokra. Nade, elég is az általánosításokból, és hálátlanság lenne, ha csak kellemesnek minősíteném ezt a hétvégét, mert kaptam igazán szép élményeket, és a legfőbb, hogy megláttam, még mennyi mindenért érdemes lesz kiruccanni a sógo  az osztrák staatsoperfővárosba.

Ahogy ledobtuk a hátizsákunkat a szállodában, már indultunk is befelé, és olyan meleg, tavaszias idő volt, hogy szinte izzadtam a kabátban, és azt az első este megtanultam, hogy Bratwurst-ot, alias virslit nem kérek ott többet, mert vagy elfelejtették lehúzni a héját róla, vagy nem főtt át rendesen, de az volt az érzésem, hogy életem műbéladagját akkor ott betermeltem, mert pár perccel később a Staatsopernél még rendetlenkedett a gyomromban, a sörök segítettek. Most is. Mint mindig. Ez kérdés? És az első este minden feliratot elolvastam hangosan, mert ezt szoktam mindig, ha külföldi városba érek. Csak nyelvgyakorlásként. És mindig fellelkesülök, hogy akkor még egy nyelvvizsga. És mindig szomorkodom, hogy mekkora hülye voltam, hogy negyedik gimiben nem tettem le az orosz nyelvvizsgát, pedig abból érettségiztem, és el is játszottam a gondolattal, hogy ha véletlenül rossz vonatra szállnék, és Moszkvában ébrednék reggel, akkor hogy magyaráznám el oroszul, segítsenek, merre van Budapest: zdrásztvujtye, já zsivú v budapestye i já hácsú igyity dómá sz trmámvájom.

USZKÁRNémetül is, ha összeszedem magam, egész kerek mondatokat tudok összerakni, amin nyilván gurulnának a nevetéstől a helyiek. És akkor másnap reggel, miután kihevertem a rémálmaimat, amiknek alapképeit előző este szereztem a Rathaus előtt felépített giga csillogó adventi vásáron, és már nem kergettek rózsaszín, tüllszoknyás uszkárok, amiknek a nyakában strasszos ‘peace’ jellel ellátott láncok lógtak, ismét a kék eges, napfényes Bécs belvárosa felé vettük az irányt. Egészen célratörően a Theater Museumba, ami fantasztikus volt, remek interaktív kiállítást állítottak össze Richard Strauss életéről, műveiről, nagyon tetszett, és utána meg beültünk egy Julius Meinl-be, ja? Nem, egy kávézószerűségbe, ahol volt Wienerstrauss Snitzel is, és nekem az is nagyon tetszett, mert nem volt ott egy darab ferencjóska kép, de még fonott hajú Sissi sem, és mégis megrekedt az idő benne valahol a hetvenes, nyolcvanas évek fordulóján, egy olyan karakteres pincérrel, akinek nyilván a neve Hansi, a kisujjában a szakma, és ő az osztrák Jan Dité.

Gaby és Gisele formaruhája nyárra

Gaby és Gisele formaruhája nyárra

És megnéztük a Burgtheatert, a Schönbrunn-t, a Hofburgot és minden burgot, ami az utunkba került, és sikerült egész normális adventi vásárt is fellelni, mindenképp annak minősíteném azt, ahol lehetett kapni Bockbier-t, vagyis baksört, és ráadásul egészen finomat. Szeretném azonban azt a fájó emléket kiírni magamból ahogy a szombat esti olasz étteremben, meg kellett tanulnom egy új olasz szót, azt, hogy ‘coperta’, ez volt ugyanis a számlánkra nyomtatva, mellette: 2×1.60 euro.  Kérdezzük, ez mi, és akkor a vicces olasz pincér csábos tekintettel néz, hogy hát a coperta az a ‘cover change’, vagyis az asztalterítő csere, és ez annyira elképesztett minket, hogy zavarunkban adtunk még borravalót is, holott a szó másodlagos jelentése épp az, hogy borravaló. Most egy ideig előítéletet fogok gyűjteni az olasz pincérekről, és akkor hátha összejön egy olasz út jövőre!

Vasárnap a déli misén a Szent István dómban nem értettem túl sokat a prédikációból, csak annyit, hogy ruhig, ruhig, ruhig, ami nekem akkor így ült be a fejembe, hogy nyugi, nyugi, nyugi. És ezt idéztem föl ma a tömegnyomoros, idegbeteg bevásárlóközpontban, ahol megesküdtem mindenre, ami eszembe jutott, hogy jövőre már júniusban megveszem a karácsonyi ajándékokat!Mindenesetre vasárnap még felmértük az 1516-os nevű vendéglátóipari egységet, házi sörrel, ami félévezredes recept alapján készül, legalább is így magyarázta nekünk a pincérlány in English,  hogy ne csodálkozzak, ha nem a megszokott ízt fogom érezni, mondtam, hogy ruhig, nem fogok!

ajándékokVasárnap este kényelmesen hazavonatoztunk, otthon Findusz a nyakamba ugrott, elfelejtette, hogy ő amúgy egy undok, rusnya, hálátlan dög, és hamar álomba dorombolt engem is, álmomban egy osztrák jó kedvű néni engem vitt haza a fenyőfa helyett, amit a buszon felejtett, és rám aggatott forralt boros bögrékből amennyit csak tudott, és azt bizonygatta, hogy az osztrák langosch az igazi, amelyiket simán lehet sétálva fogyasztani, nem az a Balaton-parti puha tejfölös, sajtos, ami mindig összekeni az orrunk hegyét. Mondtam, nem tudja, mit beszél, sörrel az az egyik legkirályabb kaja a világon! És akkor jött a Rosenkavalier, és megmentett, és ellovagoltunk a naplementébe!

Jó itthon, jó a gyerekekkel, mindjárt feldíszítjük az egész lakást, sok vidámsággal, már előkészítve minden, és holnap, ha besötétedik, meggyújtunk pici gyertyákat, megfogom az én drága kamaszaim kezét, és lelassítjuk az időt. Nem is kell másképp.

Évösszegzést még tartani fogok, ezért most csak áldott szép nyugodt ünnepeket kívánok mindenkinek, karácsonyi ajándéknak pedig azt, amit a leginkább szeretnétek, legyen az érzés, egy tárgy, egy társ, egy gyermek, világosság, boldogság, bármi!

auf vidersón!

4 Responses to Gabriele und Gisele aus Wien und der Advent

  1. Huszár Sophie szerint:

    Orsi!!!
    Minden írásod ajándék és mosolyt csal, elgondolkodtat, emberi és tündéri egyben. Valóság és képzelet finom keveréke, ami jól esik mint egy pohár….. :)

  2. csipke és fazék szerint:

    mint egy pohár sör :), amit nemsokára együtt iszunk Sophie! Köszönöm, mert nekem meg jól esik az ilyen szép visszajelzés!!!

  3. Jánosvitéz szerint:

    Kedves Gabi és Gizi!

    Nektek is azt az ajándékot kívánom,amelyre
    legjobban vágytok.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× 2 = nyolc

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB