csipke nélküli repedt fazék

flu

A nyamvadtság egy halvány kifejezése csak az állapotomnak. Nyilván most kapom meg a magamét az állandó hurrá-optimizmusomért. Mert minden trutyit rögtön messzire tolok magamtól, de annak a sok trutyinak egyáltalán nincs kedve messzire menni, visszatolakszik a zsigereimbe, és nem hagy békén. Legalább is ezt mondják az okosok.

Létezik az, hogy egy ember személyisége megváltozik, de teljesen, pár nap alatt? Ha trauma éri? Vagy hasonló? Tökre olyan, mintha egy vadló lettem volna idáig és betörtek volna. Vagy mint McMurphy a Száll a kakukk fészkében az elektrosokk után. Mielőtt mindenki megrémülne, leszögezem, hogy semmi bajom! Csak egyetlen tragikus jelenséggel szenvedek már lassan két hete, és komolyan ettől rettegtem már korábban, mi lesz ha, egyszer csak nem ízlik a sör? Ha már nem kívánom?! Ha egy pohár nem sok, de annyit nem tudok meginni?! Ha a fridzsiderben ott áll buboréktalanul egy fél üveg sör napok óta? El tudjátok Ti ezt képzelni, hogy ilyen történik velem?! Hogy eltelik nap úgy, hogy egy korty sem csiklandozza meg a torkomat?

Nem az elvonón voltam, nyugi! Csak a János Kórház vendégszeretetét élvezhettem pár napig, izgi volt, gyanútlanul arra sétáltam, hogy fáj az egész hátam és az egész fejem, és kapva kaptak egy fiatal páciensen, én meg kapva kaptam, hogy a több évtizedig fizetett tb-mből visszaigényeljek egy kicsit alapos kivizsgálások formájában. Vagy túl sokat néztem a Kórház a város szélént? Vagy minden nehézséget bebetonoztam a gerincembe, és azért rendetlenkednek a csigolyák? A helyzet az, hogy egy kicsit tetszett is, mindenki velem törődött, én meg segítettem az idősebbeknek pisilni menni, vagy épp protkót keresni az éjszaka közepén. Egyik éjjel másfél órát járkáltam a folyosón, végignéztem, ahogy a magatehetetlen időseket mosdatják és pelusozzák az ápolók…. mindenkinek ajánlom! Az intenzív üvegablakán keresztül is remek leckéket lehet venni az életről.

Lassan visszatérek arról a messzi bolygóról, és kezd javulni minden. Csak még mindig nem tudtam inni egy derék jó sört! Mintha kiszakították volna az egyik felemet, ezért hát tréningezek, és belátom, hogy a merészen, már-már nagyképűen ecsetelt erősségem valójában gyengeség, esendőség és néha, ha megengedem magamnak, elesettség. Állítólag ez is rendben van. Lehet kis bénának is lenni.

Most csak kiabálnék bele a szélbe, vagy szét kellene vernem egy boxzsákot, vagy régi leveleket kellene tépkedni, vagy hogy kéne felhozni minden sarat a mélyből, hogy tiszta vizű forrás zubogjon a lelkemben? Hogy? De hisz nem tudok kiabálni! Ma délutántól olyan rekedtség van rajtam, hogy száz repedt fazék is megirigyelhetné! És most már elég legyen! Az elmúlt egy hónapban hányás–hasmenés, hátletapadás, szédülés, torok-és hangszálgyulladás, behozok most mindent? Csipke nélküli repedt fazék most az életem.

Jó, ok, megfogadom a jó tanácsokat, most nagyon megélem, igen, mélyen, jajj, a búslakodást, a nehézséget, jó lesz így? De nemsokára, még pár nap és igen!Indulás a haluska földjére a kedvenc mini síterepemre síelgetni, kirándulni, knédlit enni, és friss finom csapolt sört inni az erdő közepén! Jóvan, alakulok, jó lesz ez! Azért drukkoljatok!

 

3 Responses to csipke nélküli repedt fazék

  1. Jánosvitéz szerint:

    Kedves Gabigizi!

    Két hétig csend volt.Reménykedtünk
    talán az öröm.Egyszer majd.
    Most egészséget és jó utat a lejtőn
    lefelé is.A második persze csak a síelgetésre
    szól.

    J.

  2. csipke és fazék szerint:

    rakott

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


kilenc − 1 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB