éljen a Bakker Köztársaság!

bakkerközt

Na, szóval az úgy volt, hogy már rég nem gyűltünk össze, Gabi, Gizi, Józsi és Sanyi, a Bakker Köztársaság alapítói és tagjai és állampolgárai, akik mi vagyunk, akik kivételes helyzetben lévők, államalapítók és a többi. Díszpolgárok is, számtalan virtuális kitüntetéssel és pozícióval. Nemzeti eledelünk/italunk még kialakítás alatt, csak a címerállatunk van meg, aki a rusnya Findusz. Egyesek szerint nem rusnya, de egy igazi macska streetmix. Szombaton elruccantunk alapításunk eredetéhez, miszerint Balaton-part, Észak.

Kék villogó nélkül suhantunk az autópályán, elég tré idő volt, munkára serkentő, nem lazulhatunk, de elég hamar rájöttünk, hogy üldögélős parlamenti ülésünket elhalasztjuk, mert úgyse tudunk megszavazni semmit, mindenki mást akar. Nincs itt sarkalatos törvény, mert egyelőre ki sem tudjuk számolni a két harmadot se a négyből, és állandóan mindenki mindent megvétóz.

Egy kis nemzeti történelem, egészen féléves uszkve, mert a nyáron feküdtünk a strandon, és a kiskorúak rányomultak a free wifire, és szelfikirálynő Józsi felfedezte, hogy a Csendes-óceánban, ezt kötőjellel írják?, van egy kicsi sziget, miszerint Baker Island, bejelöltük, hogy ott nyaralunk, és milyen izé má’, hogy nem is tudják, hogy az nálunk Bakker. Erre megalapítottuk a Bakker Köztársaságot, mi honanyák és honkamaszok. Sajnos több lapja nincs is az őstörténetünknek, a nemzeti lexikon többi oldalán csak saját maguk fényezése áll.

Szombaton csupán az élelmiszerügyi és kajáért felelős miniszterséget osztottuk ki, az én lettem, egy pillanatra nem találtam a pénztárcámat, így csak egy pillanatra lettem tárca nélküli, mert az államtitkárságomon is csak én vagyok. A kamaszok rögtön felrobbantották az iskolarendszerünket, és nem voltak hajlandóak leckét írni. Egy darab fiúkamasz telefonja állandóan pittyegett, és elvonult egy helyiségbe, állítása szerint bizniszelt, beindult az üzlete, korrupció gyanújával épp perbe fogtuk, de élt mentelmi jogával, és benyomott egy gyümölcsös sört, amit talált a hűtőben, és úgy csinált, mint aki berúgott, ezért a gyámhatóságunk próbált felelősségre vonni, ezért hoztunk egy törvényt, hogy anyák csak életmentéskor szabályozhatják a kamasz viselkedését. Ez ellen tüntetésbe kezdtem volna, de mivel az állami autó sofőrje is én vagyok, indulni kellett.

Természetjáró körünk megtekintette az új balatoni halas akváriumot, és rendeletet hoztunk, hogy Balaton-átúszáskor speciális búváraink tereljék majd el a rusnya angolnákat az egyik sarokba, mert vérbeforgó szemeket meresztettek ránk az üvegen keresztül is. Nem beszélve a csukáról. Élelmezésügyi miniszterként tárcával fagylaltot vételeztem a kamaszoknak, hiszen nem szabályozhattam a viselkedésüket. És így legalább csend volt. Egy ideig. Helyi cukrászdában megalapítottuk a Bakker Köztársaság NÉBIH-ét, és kitüntettük az arácsi cukrászt.

Katasztrófavédelmi egységünk akcióba lendült, amidőn egy honfitársunkat kiszabadítottuk a veszedelmesen bezárult WC-ajtó mögül, és a nagy ijedtségre élelmezésügyi miniszterként, az ellátásért felelős államtitkárként elrendeltem egy azaz 1 üveg rosé pezsgő elfogyasztását, kijárási tilalmat hirdettünk, és súlyos megtorlásokat helyeztünk kilátásba, ha valaki bepróbálkozna a reggel nyolc óra előtti felkeléssel. Még röpke vitanapot tartottunk a népsűrűség növeléséről, indítványoztam, hogy legalább Gabi édesanyjának adjunk állampolgárságot, hiszen mégiscsak az ő tulajdonában lévő házban tartjuk ülésünket, feltétele persze, ha fölesküszik a Bakker Köztársaság alkotmányára. Az azonnali kérdések órájában nem azonnal forgott már a nyelvem, de bepróbálkoztam: ugye a Jacekot azért felvesszük? Mert olyan nagy rajongója nemzetünk egy honanyájának, és nemzetünk egy honanyája is eléggé csípi őt, de a zöldkártya kérdésének felmerülése után kidőltünk aludni. Nagy vigyorral a fejemen aludtam el ,mert felidéztem még Gabi retrópulcsi kiállításának megnyitóját, különösen az ex-NDK-beli kekikatonazöld és szőrös, felismerhetetlen eredetű vállapos (!) pulóver feltűnését egy lakli kamaszon vezényszavakat üvöltve.

Mivel a nemzeti vallást még nem alapítottuk meg, a reggeli után elrohantunk a pár méterre eső templomba, ahol elkalandozott ugyan a gondolatom néha, én mégis a kamaszok jövőjéért, nyugdíjrendszerünk megalapozásáért, a GDP tartós jó értékéért, és a népsűrűség növekedéséért fohászkodtam, hátha lesznek felnőtt, értelmes, helyes, jól szituált, jó humorú, kedves és udvarias férfi honpolgárai is országunknak.

A nemzeti büdzsé aztán jelentősen leapadt a káptalantóti piacon, kamaszfiú a hadügyminiszterségre pályázik, ezért beszerzett három darab nyílvesszőt, kamaszlány meg a divatügyi államtitkárság létrehozásaként megvetetett egy újabb csíkos felsőt.

Sajnos most abba kell hagynom a beszámolót, mert holnap koránkelés, már megint, a lényeg, hogy épségben hazaértünk, és folytatjuk tovább hétköznapi életünket, de szívünkben a nemzeti identitással és elkötelezettséggel, valamint nemzeti csatakiáltásunkkal: Bakkkkkkkerr!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


kettő + 9 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB