lehetetlen szülinapi

man

néha csak nézlek. a szemedben a barnaságot, amely melegít. bársonyos. szelíd. szomorú is. de talán csak én értem. tudom, mit rejt. takar, nagyon jól és mélyen. alig sejthetően.

nem akarlak felköszönteni, tudod Te is, hogy nem is érdemled. nem akarok írni Neked vagy Rólad. nem. mégis. itt hasalok az ágyamon, amely érintett Téged is. nem akarok írni, mennyit tanultam Tőled. nem akarok arról írni, néha egészen pontosan azt érzem, csak kihasználsz. nem akarok írni a látszólag elveszett mondataimról. nem akarok írni a lehetetlenről. amely szerinted lehetetlen, és szerintem nem. Te nem érdemelsz férfiúi múzsaságot. nem érdemled a szülinapit. nem érdemled az egész nap Rád gondolást.nem érdemled a vallomást a felejtésről, az elengedésről. nem érdemled a szavakat a szenvedésemről.

nem akarom elmondani, semmihez nem hasonlítható vagy, mert nem hiszed. túlfeszítem a húrt egy-egy napon, és gyötör az esténként. nem érdemled, hogy elérted: Veled aludjak el. és Veled ébredjek. fájsz. és fájok én is Neked. nem tudom, hol vagyok a rendszereidben, a szavaid mögött. nem tudom, hol a helyem. Benned. csak sejtem.

csak szeretnélek. csak a lehetetlen fejingatásod nekem nem vetíti a jövőnkre a lehetetlent. még ha a bölcsességem most semmi. csak az ösztön és a sugallata marad. csak egy béna halovány remény, hogy lesz még. csak a magam hitegetése némán. hogy elengedni akarlak, hogy menj a fenébe. hogy soha senki nemet mondása nem mosolyogtatott. hogy erőltetett mégis, mégis az én nyugodt hangom a telefonban.

éljél, soká. szülinapod alkalmából. és én eszem meg a szülinapi vacsidat, én nézem meg a varázslatot a színpadon, én iszom a soha ki nem bontott évtizedes bort. én húzom az arcomra a pehelypaplant, én sóhajtok messze. az éjszakába bele. én, én, ‘vézna, szánalmas figura, én. Nélküled. hát éljél. az én egyetlen szomorúságommal, hogy nekem is el kell fogadni. nem kaphatok meg mindent, miért is járna nekem? miért is járnál nekem?

éljél. ha a világ hét ördöge vicsorog rám, hogy haragudjak, hogy utáljalak, hogy vesselek meg, hogy nevessek csak Rajtad, hogy sírjak kínosan, hogy kitáruljon a lelkem Neked szégyenszemre… mégis csak éljél. egy egészen kicsit csak nekem.

s a világom kerek lesz, hippivirágos, cigarettafüstös és …

lálállálá, engedlek. el. próbálkozom. átlendülni a párhuzamos világba, ahol a lehetetlenünk nem létezik.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× 7 = harminc öt

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB