Kategória archívum: körülöttünk a világ

argentin kaland

tango1

Jacek annyira ért hozzá, mikor jelenjen meg úgy, hogy nincs apelláta az ellen, amit kitalál. Már kora délután hazaértem, smink le, bekuckózás egy sörrel a tv elé, százas zsepi a fotel mellett, nem csak a nátha miatt, de rákészülés egy kiengedős otthoni estére. És akkor megérkezik kicsípve vigyorogva, hogy én is csípjem ki magam, de gyorsan, mert várnak ránk. Mondom, hagyjon, nem megyek sehova, befordulós estét akarok. Mondja szó sem lehet róla, kirángatja a fél kerekű bőröndömet, és bepakolja az ezüst szexi hálóingem, Jacek! Egy őrült, na!

felmért a KSH

lola t

Kaptam egy levelet valamikor az ősszel, hogy felméri a KSH az egészségügyi helyzetemet, mert engem dobott a gép, ó basszus, hogy nem tudott volna engem választani egy Seychelle-szigeteki utazásra, mert annyira rendesen fizetem az adót?! Na mindegy, mondom, jöjjenek, kibírok egy tesztet. Aztán az ajtómon találtam egy cetlit, hogy ugyan nem voltam itthon hétköznap délelőtt 11:49-kor, hát hol a jó francban lennék? Bármily furcsa, de dolgoztam, legyek kedves ezt a számot felhívni, hát dehogy, hívjanak ők, ha ennyire fontosak az én adataim.

Kórház a város szélén

KÓRHÁZ

Majd’ tizenöt éves anyai pályafutásom alatt ma este bevetettem az egyik legterroristább szülői szigort, és könyörtelenül megkaparintottam a távirányítót, fél nyolc és negyed kilenc között elsötétítést, teljes szilenciumot és kijárási tilalmat rendeltem el kamaszok számára a lakás területén, nem érdekel, hogy nincs kész a házijuk, vagy fürödni kéne menni, vagy bepakolni a táskát, vagy nem fejezték be a vacsit, vagy gitárt kellene gyakorolni, vagy bánom is én, macskának is beígértem egy újra-kiherélést, ha nindzsázni akarna megint a nappali és a fürdő között… mert egy sörrel a kezemben elhelyezkedtem a nappali közepén, és igen, a régóta várt, az egyetlen, az örök, és A legtutibb sorozat kezdődött az m3-on! A kórház a város szélén!

simítás

nap1

amikor összecsúszik  minden, amikor nem látok se kiutat, se azt a rohadt fényt az alagút végén, amikor vörös, kisírt szemekkel fejezem be a napot, amikor már reggel fáradtan ébredek, mert éjszaka óriásokkal és atomfegyverekkel viaskodtam, amikor nihil-szerűség, magány-szerűség, gond-terheltség, hiába-valóság, kér-lelés, esd-eklés… akkor egyszer csak

egyszer csak megsimítod a hátam. most épp napfénnyel. novemberi déli melegséggel. itthon vagyok, nem mentem ma be a belváros zajába, levegőtlenségébe. a doktor bácsi megint elhajtott, hogy nincs énnekem semmi bajom se, csak kimerült vagyok a végletekig. ha akarom, mérjem otthon a vérnyomásom, de csak nyugi kell. pihenés, térerőtlenség, amiről mindig is álmodozom. el kell jutnom mielőbb a világ végére, ahol semmi nincs, mióta vágyom erre. milyen szép ma az idő, akár el is lehetne indulni. kényelmes túrabakancsban, meleg kötött sállal a nyakam körül, pici laposüveggel a zsebemben. ja, és napszemcsi! kipirulnék a friss szélben. folyna az orrom is, kesztyűben kutatnék papírzsepi után.

de még nem lehet indulni, még van itthon is dolgom, és ahogy ülök a konyhában a gépnél, simítod a hátam. ott felül, ahol mindig le van tapadva az izom. eláraszt valami jótékony melegség, mióta nem éreztem ezt. nem is látom rendesen a monitort, mert a nap átsüt a vállam felett. bele is borzongok, hiszen olyan, mint a reggeli zuhany: jó forró, vad hideg, forró, hideg, forró, hideg, ezzel borzolódom reggelenként, hogy épkézlábként nyissak egy új napra.

hiszen arrébb megy a nap is, hiába húzom arrébb a székemet, hogy megtaláljam újra a simítást, máris tudom, hogy valami újat találsz ki, majd váratlanul megint, megsimítod, ha nem is a hátam a meleg napfénnyel, de a lelkem valami meghatóval.

azért a biztonság kedvéért benyomok egy sört.

megcsaltalak, sör!

wine1

én hűtlen céda, cudar, cafka, és mondhatsz rám minden ronda cébetűset! a minap boroztam, és csak boroztam, egy korty sör nem sok, de annyi sem! sőt, be kell vallanom, igen, nem tudom elrejteni az egészet, bort ittam! ne haragudj, többet is, többfélét is, többször is!

ha idő előtt ébredek

hajnal

akkor lehet, hogy már túlaludtam magam. hogy hajnalban felkelek, és a telefonon haladéktalan csekkkolom az üzeneteket. pedig ezért nem szoktam kimászni a jó meleg puha-pihéből. de valahogy ma nem bánom. nyilván várok szavakra. nyilván a pupillám is óriási, hogy azokat a pici hajnali fényeket befogadja, az egyenetlen körvonalakat, a percenként változó égboltot. 

sopping, para, fóbia

nightmare

Komolyan, ha elindulok véletlenül vásárolni, akkor összeesküdnek a világ divatforgalmazói, és arra a pár órára lecserélik a ruhakészleteket a legrandábbra, minden gyerekméretben található, vagy szuper plusz szájzban, de egészen bizonyos vagyok abban, hogy az én idegrendszerem ellen esküszik az összes bolthálózat ilyenkor, és megalázóan vissza kell vinnem  a polcokra mindent, amit előtte a próbafülkébe cipeltem, és kétségbeesetten próbáltam belepréselni magam egy-egy darabba, vagy elképedve nézek magamra, mikor növesztettem ekkora ssssss….., és ami jó alul, az borzalmas felül, és ami szorít felül, az lötyög alul.

előszobából

télifalu1

hazaértem és lerogytam az előszobában. semmi erőm nem volt egy lépést sem tenni, csak egy kicsit beljebb, csak az ágyamig, csak a tévé elé, csak a konyháig. a hátamat a falnak vetettem. a bevásárlószatyorból kikotortam egy sört. még hideg volt, és törtem hozzá egy kiflicsücsköt.

ütközés

pezsi

Mostanra már vagy ezerszer elmeséltem, szinte mindenkinek, akivel beszéltem azóta, és az elmúlt napokban gyűjtögettem a poénokat a poszthoz, hogy plasztikusan fogalmazva visszaadjam az érzelmi járatokat, amiken keresztül mentünk, és tulajdonképp nem is történt olyan nagy ügy, de amikor lemegyek az autómhoz, mindig reménykedem, hogy újra olyan szép kerek a feneke, és nem törött, horpadt, zúzott, szerencsétlenül csálé, sérült és… én csak pihenni szerettem volna minden gond és elintézendő nélkül tíz szép napot az őszi szünettel összekötve. Semmiképp nem karambolozni már az elején!

magassarkú

highhills

Tipegünk benne, meg kopogunk. Részemről alapvetően szerencsétlenkedem, az extra magasakkal meg se próbálkozom, mert akkor kizárom az emberiség felének (férfiaknak) a felét a felszabadult társalgásból, és rögtön magasabb leszek. Ncjajajj,  nem olyan kis ártatlan ölelni való! Mindennap keresztül botorkálok a belváros egy szakaszán a legváltozatosabb lábbelikben. Nézem a nők arcát, a turista csajok önelégült kéjes vigyorral slattyognak valami nyári szandálban, a dolgozó nőkön némi feszültség, a nyakam rá, hogy javarészt a magassarkú okozta vízhólyagtól/kidörzsöléstől/vádligörcstől.

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB