Kategória archívum: lélekelmélkedő

elalvás előtt

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Biztos ismeritek azt a nagyon kellemes állapotot, amikor egy derék nap után, amiben amúgy összejött minden, amire az ember lánya vágyik, fáradtan, kicsit az elérzékenyült pityergés határán saját magától meghatódva, és egy kicsit éhesen legurítva egy sört, és a nagyon kellemes állapot tulajdonképp egy zsibbadtság lehunyt szemmel. Ilyenkor szoktam mondani, hogy nincs kérdésem a Zélethez!

adventem

candle

Olyan szép időszak jön most, hiába van sokat sötét, a hajnali fények mindennél szebbek. Be lehet fordulni most, legálisan, nem látszódik a nap nagy részében semmi a világból, ezért nem marad más, mint a befele nézés, kell is az, meg kell állni néha a rohangászásban, és visszanézni, mi történt az elmúlt időszakban, összegezni, meglepődni… magamtól vagyok ilyen kis bölcs, ebből nem jártam különórára.

negatív – pozitív

beer relax

A susnyásba az egész felnőttséggel! Magabiztosság, meg élettudatosság, meg tervezés és takarékoskodás, meg minden kutyafüle nagy szavak. Néha egészen úgy működöm, mint egy gyerek: ha dicsérnek, szárnyalok, ha leszúrnak, elkeseredem. Elég egyszerűcske.

álommegvalósítás, vagyis az élethez kell némi kurázsi (mama)

papírhalmaz

Apukám azt mondta gyerekkoromban, hogy ha nem tanulok rendesen, akkor fejőnő lesz belőlem. Hát, nem mondom, hogy baromi rendesen tanultam volna ettől, mindenesetre nem ülök most kis széken bocik lába között. Szerencsém volt? Vagy mégis volt bennem csekély tudatosság? A legjobb megvilágosodó gondolatok vagy a reggeli zuhany/kávé/hajszárítás közben jönnek, vagy teljesen váratlanul rám törnek napközben, néha egészen atompontossággal tudom, mit szeretnék ebben a Zéletben. Még. És nem vagyok hozzá öreg. Csak régebb óta fiatal.

béna idézetek

popcorn

Azt sem tudom, hol kezdjem, tele van már megint egy csomó lelkesedéssel a fejem, túlságosan tele van,  jó, tudom, pár havonta új életet kezdek, mert alakulóban van, hogy megtaláljam az életem tuti részét. Igen, nem lehet másképp. A gyerekeket leszedáltam két óriási adag popcorn-nal, hogy szőjem az álmokat a blogon,  és az az igazság, hogy elegem van az álmodozásból, mert mindenki jön ezzel az álommegvalósítással, és igazuk is van.

néha marhára elegem van magamból

foggy weather

Mennyi az esélye annak, hogy épp nem gondolok rá, és beülök a kocsiba, és egy kereskedelmi adón annak teljesen eltérő profiljától épp az a kevésbé ismert dal és előadó szól, amire nem akarok gondolni, és az egész nap csupa olyan váratlan részletből áll, amire nem akarok gondolni, amire nem akarok nézni, amiről nem akarok hallani, amiről nem akarok tudni? Hogy a világ összes olyan típusú és színű kocsija jön velem szembe három kilométer alatt, amivel nem akarok szembe menni? Mi ez, hogy minden összekoncentrálódik egy helyre? Éppen körém?

“Ennyi csak mi tudható: szeretni kell, s szeretve lenni jó!”

moulin_rouge_1

A felnőttségben az az egyik legjobb, hogy vége van az ovis játszmáknak! Nem kell álarcot feltenni, vagy úgy csinálni, mintha… juuujj, nem leszek a barinőd, ha ő lesz a párod a sorban! Lehet, hogy többen már túl vannak ezen a felismerésen rég, nekem most érik be: fel lehet vállalni magunkat, a véleményünket, a döntéseinket. Mert az az enyém, ha valakinek nem tetszik, sorry, ez én vagyok. Meg az is jó, hogy elkezd működni az agy, a józan paraszti, és abban meg is lehet bízni.

kavalkád

curly-wind-hi

Annyi minden kavarog, zúgolódik és kecmereg a fejemben, tiszta egy össze-visszaság: reménykedek, izgulok, megbékélek, mérgelődök. Itt a május vége: hát micsoda tavasz volt? Ezerféle! Érzelemgazdag, igen, és ez a legjobb benne!

a századik! – egy kis pezsgő is elég lett volna…

sörélvezet-13

Igennnn! Ez a 100. bejegyzés, alias poszt az oldalon! Ezt is megértük és megéljük! DURR! Ez a pezsgőm kupakja volt, majdnem leverte a lámpát a konyhámban! Hát hihetetlen! Úgy örülök neki! Kitartottam, mint egy gyerek, akinek hozzáragadt télen a nyelve a jeges korláthoz! Vagy mint egy maratoni távfutó! Vagy mint egy csaj, aki blogot kezd írni, hogy ráncba szedje azt a rendetlen agyát!

tizenegy kör

sun

Végre! Végre, végre, végre! És az egészet onnan tudtam meg, hogy a hétfő reggeli képernyőmön felvillant: Tavasz!  Mert amikor hajnalban kiléptem a házunk kapuján, akkor még szürke volt minden, meg ködös, meg elviselhetetlenül unalmas, megint egy rusnya hétfő, azt sem tudtuk felidézni már, milyen a felszálló reggeli harmat, ami a napsütéstől mozdul meg. A n a p s ü t é s t ő l! Ismeretlen jelenséggé vált!

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB