Kategória archívum: lélekelmélkedő

tizenegy kör

sun

Végre! Végre, végre, végre! És az egészet onnan tudtam meg, hogy a hétfő reggeli képernyőmön felvillant: Tavasz!  Mert amikor hajnalban kiléptem a házunk kapuján, akkor még szürke volt minden, meg ködös, meg elviselhetetlenül unalmas, megint egy rusnya hétfő, azt sem tudtuk felidézni már, milyen a felszálló reggeli harmat, ami a napsütéstől mozdul meg. A n a p s ü t é s t ő l! Ismeretlen jelenséggé vált!

fel az áprilisi megbolondulásra!

virág

Tessék! Kihagytam pár napot, és már akadozik az írás! Harmadszorra nyitom meg szerkesztő felületet, nem, negyedszerre, de most mindjárt belelendülök, félre is biccentem a fejem és… Ha jól emlékszem éppen egy éve, Húsvéthétfőn kezdtem el írni a blogot mindenféle komolyabb megfontoltság nélkül, csak úgy, tervek nélkül, csak úgy magamnak. És rengeteg minden történt egy év alatt, egy csomó olyan történet, amit épp a blog vonzott be. Közel száz bejegyzés született. Ez a harmadik gép, amin írok, már majdnem tudok is vakon gépelni, nem szabályszerűen persze, de hát mit is csinálok én szabályok mentén?

a mélységben járok

yoda

Amikor Luke Skywalker elmegy a nem tudom milyen nevű bolygóra Yoda mesterhez jedi tanulmányokat folytatni,  akkor az öreg zölfülű beküldi a srácot egy barlangba, hogy lesz ott egy kemény próba a kiképzés folyamán, és megkérdezi tőle: nem félsz? Mire a fiú: nem. Erre Yoda: majd fogsz! Mert akkor Luke nem sejtette, hogy a legfélelmetesebbel fog találkozni, saját magával, a legbelsőbb énjével. És tényleg félt. Már ha jól emlékszem a jelenetre, nem vagyok kifejezetten Star Wars szakértő, de ez egészen sokszor eszembe jutott a hétvégén.

úgy tudsz Te

havanna

úgy tudsz Te feljönni a mozgólépcsőn, hogy először balra nézel, majd fölfelé, és akkor meglátsz a tetején, ahogy a korláton könyökölök, és rám vigyorogsz, én meg visszavigyorgok, fölérsz, és köszönés helyett csak kérdezel valami vicceset.

a józanság mámora

kék víz

Megint egy nagyon szép időszak van, amibe érdemes belemerülni, sőt teljesen alámerülni, leúszni a mélyéig, többször, néha levegőért kapkodni, kisimulni a tetején, megtisztulni, kimászni a partra, megszáradni és visszabújni a mélybe. Egy pár hét a virágos tavaszig. Nagyon okosak voltak az őseink, ahogy ezt a Húsvétot megelőző böjtöt kitalálták. Nem adom lejjebb ezt sem, óriási fejessel indultam neki.

a zuhanyfüggöny eleddig ismeretlen funkciója

szalveta-kek-zold-viragok

Nem tudom, mi áll a gondolat-keletkezések neurobiológiai hátterében. Honnan jönnek, hogyan fogalmazódnak szavakká, melyik az, amelyik elszomorít, vagy épp az, amelyiktől fülig ér a szánk. Az én fejemben gondolat-dugó van, torlódás, és különösen a reggeli zuhany közben mintha felpattintanánk egy fölrázott pezsgősüveget, kitörnek a hajnali sejtelmes fényviszonyok közepébe! Hova lesznek? Ötletek, elképzelések, tervek. Ott toporognak még a történetfoszlányok, szereplők, megfogalmazásra váró ráébredések, és felsóhajtó mondatba öntendő érzelmek. Nem kell mindent érteni. A fényképezőgépet sem értem.

a ravioli és a letisztulás

fák

Télen, ha leesik a nagy hó, és belep mindent, de mindent, akkor leegyszerűsödik a világ: csak a fehér és csak a fekete. Akármilyen színe van a házaknak, a kötött bojtos sapkának,  a kerítésnek, az autónak, a buszmegállóban a táblának, minden fehér lesz, csak az utak feketéllenek, néhol a fák törzsei és a kutyák orra. Ha hunyorítok a szememmel, akkor még a kontúrok is eltűnnek. Micsoda hét volt, itt a hegyoldalban aztán tényleg extra szép a táj, szombat délelőtt még a nap is rásütött, és csillogott a hó és …fél szemmel bámultam csak a konyhaablakból, mert egy mini adag raviolival szórakoztam egész nap, de kézzel gyúrt tészta volt, és amíg rájöttem a töltési technikára, készült belőle gombóc, meg neokubista alakzatú izé, csak épp arra a gyönyörű mediterrán konyhás fotóra nem hasonlított, viszont házi paradicsomszósszal végül egészen kiváló lett, szóval tartjuk az előirányzott jókedvre derítő heti egy olasz kaját.

szülinapi levél

lufik

Én Édes Barátném!

Az Isten éltessen Téged ezen a szép napon! De sokáig ám! És boldogságban! És szeretetben és minden földi jóban! Én már  több mint négy komoly hónapja nyomom az ikszéves nő műfajt, és eme rendkívüli tapasztalattal a hátam mögött mondom: tudtam, hogy Te is önerőből eléred bátran ügyesen! A PP-k közül Te tartottad legtovább a frontot, de most egy jó évtizedre megint közös számmal kezdődik az életkorunk! De hát ugye tudjuk jól, hogy nem csak ez az egyetlen, ami összeköt bennünket!

A kuruclesi boszorkány 2.

virág

Épp az íróasztalon ücsörögtem, elmélkedtem az elengedésről, az elvesztésről, a változásról, a periodikus ismétlődésekről, mindenféle bonyolultságokról, lefelé gördült a szám a felülkerekedő borútól, a november szürkén szürke ködétől, amikor eljöttek megint nagy viháncolva. Az égen jelennek meg két fuvallatként, csigavonalat húznak maguk után szikrázva, odavannak a csillogásért-villogásért. Már rég találkoztunk, és rég beszéltünk. Nem volt időm rájuk, feléjük se néztem. De ők pontosan tudták, mikor kell beköszönni. A portobellói és a funtinelli. Összehaverkodtak az irodalmi éterben.

várakozás a várakozásra

jégvirág

A minap reggel bementem egy nagy bevásárlócentrumba, és tele volt rogyásig feldíszített karácsonyfákkal, villódzó fényekkel, táncoló mikulásokkal. Az egyik üzletben az eladó kellemes ünnepeket kívánt a vevőnek. Mi ez? Te Jó Ég! Tuti átaludtam egy hónapot! Mégis csak be kellett volna állítani este a vekkert! Most már karácsony van?! Hol tudom megnézni a pontos dátumot? Megkérdezzem valakitől? És ha kiderül, hogy 2025-öt írunk?

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB