Kategória archívum: retromese

volt egyszer egy lány

házibuli

Rám zúdult a kilencvenes évek eleje, meg egy kicsit a nyolcvanas vége – így most visszaemlékezem. Szó sincs róla, hogy öregednék, dehogy! Csak tegnap előkerült egy cd, ami egy kazettáról lett átmásolva, olyan régi szalagosról, és azon egy régi zenekar dalai. Történetesen én énekeltem benne. Visszajöttek a hangulatok, a képek, az érzelmek – a gyermek a fülemre nyomta a fejhallgatót, ne zavarjam már! Előre szólok, hogy minden objektivitást mellőzök, teljesen szubjektív lesz ez a múltidézés, ugyanis néha egyáltalán nem emlékszem helyzetekre, emberekre, történésekre, míg mások a pontos dátumot órával, perccel felidézik. Néha azt sem tudom, most milyen évet írunk.

hajnali megérkezés (retro 12)

MP900386038

(A “retro” címkével ellátott bejegyzések egy sorozatnak a  részei, amelynek fejezeteit a “retromese” kategória alatt megtalálhatjátok. A múltból kel életre egy mese – emlékfoszlányok előhívása a  hetvenes évek végéből. Egy álmodozó kislány elbeszélése a mindennapokból, a barátságról, a családi eseményekről, apró mozzanatokról az élet megélt szépségeiből. Az álom keveredik a valósággal. )

Életemben csak egyszer voltam boldog, akkor is a két szememből könny hullott – már jó ideje nem  jutott eszembe semmi vidámság, ilyeneket dúdolgattam magamban, csak egyre halkabban, és ez olyan volt, mint egy nagyon lassú naplemente, a nyár elején még csupa nevetéssel szaladgáltunk a faluban, és nevettünk bele a világba, addig a pillanatig, amikor is megállt az ajtónkban, és azt mondta, hogy elutazik egy másik országba, és jó, ha karácsonyra hazalátogat. Akkor elkezdett lemenni a nap, a búcsúnkat még beragyogták az alászálló fények, de mire szeptemberben elkezdődött az iskola, és egyedül ballagtam a kora reggeli ködben, addigra az én szívemben teljesen bealkonyodott. Nem volt kedvem az ég világon semmihez az én kedves jó barátom nélkül.

a telefonhívás (retro 11)

tarcsas-regi-telefonkeszulek-0000199654-48-orig

(A “retro” címkével ellátott bejegyzések egy sorozatnak a  részei, amelynek fejezeteit a “retromese” kategória alatt megtalálhatjátok. A múltból kel életre egy mese – emlékfoszlányok előhívása a  hetvenes évek végéből. Egy álmodozó kislány elbeszélése a mindennapokból, a barátságról, a családi eseményekről, apró mozzanatokról az élet megélt szépségeiből. Az álom keveredik a valósággal. )

Aznap reggel én már nem is dúdoltam semmit, nem is énekelgettem, dalolásztam, ahogy pedig mindig szoktam, amikor csak résnyire nyitom a szemem a hajnali álom után, egyre csak arra gondoltam, milyen jó lenne újra fölmászni a tetőre, vagy a diófára, láttam én már eleget a leveleket alulról, fentről szeretném nézni a világot, bárcsak felülhetnék egy repülőre, nem mennék én messzire, csak épp egy országgal arrébb, ahol az én legjobb barátom lakik most.

Rendetlenkedés a padláson (retro – 10.)

pirostető

Kislány a zongoránál, fehérebb az orgonánál – ez szólt épp a délutáni kívánságműsorban, amikor a nagymama elbóbiskolt a fotelban, kezéből kiesett a hímzőráma, és arra sem ébredt föl, amikor Mió cica belegabalyodott a fonálgombolyagba, és csak úgy tudtam kiszabadítani, ha ollóval levagdostam róla mindenhol, csupa szőr lett a díszpárna, és egy kicsit belevágtam az egyik bajuszszálába is, de hogy ne legyen nagyon elkeseredve, elindultunk felfedezőútra a padlásra. Pedig nekem oda egyedül nem is szabad felmennem. Nem is tudom, hogy történt, de egyszercsak másztunk felfelé a létrán, egyre erősebben markoltam a létrafokokat, bezzeg Mió fél pillanat alatt fölugrált, és egyre jobban élveztem a veszélyt, olyan erős lettem, hogy egész könnyedén fölcsaptam a nehéz padlásajtót.

balatoni retro 2.

hajó

Felhő sincs az égen,  s elbódít a csend, erre vártunk télen – ez most a sláger nálunk, amit a mamával szoktunk ágyazás közben énekelni, csak kettesben, mert a papáék, a Géza bácsival, hajnalban kiülnek horgászni a stégre, még nem fogtak semmit sem, mert olyankor biztos alszanak a halak, és nem is tudom, mit is csinálnának vele, mert itt az üdülőben mindenki be van fizetve a menzára, reggeli, ebéd, vacsora, a papa már nagyon megbánta, hogy nekem is teljes adagot rendelt, mert a  negyedét is alig bírom megenni és mindent neki kell elfogyasztania, mert nem szeretnék visszaküldeni a sok maradékot, és nekem meg legjobban a délutáni zsíros kenyér ízlik hideg citromos teával, amit délután négy óra körül tesznek ki az ebédlő elé, és úgy szalad oda minden gyerek, mintha legalább is egy hétig éheztették volna őket.

balatoni retro

boglár

Nekem a tenger a Balaton, karcsúra úszom az alakom – a mamáék ezt dalolászták a Géza bácsiék autójában nagy kacarászva, amikor mentünk nyaralni, végre, mert én annyira vártam már, hogy egy kicsit kiszakadjunk otthonról, nem tudtam rendesen megírni a választ arra a gyönyörű levélre, amit nem régen kaptam, semmi szépség nem jutott eszembe, annyit láttam már a patakpartot, a faluszélét és a diófa leveleit, és végre úton voltunk bepakolva, ott ültem a hátsó ülésen a papa és a mama között, mert egy kocsival utaztunk nyaralni a Géza bácsiékkal, ami azért is vicces, mert nekünk is lett már autónk.

A levél (retro 7.)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ha senki nincs, ki elringasson, ringasd el magad – ezt énekelgettem magamban, a mamáék meg vannak őrülve ezért a lemezért, még kedden reggel is, amikor nyolc óra után pár perccel csengettek nálunk, én még félálomban voltam, mert esténként nyáron olyan nehezen tudok aludni menni, amíg világos van, és mostanában sokat sétálok körben a faluban, hogy estére már jól elfáradok, ás amikor a mama kiszaladt, hogy kinyissa a kaput, már pár pillanat múlva a nevemet kiáltozta, hogy gyorsan siessek, és én a kis margarétás pizsamámban szaladtam is, csak mezítláb, mert azt rögtön tudtam, hogy nagyon fontos dolog történik, nem érek én rá papucsot húzni, és ott állt az Ede bácsi, a postás, hazajött a nyaralásból, és hozta is nekem azt a levelet, amit már több, mint egy hónapja vártam és vártam.

várakozás (retro 6.)

szél fúj

rét nyár

te én

egy pár

lenne benne lenne hó

lenne benne lenne hó

 

nap süt

éj száll

két szem

egy pár

lenne benne lenne hó

lenne benne lenne hó

 

zöld lomb

kék táj

szív ész

rád vár

lenne benne lenne hó

lenne benne lenne hó

a búcsú harminc napja (retro 5.)

nyari_eso

A citrusfa levelestől ágastul, kis angyalom, hogy váljunk el egymástúl – ezt tanította nekünk másnap reggel a mama az iskolába menet, ezt énekelgettük, mert csak harminc napunk maradt a költözésig.

Gergőke megvéd (retro 4.)

Virágéknál ég a világ, sütik már a rántott békát, zimmezumm – ezt kezdtük el  tanulni az ének órán, amikor belépett az igazgató bácsi a terembe, és csak leült hátul, de én tudom ám, hogy miért jött, a mama elárulta, mert ő is itt tanít az iskolában, a felsőben magyart, és rajzot, és az igazgató bácsi azért ül be minden második osztályba, amikor ezt a receficéset tanulják a gyerekek, mert ez a kedvenc dala, és nagyon szereti hallgatni, mikor a másodikosok teli torokból csak zengik, és idáig nagyon jó volt az iskolában lenni, a reggel is mindig olyan jó kedvű, mert a mamával együtt sétálunk be, és a Gergőke is  velünk tart, mert ugyanabban az utcában lakik, mint mi, és az anyukája megkérte a mamát, hogy őt is hozza be, én ennek annyira örülök, mert mindent meg tudunk így beszélni, közben a mama rengeteget mesél az ő gyerekkori iskolájáról, így mire beérünk a suliba olyan, mintha kiolvastunk volna egy regényt, tele van a fejünk a sok szereplővel és történettel, de ma minden elromlott.

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB