Tag archívum: Findusz

a kiselefántbébi-jelenség

az állatkert fotója

A magyar február második felében leggyakrabban elhangzott magyar mondat a magyar fészbukozó és híradónéző lakosság körében a “Juj, de cukiiiii!” Mert van, aki még nem hallott róla? Kiselefánt született a budapesti állatkertben! Itt az állatkerti fotója, nézzétek, hát nem? És a bébi lestoppolta és kimerítette a cukiság fogalmát maradéktalanul, a Fővárosi Növény- és Állatkert meg hirtelen lájk-rekordokat döntött! Tőlem a Milka csoki oldalát is beelőzhette volna, annak a karizmatikus lila tehenével együtt.

a ravioli és a letisztulás

fák

Télen, ha leesik a nagy hó, és belep mindent, de mindent, akkor leegyszerűsödik a világ: csak a fehér és csak a fekete. Akármilyen színe van a házaknak, a kötött bojtos sapkának,  a kerítésnek, az autónak, a buszmegállóban a táblának, minden fehér lesz, csak az utak feketéllenek, néhol a fák törzsei és a kutyák orra. Ha hunyorítok a szememmel, akkor még a kontúrok is eltűnnek. Micsoda hét volt, itt a hegyoldalban aztán tényleg extra szép a táj, szombat délelőtt még a nap is rásütött, és csillogott a hó és …fél szemmel bámultam csak a konyhaablakból, mert egy mini adag raviolival szórakoztam egész nap, de kézzel gyúrt tészta volt, és amíg rájöttem a töltési technikára, készült belőle gombóc, meg neokubista alakzatú izé, csak épp arra a gyönyörű mediterrán konyhás fotóra nem hasonlított, viszont házi paradicsomszósszal végül egészen kiváló lett, szóval tartjuk az előirányzott jókedvre derítő heti egy olasz kaját.

A 40. poszt folytatása, képekkel, ajánlásokkal és végül egy igazi meglepetésbuli pillanatainak felidézésével (2. rész)

meglepibuli

Szóval ott tartottunk, hogy a negyvenedik szülinapom pillanatait idéztük fel,  vettem a bátorságot, és megtoldottam csipkésen életigenlő életvezetési jó tanácsokkal, miszerint reggelire sör, olasz kaja heti rendszerességgel, kényelmes cipő és a többi, a mait még kiegészítem a pár nappal később rendezett meglepetésbulim  perceinek és beteljesíttetett vágyainak feltétlen megemlítésével, és akkor egyszer és mindenkorra lezárom a negyvenedik születésnap témát, folytatom a retro-mesémet, és jönnek a lelkendező olimpia-posztok, közéleti, lelkizős és elmélkedős bejegyzések. Visszatérve tehát azon a jeles napon a kalóriadús reggeli után nyakunkba vettük a várost, rácsodálkoztunk, mennyi mindent nem tudunk még arról a helyről, ahol a mindennapjainkat éljük. Akkor? Jöhet a következő húsz csipkés jó ajánlás?

Findusz, a rusnya

ártatlannak tűnő tekintet

Egyszerűen a génállománya a mai napig nem tudta eldönteni, milyen színű-formájú legyen. Magában hordozza az ó-egyiptomi szent macskáktól kezdve Garfieldig fajtájának minden tulajdonságát. Felül szürke-barna cirmos, de mintha teremtője beleejtette volna félig egy fehér festékes vödörbe, így alulról félig cikk-cakkban fehér, és amikor kikapták a festékes vödörből, ő még az esztétikum kedvéért a farka végét visszamártotta, és ha fölborzolja összes szőrszálát, akkor tökéletesen látszódik, hogy komplett vörösnek indult. Pofájának felezővonalát viszont mintha vonalzóval húzták volna, és ez volt a legszembetűnőbb külső jegye, mikor rátaláltunk.

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB