Itt van május elseje, elseje, énekszó és tánc köszöntse! – daloltuk ezt nagy lelkesen az ének órán, merthogy én arra nem emlékszem, hogy a Felvonulási téren is zengtük volna, csak volt a sör, a virsli, és a lufik, Városliget, iszonyú tömeg, a papám fogta a kezemet, mikor lépdeltünk a Taurus Gumigyár dolgozói feliratú nagy transzparens mögött, alatt, mert én elfértem még alatta is, és annyira mosolyogtak a bácsik és nénik, hogy nekem is nevetni kellett. Libbent a kis szoknyám, ahogy ugrándoztam a furcsa köveken, mert akkor mi még falun laktunk, és nemigen láttunk fekete macskakövet, de aszfaltúton azért már átbicikliztünk a szomszéd faluba, amit én a gyerekemnek egyáltalán nem engednék, de lehet, hogy az én szüleim sem tudták ezt, de azt a papa nagyon is jól tudta, mikor kell megrántani a kezemet és azt súgni a fülembe: meg ne próbáld!, pedig csak integetni akartam annak a három bácsinak az emelvényen, mert ők bizony egész álló nap csak álltak odafönt és integettek a tűző napon, ott volt a feleségük is, és a többi gyerek egyszerre lobogtatta a sós perecét a felnőttek meg a zászlót sok színes szalaggal.
-
Hozzászólások
-
