Tag archívum: retro

balatoni retro 2.

hajó

Felhő sincs az égen,  s elbódít a csend, erre vártunk télen – ez most a sláger nálunk, amit a mamával szoktunk ágyazás közben énekelni, csak kettesben, mert a papáék, a Géza bácsival, hajnalban kiülnek horgászni a stégre, még nem fogtak semmit sem, mert olyankor biztos alszanak a halak, és nem is tudom, mit is csinálnának vele, mert itt az üdülőben mindenki be van fizetve a menzára, reggeli, ebéd, vacsora, a papa már nagyon megbánta, hogy nekem is teljes adagot rendelt, mert a  negyedét is alig bírom megenni és mindent neki kell elfogyasztania, mert nem szeretnék visszaküldeni a sok maradékot, és nekem meg legjobban a délutáni zsíros kenyér ízlik hideg citromos teával, amit délután négy óra körül tesznek ki az ebédlő elé, és úgy szalad oda minden gyerek, mintha legalább is egy hétig éheztették volna őket.

balatoni retro

boglár

Nekem a tenger a Balaton, karcsúra úszom az alakom – a mamáék ezt dalolászták a Géza bácsiék autójában nagy kacarászva, amikor mentünk nyaralni, végre, mert én annyira vártam már, hogy egy kicsit kiszakadjunk otthonról, nem tudtam rendesen megírni a választ arra a gyönyörű levélre, amit nem régen kaptam, semmi szépség nem jutott eszembe, annyit láttam már a patakpartot, a faluszélét és a diófa leveleit, és végre úton voltunk bepakolva, ott ültem a hátsó ülésen a papa és a mama között, mert egy kocsival utaztunk nyaralni a Géza bácsiékkal, ami azért is vicces, mert nekünk is lett már autónk.

retro is, meg nem is

Itt van május elseje, elseje, énekszó és tánc köszöntse! – daloltuk ezt nagy lelkesen az ének órán, merthogy én arra nem emlékszem, hogy a Felvonulási téren is zengtük volna, csak volt a sör, a virsli, és a lufik, Városliget, iszonyú tömeg, a papám fogta a kezemet, mikor lépdeltünk a Taurus Gumigyár dolgozói feliratú nagy transzparens mögött, alatt, mert én elfértem még alatta is, és annyira mosolyogtak a bácsik és nénik, hogy nekem is nevetni kellett. Libbent a kis szoknyám, ahogy ugrándoztam a furcsa köveken, mert akkor mi még falun laktunk, és nemigen láttunk fekete macskakövet, de aszfaltúton azért már átbicikliztünk a szomszéd faluba, amit én a gyerekemnek egyáltalán nem engednék, de lehet, hogy az én szüleim sem tudták ezt, de azt a papa nagyon is jól tudta, mikor kell megrántani a kezemet és azt súgni a fülembe: meg ne próbáld!, pedig csak integetni akartam annak a három bácsinak az emelvényen, mert ők bizony egész álló nap csak álltak odafönt és integettek a tűző napon, ott volt a feleségük is, és a többi gyerek egyszerre lobogtatta a sós perecét a felnőttek meg a zászlót sok színes szalaggal.

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB