Tag archívum: sör

átaludtam a Szent Iván éjjelét!

szentivánéji

Jó, tudom, lesz jövőre is! Az ortodox naptár szerint még van esélyem megélni az egyik kedvenc népszokásomat! De én az év legrövidebb éjszakáját átaludtam, Konrad és Bernard altatott bódultan!

nő, sör, takarítás

sörnő

A minap Jacek hozott egy halom sört, kettes számú gyermek vállalta, hogy beviszi a konyhába, és kettő üveg leugrott mégiscsak a konyhapultról, remek kocsmaszag lett pillanatok alatt a konyhában, valamennyire feltakarítottam ügyesen, de nem leltem fel minden sörösüvegszilánkot, és gondoltam majd a hétvégi nagytakarításon utánajárok, merre pattantak.

szombat délutáni malacsült

malacsült

Ülünk Jacekkel a teraszon. Baromi éhesek vagyunk, a délelőtti szendvicsemnek se híre, se hamva, de ma még a gyomorkorgásunk is szférazene, mert máris megdöntöttük a boldogságperc statisztikát. Várjuk a vágott sörünket egy messzi városban a teraszon. És a malacsültet knédlivel és káposztával.

futás újratöltve

running in the rain

Egyszerűen nem húzhattam tovább. Kellett. Vasárnap reggel uszkve tízórás alvás után úgy ébredtem, hogy minden izmom szigorúan rátapadt a csontvázamra, mindegyik talált magának egy csontocskát, amihez ragaszkodott, és a vérköreim lelassultak, friss oxigén sehol, agyi aktivitás zéró, és a múlt év végének maradék feszültségfoszlányai a gyomromat abajgatták. Bőséges reggeli, félórás könyörgés a Sanyinak (kettes számú gyermek 10,5), hogy jöjjön velem, Józsi (egyes számú 13,5) kamaszkori délig alvás közepette elő sem került, de én tántoríthatatlan lettem. Muszáj. Felhúzni. A futócipőt. Nincs mese!

relax time kilátásban!

relaxtime

Esti blogíró idő van, bekucorodok a kinyitható kanapém sarkába, vélhetőleg utoljára, mert az IKEÁ-s szakember kijött megnézni az ágyam szegecshullását, és kukára ítélte a szóban forgó berendezési tárgyamat, még garanciás, ezért kicserélhetem egy újra, csak az a baj, hogy ugyanez már nincs készleten, csak más huzattal, kinéztem egy csíkosat, de ahhoz meg hogy mennek a virágos párnák, előtör az anglomán énem?

söréjszaka

beernight

Kislánykoromban álltam a vurstliban a pultnál, néztem fölfelé a felnőttekre, mint a Lóci versek szereplője, néztem, ahogy isszák a sört a férfiak a hasas korsóból, és törölgették a bajszukat, a szájukat, és isszák a nők a pikolót, és ők is csak törölgették a szájuk sarkát, nevettek, és egyáltalán nem a tv híradós témákról beszélgettek, a férfiak kihúzták magukat minden korty után, a nők egy kicsit fintorogtak, de kacéran pillogtak vissza, szállt a körhinta, a vattacukorillat, és céllövöldék durrogtak távolabbról, és én csak nyúltam fölfelé a korsók felé, mi lehet abban a mézszínű italban, amitől ilyen szépek az emberek és ilyen jókedvűek, csak szerettem volna belemártani az ujjamat a fehér habba, pedig pontosan tudtam, hogy az nem édes, mint a sütemények tejszínhabja, hanem egészen más, hiába mondják nekem, hogy nem nekem való, mert keserű.

én megpróbáltam egy rendes krakkói úti beszámolót írni, de ez lett

szűretlen staropramen

Már több napja, hogy hazajöttünk Krakkóból, és minden nap elkezdem magamban megfogalmazni az úti beszámolót, de nem megy normálisan. Már azért írok egy jó ideje, talán lett némi tapasztalatom, és mégis egész egyszerűen nem találok Krakkóra éppen jó és találó szavakat, amelyek visszaadnák félig is, hogyan  éreztük ott magunkat, és milyen most visszagondolni rá, ami eszembe jut, azt kevésnek érzem.  Vagy lehet, hogy a legegyszerűbbek lennének a legmegfelelőbbek? Mindegy, a város – és ez az első, ami beugrik – egyszerre földi és szakrális.

volt egyszer egy lány

házibuli

Rám zúdult a kilencvenes évek eleje, meg egy kicsit a nyolcvanas vége – így most visszaemlékezem. Szó sincs róla, hogy öregednék, dehogy! Csak tegnap előkerült egy cd, ami egy kazettáról lett átmásolva, olyan régi szalagosról, és azon egy régi zenekar dalai. Történetesen én énekeltem benne. Visszajöttek a hangulatok, a képek, az érzelmek – a gyermek a fülemre nyomta a fejhallgatót, ne zavarjam már! Előre szólok, hogy minden objektivitást mellőzök, teljesen szubjektív lesz ez a múltidézés, ugyanis néha egyáltalán nem emlékszem helyzetekre, emberekre, történésekre, míg mások a pontos dátumot órával, perccel felidézik. Néha azt sem tudom, most milyen évet írunk.

Jacek, a lengyel óriás

krakkó főtér

Éppen ülök Krakkó főterén délelőtt a söröm mellett, olvasgatok, nézelődöm már vagy egy fél órája, túlcsordulásig töltöm a D vitamin készleteket, ahogy a nap felé fordítom az ábrázatom, amin egy egészen megelégedett vigyor húzódik, amikor valaki eltakarja a kilátást és a napot, és ezt rögtön észre is veszi, ezért arrébb lép, aztán vissza, a napszemüvegem hol kivilágosodik, hol besötétül, a fényjátékban csak azt látom, hogy egy nagyon magas alak billeg előttem farmerban és egy feliratos pólóban. Jobb, ha feltápászkodom a kényelmes kinti fotelemből, amiben kényelmesen süppedek, mondom, vagy egy fél órája.

a mádi eposz

KIEMELT!!

És akkor nagy nehezen leszakadtunk a Anyukám Mondta étteremről, tovább indultunk a zempléni tájakon, ide-oda biccentve a kacskaringós utakon. A nap is változtatott az égbolton a helyzetén, és más irányból sütött a lankákra, csak hogy bebizonyítsa: tudja még fokozni a gyönyörűségeket. A csomagtartómban lapult Müller Mátyás söre, nem túl hosszú életet jósoltam neki, és ez a nap csak egyetlen visszatérő, rejtett gondolatával hasonlított az összes többire, de az meg amúgy is mindig zsigerben van. Elméláztam épp, amikor bekanyarodtunk Mádra, ahol újabb élményekkel gazdagodott a lelkemben a felejthetetlen rész.

A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB